Budapest, 1979. (17. évfolyam)
10. szám október - Szinai János: Magánerősök
|ól sikerült épületegyüttes a Fillér utcában tervező) építőipari szervezetek lennének. Az új MSZM-ek így sokkal nagyobb hatékonysággal és eredményességgel tudnák megvalósítani az egyedi magánlakás-építést, mint a mai rossz, sokat kritizált gyakorlatban tapasztalható. A javasolt szervezett magánerős lakásépítési konstrukció lényegében a következő főbb fázisokat és funkciókat ölelné fel: — az építési forma koncepciójának megfelelő szabályozása, majd kidolgozása; — az alkalmas telkek felmérése (kataszter) először Budapest közigazgatási határain belül, majd pedig az agglomerációban, illetve országosan; — a döntéseknek és a szabályozásnak megfelelő ütemben: az alkalmas telkek parcellázása; — a magánlakás-építő szövetkezeti munkaközösségek, MSZM-ek megalakítása; — a magánlakás-építési szolgáltató vállalat (MSZV) központi szervezetének és országos bemutató kereskedelmi hálózatának (pl. vevőszolgálat, ipari háttérbázis stb.) létrehozása. Az új vállalatot, illetve társulást a már az előzőekben említett szervezetekből, vállalatokból javasoljuk létrehozni, egyrészt továbbra is tájékoztatói feladatokkal, másrészt viszont a szolgáltató jellegű tevékenyéé? kiterjesztésével. A tanácsadói tevékenység nyomában foglalva az egyedi magánépítés egészéről, való tájékoztatást, a különböző típustervek és az ajánlott építési anyagok, szerkezetek, technológiák, bemutatását. így átfogó tájékoztatástadnaazegyedi magánépítés teljes folyamatára kiterjedően, továbbá felvilágosítást nyújtana telekszerzési ügyekben, tervezési és terveztetési eljárásokban, eligazítana a közműengedélyek megszerzésének módjáról, a különböző pénzügyi lehetőségekről. A tanácsadó szolgálat természetesen ingyenes lenne. Szolgáltatói tevékenysége a következőket jelentené: az építtetők megrendelése alapján a megbízott MSZV a magánlakásépítés egyes fázisaiban szükség szerint elvégzi az igényelt munkákat. A hatóság által elfogadott terv szerint, az előzetes anyagbiztosítási szerződés alapján garantálja az építkezéshez szükséges anyagokat, megszervezi azok szállítását, kölcsönzi és üzemelteti az építéshez nélkülözhetetlen építőipari gépeket is. Az előzőek alapján szükséges tehát, az OT, az ÉVM a PM, a Belkereskedelmi Minisztérium, az ÉTK, az OTP, a SZÖVOSZ, a KISZÖV, az ÉRDÉRT, a TÜZÉP stb. szakembereinek a bevonása az új vállalat létrehozásába. Ezek a vállalatok, szervezetek biztosíthatnák egy társulás formájában a megfelelő szakembereket az új vállalatokhoz, hiszen az az ő érdekeiket is képviselné. A szolgáltató jellegű tevékenységet díjazás ellenében lehetne igénybe venni. Természetesen reálisan csak dotált díjazásról lehet szó, mert vállalati relációban olyan magas költségek alakulnának ki, ami csaknem kizárná, hogy valaki a vállalathoz forduljon. Ennek megfelelően kell kidolgozni a díjtáblázatot, amely a szükség szerint igénybe vett szolgáltatás mértékétől függően határozná meg a fizetendő összeget. Az új vállalat a tanácsadói, illetve a szolgáltató jelleg kidomborításával is csak akkor működhet majd hatékonyan, ha az előzőekben felsorolt valamennyi résztvevő megfelelően (anyagilag, szakemberekkel, hatékony propagandával) támogatják. Alapvetően szükséges a tervezői tevékenység, ezen belül kiemelten a tervezői névjegyzék felülvizsgálata is, mertazépítési engedélyezési eljárás hoszszadalmasságának — a tájékozatlanság mellett — az egyik legfőbb oka a beadott tervek rossz minősége. Vizsgálatok igazolták, hogy az ún. A kategóriájú tervezőmérnökök az elkészített terveknek csak mintegy 25 százalékát tervezték — arányuk viszont 40 százalékos —, ugyanakkor a hatóságokhoz benyújtott tervek 50 százalékát ún. C és D kategóriájú „tervezők" csinálták. (A C kategóriájú tervezők technikusok, a D kategóriájúak pedig kőműves mesterek; arányuk együttesen ugyancsak 40 százalékos.) Ezért javasoljuk a tervezői névjegyzék olyan jellegű felülvizsgálatát, hogy elsősorban csak A és B kategóriájú építészek tervezhessenek, valamint azok, akik folyamatos tervezői-kivitelezői gyakorlatukkal megfelelően bizonyították már képességüket. A felméréshez természetesen hozzátartozna a tervezői felelősség egyidejű és határozott kiterjesztése a kivitelezésre is. Ugyancsak szorosan ehhez kapcsolódik a magántervezői zsürirendszer továbbfejlesztése. Nem kétséges, hogy munkájuk sokkal eredményesebbé válna, ha tevékenységüket az egész országra kiterjedően s azonos szellemben végeznék. A publicisztikában lassan örökzöld téma lesz az uniformizált, sátortetős-kockaházas „új" falu kritikája. A „művészi" kerítések és a csicsás homlokzatok alkalmanként felbőszítik a szakembereket. De ami a leglényegesebb: ma már eljutottunk oda, hogy fenntartás nélkül sajnáljuk a hagyományos, és ma már értéknek is elfogadott, megőrzésre érdemes magyar falukép és faluszerkezet elsivárodását. Egyöntetű törekvés például a budai hegyvidék hangulatának-jellegének megóvása, és e témakörbe tartozik szerintünk a hétvégi házak „esztétikai" problémája, kezdve a tervszerűtlen nadrágszíj-parcellázásoktól a különböző „építményekig", amelyek skálája a szerszámoskamráktól bódékon és egyéb tákolmányokon át a kimustrált autóbuszokig terjed. A cikkünkben javasolt új építési forma legfontosabb céljánakazt tartjuk, hogy elősegítsen egy alapvető szemléletváltozást. Mellettünk szól az a néhány, de egyértelműen pozitív és sikeresnek minősített falusi, közösségi kezdeményezés is, ahol szerencsésen — azt kell mondanunk, majdhogynem véletlenül — találkozott egy jó építész és a jót korszerűen akaró tanácsi, szövetkezeti, vállalati stb. vezetőség, tehát olyan építtetők, akik hittek a szakemberekben. 91