Budapest, 1979. (17. évfolyam)

7. szám július - Dr. Kerek Ferenc: Kisüzemek alkonya. Vagy hajnala ?

DR. KEREK FERENC Kisüzemek alkc A Fővárosi Kézműipari Vállalat üvegtechnikai üzeme A Fővárosi Kefe- és Seprűgyártó Vállalat műhelyében Világszerte tapasztalható folyamat, hogy a vállalatok többsége növekszik, fejlődik; de ugyanakkor továbbra is jelentős szerepe marad a kis- és középvállalatoknak. Ezek egy részét időszakonként magukba olvasztják a nagyvállalatok, de különös módon újra és újra előteremtődnek. Budapesten is hasonló folyamat játszódik le. Az iparfejlődés és a szocialista iparosítás eredményeként létrejöttek és fejlődnek, korszerűsödnek a nagyvállalatok. Ezeknek árnyékában — nagyon sokszor a közérdeklődés fókuszában — ott vannak a kisüzemek, kisvállalatok. Szerepükről és jövőjükről néhány év óta élénk vita folyik. Egymást érik az ankétok, tanulmányok sora jelenik meg; egyes szerveknél munkabizottságok alakulnak a kérdés tanulmányozására. Naponta felmerül a kérdés: kellenek-e a kisüzemek, s ha igen, milyen irányú legyen a fejlődésük? A kérdésekre a kisüzemek lényeges sajátosságai adják meg a választ. A kisvállalatok fogalmát a szakirodalom több jellemző alapján is meg tudja határozni és el tudja különíteni a nagyvállalatokétól. Ilyen jellemzők pl.: az alkalmazottak, a fizikai dolgozók létszáma, a kibocsátott termékek mennyisége, az irányítás módszere, a technikai színvonal, a gyártás rugalmassága. Ezek alapján kisvállalatnak minősül az, amelyben viszonylag alacsony létszámmal, a munkaerő közvetlenebb irányításával, alacsony eszközlekötéssel és rugalmas gyártmányváltoztatási lehetőséggel gyártanak — a nagyipárban általában nem gyártott termékeket, illetve végeznek szolgáltatásokat. Egyes szakkönyvek szerint a kisvállalatok létszáma to—no főig terjed, míg mások az 50 — 500 főt tekintik meghatározónak. A magyai viszonyokra inkább az utóbbi fogadható el, mivel ismeretes a vállalatok magas szervezeti centralizációs foka. Hozzátehetjük, hogy a telephelyek széttagoltabbak. Országosan 150 állami, illetve tanácsi vállalat és mintegy 700 szövetkezet tartozik a kis- és középvállalalatok kategóriájába. Ezek több ezer önálló telephellyel és tizemmel rendelkeznek. A Központi Statisztikai Hivatal 1978-ban közzétett adatai alapján a fővárosban a 10-nél kevesebb fizikai dolgozót foglalkoztató kisüzemek száma ezer felett van, a 11 — 20, illetve 21 — 50 főt foglalkoztató üzemek száma is külön-külön meghaladja a négyszázat, az 51 — 100 dolgozót foglalkoztató üzemek száma pedig több, mint kétszáz. A 100 fő alatti kisüzemek száma Budapesten 1600—1700, s ezekben több, mint 50 000 fizikai munkás dolgozik. A kisüzemek egy részét a kapitalista iparfejlődés hívta életre, de a szocialista iparosítás során is százszámra létesültek a helyi igények kielégítésére, a lakosság foglalkoztatására vagy a nagyipar kooperációs termékekkel történő ellátására. Az államosítás utolsó szakaszában kerültek állami kezelésbe a nagyüzemek számára alkatrészeket gyártó, félkésztermékeket előállító vagy egyéb bedolgozó és kisegítő tevékenységet végző kisüzemek. A szövetkezeti mozgalom fellendülése az 50-es évek elején szintén jelentős számú ilyen kisüzemet hozott létre. Budapesten a kisvállalatok zöme a szövetkezeti szektorhoz és a tanácsi iparhoz tartozik. Üzemeik és műhelyeik szétszórtan a főváros egész területén fellelhetők. A Belváros sűrűn lakott és üzleti negyedeiben az udvarok mélyén, a földszintek üzlethelyiségeiben egymást érik a különböző kisüzemek részlegei. A budapesti tanácsi vállalatok tipikus példái a kisüzemeknek, történetük jól tükrözi azt a változatos utat, amelyet a kisvállalatok megjárnak a szocialista iparfejlődés során. Helyzetük és feladataik elemzése pedig választ adhat jövőjükre vonatkozóan. A felszabadulás előtt és azt követően a főváros igazgatási körébe tartozott jónéhány gazdasági egység, többek között községi vállalatok, külső gazdasági intézmények, hivatalok stb. Ezeknek működése azonban alig ha-Orgonajavító üzem 28