Budapest, 1979. (17. évfolyam)

10. szám október - Tamás Ervin: Orosháza

Az Új Élet Termelőszövetkezet tésztaüzemében Üveggyári részlet jöttek: mindenki jobban jár, ha egymást segíti, mint ha egymásra licitál. Az ipar kezet fogott a mezőgazdasággal, igy kialakultak gazdaságos kooperációk, melyek hasznot hoznak mindkét oldalon. Például: az orosházi Új Élet Termelőszövetkezet kiegészítő üzemága évenként mintegy 60 millió forintért gyárt kellékeket az üveggyárnak. Varga Mihály, a tsz elnöke úgy mondja: a nagyipar „szemétdombján" is megélnek. Czina Sándor, az üveggyár igazgatója pedig azt állítja: a szövetkezet nélkül nehezebben tudtak volna előrelépni. Majd mindketten ostorozzák a város lassú infrastrukturális fejlődését. A munkahelyek többsége korszerű, a munkások lakhelyeinek zöme ósdi. Németh Ferenc, a MEZŐGÉP csoportvezetője, a város országgyűlési képviselője szerint sokan jobban szeretnek a műhelyekben lenni, mint otthon. A neonvilágítás után nehéz megszokni a perifériák petróleumlámpáinak pislákolását. A pneumatikus automata berendezések precizitása odafigyelést kíván, de hogyan tudjon milliméterekre koncentrálni az az ember, akinek otthon nemhogy fürdőszobája, de vize sincsen. A pusztákról a betelepedés nem olyan mértékű, mint amilyen lehetne: Orosháza szűkölködik bérlakásokban. A „felemásság" gáncsolja a tudati fejlődést, a történelmi hátrány újratermelődik. — Szép dolog az összefogás, a patriotizmus, de csak azzal számolni nem lehet! Ki hallott már olyat: várost teremteni társadalmi munkában!! — — dohog az üveggyár igazgatója. — Rossz az orosháziak közérzete, mert hiába termelnek magas szinten, az ellátást csak nagyon alacsony szinten kapják! A tízéves fennállását ünneplő Csillag Áruház előtt gondozatlan, szemetes park és tömeg. A város szolgáltatásainak nagy részét az áfész-nak köszönheti, a kereskedelmi vállalatok nemigen mutatnak hajlandóságot a fejlesztésre. A fogyasztási szövetkezet építi a szállodát, s övé az áruház is. A kirakatban a Trapper farmerek mellett ott a Levis. Mellettem valaki dühöng, mert az orra előtt vették meg az utolsó Babetta robogót. Egy idősebb asszony az éles napfényben egy zsebszámológép gombjait nyomogatja. Nyolcszázötven forintért vette iskolás fiának. V Az Új Élet kádárüzeme