Budapest, 1979. (17. évfolyam)

10. szám október - Dévényi Tamás: Kirakatpolitika?

dekes feladata. A fénnyel való ügyes operálás adja meg neki azonban azt a további lehetőséget is, hogy a portál mintegy elszigetelje környezetétől és egyedülvaló, kihangsúlyozott hatását érvényre juttassa. Ami jobbra, balra vagy felette van, mind homályban marad a ragyogó nagy síkok koncentrált fénye mellett. Átvilágított, nagy felületek vagy a párkányok aljáról lefelé vetített fénycsávák, dematerializált pillérek, melyek így fényben feloldva a kirakatnyilást valószínűtlen fesztávokra nagyítják ... És minthogy a fénytobzódás mind általánosabbá lesz, Kozma Lajos már a fénynél lefojt olt an hangolt akcentusokat is alkalmaz kiváló feltűnési sikerrel. Csobothné Váci uccai portálja halkságával tűnik fel az esti fényáradatok közepette." Sajnos, ezeket az esztétikai megjegyzéseket mai portálművészetünkről nem tehetnénk meg. Aháborús pusztítás után, az újjáépítés időszakában természetes dolog volt, hogy a portálok építése, a portálok iránti érdeklődés, általában véve a portálkultúra majdnem teljesen megszűnt. A hatvanas évek végén azonban az áruválaszték bővülésével, a vásárlóerő növekedésével elkezdődött a bolthálózat fölújítása, számos új üzletet és áruházat építettek, új arcot kapott sok budapesti utca, létrejöttek a gyalogos- és bevásárlóutcák. A városi élet ismét intenzívebbé vált. Nálunk is megjelentek az ételbárok, az utcára kitelepedő sörözők, a kapualjakat ellepték az egyedi portékát kínáló butikok. Lehetőség nyílt volna arra, hogy a Belváros ismét igazi centrummá váljon, s hogy korszerű portálkultúra alakuljon ki. Nem így történt. Az átlagvásárlót elkápráztatják ugyan a hatalmas, keret nélküli üvegtáblák, a színes ponyvák, de a tárgyivizuális élményt kereső, a részletek iránt is fogékony, az ötletességre, mívességre érzékeny, a tárgyi és ezen keresztül a szellemi minőséget és kultúrát kereső ember, sajnos, csalódik. Észreveszi, hogy a hatalmas üvegtáblák mellett az oszlopok igénytelen alumínium lemezzel vannak burkolva, hiába keresi az egykor márványból, márványüvegből, krómacélból, bronzból, nemes fából, hajlított üvegből készült portálok utódjait. Bosszankodik vagy eset-8 leg jót nevet a foghíjas neonreklámokon (milyen jó volna egy olyan automata, amely egy betű fényének hibája esetén az egész feliratot kikapcsolná!); csúnya, alapvető tipográfiai kultúrát nélkülöző betűket olvashat vagy próbál megfejteni. A fantáziátlan, kézírást utánzó neonföliratoknál, a gyorsan piszkolódó, plexidobozos betűknél mennyivel szebbek voltak a harmincas évek fölülről vagy hátulról megvilágított, kulturált fémbetüi! Hiányzik Budapest Belvárosából az a tárgykultúra, amely folytatója tudna lenni egykor európai szintű tárgyformáló művészetünknek, amely egyedi minőségű termékeket hoz létre, amely nem tűri maga körül a sematizmust, a giccset, mércét parancsol az átlagnak és még többre sarkallja a mesterművek alkotóit. Az 1930-as évek magas színvonalú portálkultúrájának, mint láttuk, számos előfeltétele volt. A kereskedőnek létérdeke volt, hogy üzletének becses, szép külseje és berendezése legyen, hiszen így több vevőt vonzoct. A konkurrencia pedig könyörtelen volt. Mai üzleteink nagy része ezzel szemben olyan, mintha a kereskedelmet nem érdekelné az üzletek kulturált megjelenése és a vevők jó közérzete az üzletben. Úgy látszik, az sem fontos, hogy a Gresham-palotának a Párizsi udvarénál szebb passzázsát a kereskedelem, a vendéglátóipar és az idegenforgalom szolgálatába állítsák. Bármily sokba kerülne is a restaurálás, hamar megtérülne. Nem sok világváros engedné meg magának azt a luxust, hogy egy ilyen architektúrái is értéket veszni hagyjon. Kégen az üzlettúlajdonos mint egyéni megrendelő kiváló építészekkel és iparművészekkel terveztethetett. Ma az igényes üzletvezető és a tervező között egy nagy kereskedelmi vállalat és egy mammut tervezővállalat bürokratikus szervezete közvetít. Az építészek és az iparművészek a portáltervezést ma már nem vagy csak elvétve tekintik komoly feladatnak. Ha érdekelné is őket a téma, a jelenlegi tervezőirodai rendszerben csak az illetékes vállalatok tervezői működhetnek közre. A portálzsürikre a MÉSZ küld ugyan képviselőt, de az eredmények azt mutatják, hogy az Építőmű-Neumann László textiláruboltja a Rákóczi úton A Haas és Somogyi-cég készítette 1935-ben A Prince férfidivatáru-bolt. Tervezte: Horváth Lajos, 1936 Budapest Székesfőváros Hirdető Vállalata. Tervezte: ifjú Richter Aladár, 1935