Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Gábor István: A Vörös Sün-ház

A XVIII. században, talán már az 1700-as évek kezdetétől fogadónak használták a házat, és 1784-ig, a Fortuna Szálló fölépítéséig ez volt az egyetlen vendégfogadó a Várban. Cégére és neve az épület hagyományaihoz híven a vörös sün lett. likkor azonban már összevonták a korábbi három házat is, és így alakult ki jelenlegi alaprajza. 1773-tól kezdve Nepauer Mátyás epítőmester — ö Budán több házat épített, illetve alakított át —- tulajdonába ment át; föltehetően ekkor képezték ki egységesen a külső homlokzatát. 1810 körül ismét átalakították korai klaszszicista stílusban, a tér felé néző homlokzaton díszesebb, két oldalán egyszerűbb architektúrával. Valószínű, hogy mai formáját is ekkor kapta az épület. Újabbkori történetében annyi változás tapasztalható, hogy 1889-ben Hofhauser Elek, a ház tulajdonosa a két udvari függőfolyosót a Fortuna utcai oldalon vasgerendás, a Táncsics Mihály utcain pedig új, kőkonzolos szerKezetre cserelte föl. Nem sokkal később a kapualj oldalfalából kibontottak két gótikus ajtót, és azokat újakkal pótolták. Az 1840-es évek elején a lottóigazgatóság kapott benne helyet, a szabadságharc idején pedig a kolerában megbetegedett katonákat helyezték el itt. Az abszolutizmus korában ez a ház volt a rendőrbiztosság budai székhelye. Még korábban — igaz, csak rövid ideig, 1808 és 1812 között — városi leányiskola is működött benne. Lőcsi Erzsébet könyvének adatai szerint (A budavári Hess András tér, 1961) az iskola ugyan hamarosan elköltözött, de egy leánynevelő intézetet Höhn Antal gimnáziumi tanár és felesége még egy ideig fenntartott benne előkelő családok leányai számára. 2 A Hess András ter 3. szám alatti ház történetének a XVIII. száz d második lilében volt egy korszai a, amely külön méltatást érdemel. wm*.-A Fortuna utcai oldal A Hess András térre nyíló egyik ablak