Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Weress Kálmán: „Európa legnagyobb faluja”

hogy az államkincstár a saját belátása szerint legjobbnak ítélt terv szerint építkezhessen (2. pont). Az így felépülő hídnak a fenntartását, helyreállítását, tisztogatását az állam egyszer és mindenkorra magára vállalta, és biztosította a szerződő felet, hogy e szolgáltatások teljesítésére vagy azok fejében kárpótlás fizetésére, sem őt, sem jogutódait nem kötelezi (3. pont). Megállapodtak, hogy az összekötő hídon a Margit-hídon szedett vámdíj fejében lehet közlekedni, de az állam fenntartotta magának azt a jogot, hogy mindig a legújabb díjszabás szerinti vámdíjat szedhesse (4. pont). A szerződés további pontjaiban már főként a József főhercegre háruló kötelezettségekről esett szó. A főherceg kötelezte magát, hogy az összekötő híd építési költségeihez kétszázezer forinttal járul hozzá, és ezt az összeget három egyenlő részletben fogja kifizetni. Az első részletet a híd építéséről szóló törvényjavaslatnak a törvényerőre való emelkedésétől számított nyolc napon belül, a második részletet az építkezési munkák megkezdésétől számított nyolc napon belül és a harmadik részletet a hídszárnynak a szabad forgalom előtti megnyitását követő nyolc napon belül (5. pont). Mind a munkálatok megkezdésének, mind a forgalom megnyitásának napját a pénzügyminiszter előre jelezni fogja a főhercegnek (6. pont). A kétszázezer forint hozzájárulás kifizetésével a főherceg nem szerzi meg az összekötő híd tulajdonjogát, és a fenntartásra, üzemeltetésre vonatkozóan sem nyer ezáltal beavatkozási jogot (7. pont). Ha az összekötő híd vagy maga a Margit-híd elemi csapás, háború vagy egyéb, az államkincstár ténykedésén kívül eső okokból teljesen megsemmisülne vagy a hasznavehetetlenségig megrongálódna, úgy hogy újraépítését az állam nem tartaná célravezetőnek, sem a főhercegnek, sem jogutódainak nincs joguk kártérítést igényelni. Ugyancsak nem tartozik az állam kártérítéssel, ha akár a Margit-hidat, akár az összekötő hidat helyreállítás vagy más egyéb ok miatt a közlekedés elől lezárja (8. pont). A főherceg vállalja, hogy saját költségén, a kereskedelmi minisztérium végleges hídépítési terveivel összhangban elvégezteti az építkezések megkezdéséhez szükséges munkálatokat: a feljáró töltés és a partvédelem megépítését. Az általa így készített létesítményeket, ugyancsak saját költségén, örök időre fenntartja (9. pont). A 10-es pontban kötelezettséget vállal a főherceg, hogy a fenti munkálatokat a hídépítéssel párhuzamosan, olyan ütemben végezteti el, hogy azok ne akadályozzák a híd megnyitását. A partvédelmi munkálatok elvégzésénél pontosan be kell tartani a földművelésügyi minisztérium által már megállapított szabályozási és kőhányási vonalakat (11. pont). A főherceg ingyen átengedi a híd pilléreihez szükséges, a kereskedelemügyi miniszter által erre a célra kijelölt területeket, és e területek használati jogát az államnak örök időkre biztosítja, azaz tudomásul veszi, hogy azok az „államkincstár javára Budapest fő- és székváros Szent Margit sziget részére 1. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanra" telekkönyvileg bekebeleztessenek (12. pont). Az összekötő híd építkezéséhez szükséges munkahelyeket a Margitszigeten a munka egész tartamára ingyen kell az államkincstár rendelkezésére bocsátani. Ugyancsak térítés nélkül kapja meg az állam a Neuschloss Ödön és Marcell építési vállalata által kidolgozott építési terveket, vázlatrajzokat és költségelőirányzatokat, anélkül, hogy ezek felhasználására kötelezhető lenne (13. pont). A szerződő felek abban is megállapodtak, hogy a szerződés kapcsán esetleg felmerülő összes vitás kérdésről a Budapesten székelő járásbíróságok bármelyikének közbenjárásával a „summás eljárás szabályai szerint" fognak dönteni (14. pont). Végül a szerződés utolsó pontja kimondta, hogy a szerződés a főhercegre nézve annak aláírásával, az államkincstárra nézve azonban csak a hídépítési törvényjavaslat törvényerőre emelkedésével válik „joghatályossá". A szerződést egy „kötelező nyilatkozat" egészítette ki, amelyet jó másfél hónappal később, 1898. július 23-án írt alá Alcsuton a főherceg. Szövege így hangzott: „. . . alólírott József cs. és kir. főherceg méltatásával azon indokoknak, melyek a m. kir. államkincstárt a Székesfővárosi Margit-hidat a Margitszigettel összekötő híd építésére vezérelték, az e hídra fordított állami költségek ellenszolgáltatásaképpen saját, úgy jogutódjai nevében kötelezőleg kijelenti, hogy a Margitszigetet mindenkor a Székesfőváros közönségének üdülésére és élvezetére szolgáló kert gyanánt fogja fenntartani, és beleegyezik abba, hogy a Margitsziget ezen jellege ezen élvezeti jognak Budapest Székesfőváros közönsége javára, ennek költségén a Budapest fő-és székváros Szent Margit sziget része 1. számú telekjegyzőkönyvében foglalt ingatlanra telekkönyvi bekebelezéssel biztosítassék oly kikötéssel, hogyha alólírt József cs. és kir. főherceg vagy jogutódjai a Margitsziget fölött ennek most említett rendeltetésére való tekintet nélkül intézkednének, kötelesek lesznek a magyar kir. államkincstárnak azon költségek fejében, amelyeket a híd építésére fordított, 200 000 azaz Kettőszázezer forintot megtéríteni, egyúttal beleegyezését adván, hogy a most említett összeg erejéig a zálogjog a Budapest fő- és székváros Szent Margitsziget része 1. számú telekjegyzőkönyvben a I. 1—21 sorszám alatt foglalt nemesi birtokára minden megkérdeztetése nélkül, ha kívántatik telekkönyvileg bekebeleztessék." Amint az a szerződés szövegéből kiderült, a hídépítéshez szükséges volt a szigetcsúcs ármentesítése és szabályozása. Az összekötő híd hídfőjéig huszonöt katasztrális hold területet kellett feltölteni, az egész sziget területének mintegy egyhatodát, ehhez 700 000 köbméter töltési anyagra és 20 000 köbméter terméskőre volt szükség. Ezek a munkálatok, valamint a hídfő feljárójához épített fogadócsarnok, a fedett folyosók és az eső elől menedéket nyújtó nagy csarnok megépítése másfélmillió koronába került. A szárnyhíd építéséről szóló törvény jóváhagyása után Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter a minisztérium hídépítési osztályán közben már kidolgozott tervek alapján a vasszerkezeti munkák elvégzésével a MÁV gépgyárat, a megtartott versenytárgyalás során a legkedvezőbb ajánlatot tevő Zsigmondy Béla mérnök-vállalkozót pedig az alapépítmények és a pályaburkolási munkák kivitelezésével bízta meg. Még néhány érdekes adat a hídról és a hídépítés üteméről. A hídpálya 7 méter széles kocsiútból és mindkét oldalán 2,5 méter széles gyalogjárdából állt. A kocsiutat bükkfa kockákkal, a járdát tölgyfával burkolták. A hídfő mindkét oldalán egy-egy vámszedőház állt. A vasszerkezethez használt anyagokat a diósgyőri és a zólyombrezói vasgyárak szállították. Összesen mintegy 5260 mázsa vasat és acélt építettek be. A híd szerelő állványát 1900 márciusának végén állították fel. A szerelési munkát április 24-én kezdték meg és június 29-én fejezték be. A burkolási munkákkal július 4-én készültek el, hátra volt még a mázolás, amivel július 9-én lettek készen. A hídépítés befejeztével, július 10-e és 13-a között megtartották a próbaterhelést, ennek kedvező eredménye után még megvárták a partépítési és rendezési munkálatok teljes elkészülését, majd 1900. augusztus 19-én a főherceg és családja jelenlétében a hidat ünnepélyes keretek között átadták a közforgalomnak. A főváros lakossága élénk figyelemmel kísérte a hídépítés mozzanatait. A kortárs írók, költők képzeletét egyébként is foglalkoztatta a második Dunahíd, amely szépségben nem vetekedhetett a Lánchíddal, de a két városrész, Pest és Buda között a forgalom lebonyolításában szerepe egyre jelentősebbé vált. A kortársak egy része a sziget jövője érdekében örült az új hídnak, mert úgy vélte a sziget arra is hivatva van, hogy „a világ elsőrangú fürdőhelyévé váljon". (Szántó Albert: A budapesti margitszigeti szárnyhíd építésének története, Bp. 1900) Mások aggodalmaskodtak a sziget jövője miatt, és nem nézték jó szemmel, hogy „fia lett a Margit-hídnak". „Nem tudom — írta Porzó (Ágai Adolf): Utazás Pestről-Budapestre 1843— 1907 című könyvében — az a kényelem, hogy télen is megközelíthető a sziget, fölér-e azzal a bájjal, hogy a zajos város két homlokzata közt ott kínálkozott szemnek, tüdőnek és szívnek a csend és a pormentes, illatozó virulás . . . Összeforradva a híddal, megfosztva boldog és büszke önállóságától, belé esik a nagyváros forgatagába. Félő, hogy maholnap utcákra szabdalva, az a bizonyos »rohamos fejlődés« ki fogja onnan irtani a fák egy részét, s a barbár kultúra nehezedik majd rá bokorra, virányra." Több mint nyolcvan esztendő telt el azóta, ma már két híd is összeköti a szigetet a fővárossal, de gondunk és örömünk ma is hasonló. Úgy kell felhasználnunk e természetadta lehetőséget, hogy közben megőrizzük a sziget többi kincsét, a jó levegőt és a csendet. Dr. Kubinszky Judit 37