Budapest, 1979. (17. évfolyam)

7. szám július - Dr. Kerek Ferenc: Kisüzemek alkonya. Vagy hajnala ?

Utópista riport 1929-ből Az 1903-ban született Pakots György egyike volt kora legnépszerűbb újságíróinak. Pályáját huszonhárom évesen a Reggel című hetilapnál kezdte, majd 1927-től 1944-ig Az Estnél, a Magyarországnál és a Pesti Naplóna/ dolgozott. A felszabadulás után, I94s és 1950 között, a Világ közölte írásait, majd csaknem haláláig az Esti Hírlapud/ tevékenykedett. Színes, szellemes riportjait szívesen fogadta az olvasóközönség. Még fiatal, szinte kezdő újságíró korában, 1929-ben irta egyik fantáziadús riportját, mely a Magyarország 1929. december 25-i, karácsonyi számában „Budapest 1979-ben" cím, „Utópista riport" alcím alatt jelent meg. Ebben leírja milyennek képzeli Budapestet 1979-ben. Szépnek, nagynak, gazdagnak, modernnek és világvárosinak szeretné látni Budapestjét, és ez nem is tekinthető különösebb túlzásnak, hiszen, ha nem bombázták volna tönkre a várost, és nem pusztították volna el a II. világháború végén hídjainkat, talán minden megvalósul, és fővárosunk olyan képet mutatna ma, amilyennek könnyed kis riportjában 50 évvel ezelőtt Pakots György megálmodta. A cikket szó szerint közöljük, hogy az olvasó bizonyságot nyerhessen arról, hogy a szabadjára eresztett fantazia milyen jóslásokra képes. Hogy mindezekből mi valósult meg vagy mi került azóta a megvalósulás útjára, döntse el ki-ki maga. Sajnos, az új városháza és a Nemzeti Színház felépítése a mai napig csupán szép terv maradt. Pakots György jövendölését maga is ellenőrizhette volna, ha néhány évvel tovább él, 1976-ban halálozott el, és ha még emlékezett ifjúkori riportjára, saját szemével mérhette fel azt a nagy átalakulást és változást, mely 1929-töl, de különösen a felszabadulás óta fővárosunkban bekövetkezett. Dr. Dortsák György és Kutas István Budapest 1979-ben Utópista riport 1979. december 7-én a „Magyarország" című esti lap ifjú városi rovatvezetője töprengve ült a - Városháza sajtóirodájában. Veszedelmesen közeledett a lapzárta ideje, de még egy sort sem diktált a rádiótelefonon lapjának. Egyszerre csak a rádiótelefon hívó bugást hallatott. Ráhelyezte fülére a fejhallgatót, s az eddig oly unott arc egyszerre felragyogott, s a beszélő-tölcsérbe elragadtatott hangon kiáltotta bele: Óriási, a legnagyobb szenzáció!... Ötven év múlva felébredt!. . . Pár perc múlva már zsebrádiója össze volt kapcsolva a „Magyarország" szerkesztőségével. — Kérek egy ciceró-vastagbetüs szedőgépet! — harsogta, s a következő pillanatban már a rádiótelefonba mondott diktálásra dolgozni is kezdett a szedőgép bent a nyomdában, a város másik végén. Ma délután három órakor a Fővárosi Múzeum világraszóló esemény színhelyévé vált. Mint ismeretes, kerek ötven évvel ezelőtt egy budapesti hírlapíró, ép lapunknak, a „Magyarország"-nak városházi tudósítója a főváros közgyűlésén az egyik városatya felszólalása alatt mélyen elaludt. Az örökalvót a Fővárosi Múzeum egyik üvegszekrényében helyezték el. Ma délután azután a múzeum látogatói rémülten tudatták az őrökkel, hogy az 50 év óta alvó hírlapíró megmozdult és csakugyan, pár perc múlva teljesen fel is ébredt.. . Az ifjú hírlapíró életének legragyogóbb riportját ekkor irta meg. A riport után napokig jóformán el se mozdult a hosszú alvástól legyengült, de rohamosan erőre kapó elődje mellől. O volt aztán az is, aki 50 év távlatából jött kollégáját elsőízben kivezette a városba. A „Magyarország" 50 év előtti városi tudósítója kerekre nyílt szemmel bámult az eléje táruló látványra. Az új, 30 emeletes városháza ott magaslott az Erzsébet sugárút torkolatában. A sugárút melletti levegőtlen, szűk uccák eltűntek, s a széles utakat hatalmas felhőkarcolók szegélyezték. Pár perc múlva lent voltak az uccán. Végig a sugárúton a magasban vasoszlopokon gyorsvasutak robogtak, s az úttesten szédítő tempóban rohantak az autók. — Az úttest alatt a nehéz teherforgalmat bonyolítják le és ugyancsak ott futnak a közúti vasutak — magyarázta az ifjú hírlapíró. Az út egyik oldaláról a másikra hidakon mentek át a gyalogosok. A kövezeten végigrobogó autók szinte zajtalanul közlekedtek, s ennek az volt a magyarázata, hogy bazaltkő helyett kisebb zajt okozó brikettel burkolták az úttestH. Szemételégetés útján nyert salakból sajtolták ezt az anyagot, mely rendkívül olcsó, jó és tartós volt. Feltűnő volt a város tisztasága. — A városi távfűtőtelep csövei minden házba be vannak vezetve. Sehol sincs kályha, minden melegenergiat a távfütőteleptől kapunk! 'Ízért azután sehol sincs füst, a távfűtőtelep pedig olyan tökéletes füstemésztővel van felszerelve, hogy egy csöpp korom nem jut a levegőbe. A „Magyarország" ifjú munkatáisa elődjével autóba ült, és úgy mutogatta a várost. A Kossuth Lajos ucca sarkán gyönyörű palota állt: az új Nemzeti Színház. Nem messze tőle ott büszkélkedett az „örökalvó" hírlapíró második szülőháza a Fővárosi Múzeum. Az én időmben ez kint volt a ligetben, a Stefánia út mentén. Mindig mondottuk, kell valamit tenni, mert a rozoga tetejű, szűk épületben nem maradhat tovább a múzeum. . . A város tele volt kertekkel. Az egyik téren feltűnt egy klasszikus stílben épített hatalmas palota: a házassági tanácsadó intézmény központja volt ez. A Városligeten túl egészen új városrész épült. Eltűnt a ceglédi vasútvonal, amely kínai falként zárta el a város fejlődését. Megépült a Stadion, százezer ember fért el az arénájában: a sport minden ága megtalálta itt kényelmesen a helyét. A „Magyarország" 50 év előtti városi tudósítója nem tudott betelni a sok látnivalóval. Az autóval leszaladtak a Dunapartra; még mindig létezett a korzó, de a sétálók kilátását nem akadályozták a parton futó villamosok. A közúti vasutak sínéit lesüllyesztették. A Dunán számos új hidat építettek. Megépült a Hungária úti és a Boráros téri híd, s alagutak kötötték össze a folyó medre alatt a két várost, Budát és Pestet. A Tabán kiépült, s 1979-ben ez a rész lett a főváros legelőkelőbb negyede. A Gellérthegy is villákkal, palotákkal népesedett be, kétoldalt sikló vezetett fel a hegyre, amely alatt ott nyüzsgött Budapest fürdővárost felkereső minden idegen. A Rudolf rakpart kolonádján pohárial a kézben sétáltak a gyógyulást keresők, számos ivócsarnok várta a betegeket. A Műegyetem mögött vidám, derűs volt az élet. Egyetemek, tudományos kutatóintézetek, kollégiumok, diákszállók mind itt voltak, s a Lágymányoson, az egyetemi városrész mellett, ott épültek fel az állandó kiállítás hatalmas pavillonjai. % Csepelen lázas munka folyt: a Dunán feljövő nagy tengeri hajókból rengeteg mennyiségű árut raktak ki, a felhőkarcoló tárházak tetején fürge repülőgépek kötöttek ki és számos helyen meredt az égnek a léghajók kikötőárboca. Nyüzsgött az élet az élelmiszer-nagyvásártelepen is, dolgoztak az elektromos daruk, s az ötven év előtti hírlapíró szinte szédülten nézte a lenyűgöző látványt. A távolabbi budai hegyvidéken modern kórházak, szegénygondozók, tüdőbetegüdülök állottak, bent a városban az üzletház-negyed kivételével, minden uccában csecsemőgondozó működött. A „Magyarország" félszázad előtti munkatársa az elragadtatás extázisában mondotta: Ilyennek képzeltem magam is a jövő Budapestjét ! Az autó visszaérkezett a Városházához. A két újságíró kiszállt, s az ifjú hírlapíró ép ki akarta fizetni az autóút bérét, mikor észrevette, hogy nincsen pénze. .. A következő pillanatban ott a járdán előkerült a zsebéből a rádiótelefon és felhívta főnökét, a szerkesztőt. — Kifogytam a pénzből, kérem küldje sürgősen ide a Városházára utánam előlegként egyhavi fizetésemet! Tíz perc múlva itt lesz a pénz ? Köszönöm!... * Erre az utópiára azután e cikk írója - felébredt. Pakots György, a Magyarország fővárosi rovatvezetője CONTENTS: On the new major department of the Municipal Council directing investments • Tamás Aczél Kovács 1 — 2 Tibor Vilt, the noted sculptor on the sculptures mounted in public squares 3 — 7 On the rebuilding of Petőfi Bridge, that handles most of the goods trafiic in Budapest • Dr. Tibor Dalmy 8—11 The renaissance of trolley buses • László Keller 12-13 Makó this month's town in our series on the urbanization of country towns • Ervin Tamás 14-• 17 In our series 'Forgotten buildings' we show the manor centre of the Grassalkovich family in Pestszentlőrinc Dr Péter Buza 18-21 The faith and authenticity of Lajos Mesterházi; Part I • Balázs Vargha 22 — 23 On painter Valér Ferenczy Vanda M. Várhelyi 24-27 A debate article on the small plants of the capita! Dr Ferenc Kerek 28-29 Remembering conductor Emil Lichtenberg Vilma H. Boros 31-33 On Mihály Biró, the commissar of posters during the Council Republic • Zsófia Geréb 34-36 Indians in Budapest in fB86 Dr Miklós Létay 38-39 Front cover: The Tabán in Buda (Photo: László Csigó) Back cover: Landscape by Valér Ferenczy (Reproduction: László Csigó) 30