Budapest, 1979. (17. évfolyam)

10. szám október - Kádár Gyula: A Ludovika Akadémia

Csigó László felvétele és reprodukciói KÁDÁR GYULA A LUDOVIKA AKADÉMIA „Cél: a legfogékonyabb korban levő ifjak jellemének irányítása . . . olyan értelemben, hogy azok hazájukat forrón szerető ... vallásos ... megbízható és alárendeltjeikről gondoskodó tisztekké váljanak, gondolkodásmódjukat a lovagias felfogás jellemezze." „A rendszer alappillére: a revizionizmus és antibolsevizmus. A Ludovikán is ehhez igazodtak." (K. Gy.) ALudovika Akadémia neve a ma köztudatában ellenszenves. Növendékei fegyveresen vettek részt a Tanácsköztársaság megdöntésére irányuló, 1919. június 24-i ellenforradalmi puccskísérletben. Sokan — nem alaptalanul — a Horthy-rendszer katonai ideológiája fellegvárának tekintik, az intézmény rovására írják, hogy a Horthyhadsereg számos tisztje nem állott vezetőhöz méltó erkölcsi magaslaton, és sokak viselkedése, tevékenysége — különösen a második világháborúban — jogos kritikát, nem egy esetben megvetést, elitélést váltott ki. 1931 és 1939 között szolgáltam a Ludovikán, többje között harcászattant tanítottam mint vezérkari tiszt. Tehát belülről láttam a dolgokat. Mindig szerettem foglalkozni a fiatalsággal, és bár sok kedves emlékem fűződik ezekhez az évekhez, melyek arra csábíthatnának, hogy pozitív irányú elfogultsággal beszéljek a Ludovikáról, igyekszem objektív lenni. Ezt az objektivitást követeli meg az igazsághoz való hűség, és segíti a történelmi távlat. De éppen az objektivitás követeli meg az árnyalt, nem általánosító véleményt ig. A tájékozatlanok a volt tényleges tiszteket egy kalap alá veszik, és kivétel nélkül ludovikásoknak hiszik, holott ebben a hadseregben a tényleges tisztikar összlétszámát tekintve kevés volt a valóban Ludovikát végzett és teljes ludovikai nevelést kapott tiszt. Bőven voltak — különösen az idősebbek és már vezető állásokban levők —, akik német tanítási nyelvű k.u.k. akadémiát, hadapródiskolát, esetleg honvéd hadapródiskolát végeztek, voltak ténylegesített tartalékosok vagy, bár a Ludovikán, de rövid idő alatt, „gyorstalpalón" kiképzettek. Ezért nem szabad általánosítani és minden rosszat felületesen egy nagy múltú, az adott korok szelleméhez igazodó intézménynek tulajdonítani. Már csak azért sem szabad, mett az életúton jólrosszul helytállók magatartása nem könyvelhető el teljesen annak az intézménynek az érdeméül vagy hibájául, amelyik szárnyra bocsátotta őket, hiszen az iskolák elvégzése után az egyéniséget tovább formálja a környezet, a változó történelmi helyzet. A Ludovika Akadémia zajos szellemi és politikai csaták eredményeként jött létre. Múltja a magyar függetlenségi mozgalmakhoz kötődik. 1715-ben iktatták törvénybe Magyarországon az állandó hadsereg megalakítását, egyidejűleg továbbra is fenntartva a nemesi felkelés formáját. Ez az állandó hadsereg mint a trón és a Habsburg birodalom támasza minden volt, csak magyar nem. Legénységét jobbágyok, kötéllel fogott katonák alkották, akiket Magyarországon kívül kiképzett külországi tisztek vezettek, közöttük elvétve volt magyar, az is alacsony beosztásban. A hadsereg fenntartásához Magyarország jelentős összegekkel járult hozzá, de nem volt beleszólása a hadseregnek sem szervezetébe, sem szellemébe. Több ízben fölvetették ugyan a magyar tisztképzés szükségességét, a bécsi udvar azonban mindig mereven elutasította a gondolatot. (Wallenstein már 1624-ben megalapította az első katonai tisztképző intézetet Csehországban, Mária Terézia 1752-ben a Wiener Neustadt-i katonai akadémiát.) Nálunk is egyre követelőbben lépett fel az igény: legyenek magyar származású tisztek is az ármádiában, olyanok, akiket Magyarországon képeznek ki. Hosszas huzavona után 1808-ban a vármegyék és egyes magyar notabilitások anyagi felajánlásával sikerült végre megnyerni a trón hozzájárulását, és az 1808. október 29-i rendi országgyűlés már „hálálkodó felirattal" fordult az uralkodóhoz, megköszönve az engedélyt és azt hogy a létesítendő katonai akadémia részére a Váci Theresianum épületét ajándékozta, és elfogadta, hogy az intézet Ludoviceá-nak neveztessék a császárné iránti hódolatból. Úgy látszott tehát, hogy végre megvalósul a magyar tisztképzés. A terv szép álom maradt. A kamarilla és a legfelső hadvezetés a legkülönbözőbb indokokkal elgáncsolta az intézet felállítását, nem akarták, hogy „rebellis elem" jusson be a tisztikarba. A váci épületet eladták, helyette megengedték a Ludovika felépítését Pesten, az Orczy-adományból származó telken. Az épület csak 1836-ban készült el. Ám, hiába állt már az épület, hiába sürgette József nádor az intézet megnyitását, azt továbbra is elutasították. Csak 1848-ban nyílt meg a „Magyar Katonai Főtanoda" Mészáros Lázár hadügyminiszter kezdeményezésére, meglepően szakszerű Ss részletes szervezési és tantervi rendelkezésekkel. A szabadságharccal együtt azonban a magyar tisztképzés ügye is elbukott. 1849 után a Ludovika épületét különböző katonai beszállásolásokia, katonai kórháznak stb. használták fel. (1852-ben a főépület udvarán végeztek ki két hazafit: Jubel Károlyt és Noszlopi Gáspárt.) 14