Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Gábor István: A Vörös Sün-ház

GÁBOR ISTVÁN A VÖRÖS SÜN-HÁZ A ház homlokzata I A mai Hess András tér 3. számú ház helyén a középkorban négy lakóház volt. Az egyik a ma is lát­ható Hess András téri főépületresz, széles, dongaboltozatos kapualjának két oldalán egy-egy traktussal. A másik ház az előbbihez szárnyként csatlakozott a Fortuna utcában, a narmadik és a negyedik a Táncsics Mihály utcai mai oldalszárny helyén állt. így írja le történetét Horler Miklós (Budapest műemlékei, I. 1951.): A házat — pontosabban a mai ház helyén állt épületet — 1390-ben Kont Miklós nádor örökölte, majd unokái, 1400 tájékán eladták az ör­ményesi (csalkai) pálosoknak. A szakirodalom ebben a korban Hoen­féle házként is említi. Buda 1686-os ostromakor az épület erősen meg­rongálódott, de falai és boltozatai nagyrészt épen maradtak. Buda visz­szafoglalása után a korábbi négy ház helyén három ingatlan alakult ki, ezeket a megmaradt részek íblhasz­nálásával újjáépítették, és részben össze is vonták. A Hess András térre néző ház a Vörös Sün nevet kapta. Az 1696-os budavári telekkönyvi nyilvántartás, a Zaiger már Vörös Sün-házként említi: ,.Ain egghaus bey dem grünen Baum zum roten Igl genannt liegt an Wiener- und J-udengassen". Azaz: A Vörös Sün elnevezésű sarokház a zöld fánál, a Bécsi (ma: Fortuna) és Zsidó (ma: Táncsics Mihály) utcába nyúlik. Ugyancsak a Zaiger tudósít arról, hogy az egyemeletes, sárgára meszelt ház tulajdonosa az 1696-os összeíráskor Stiegl András posztó­készítő volt. Ami elnevezését illeti, minden bi­zonnyal arról a domborműről kapta, amely a kapuja fölött, kissé bemélye­dő falmezőben, a domborműves hát­tér előtt ma is látható, és vörös sünt ábrázol. Szügyi Elemér 1930-ban kiadott, Emlék Buda várából című könyvéber. azt írja, hogy a sündisznó a hédervári Kont család címerének egy része volt; ezért került a ház falára. Udvarrészlet Tahin Gyula felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom