Budapest, 1979. (17. évfolyam)

7. szám július - M. Várhelyi Vanda: Ferenczy Valér

cím alatt: Ara Pacis, cikkek vagy költemények sorozatát kötetbe gyűjteném, talán engedélyt kérnék öntől, hogy metszetét reprodukálhassam." Ferenczy Valér betegsége idején is megőrizte sokoldalúságát; grafikusi tevékenysége mellett művészeti írásokat is közölt. Ezzel kapcsolatban idézek Romain Rolland egy másik leveléből (1921. november 6. Villeneuve.) „.. .Erdekei engem, amit munkájáról ír. Miért nem próbál Németországba menni... Ott jelen pillanatban élénk, íróknak és művészeknek szabad utat engedő tevékenység folyik!... Meg vagyok győződve, hogy rövid idő alatt akár elő. Ferenczy Valér édesanyjától örökölte rendkívüli nyelvtehetségét; amikor már az évnek csak egy részét töltötte Nagybányán, igen élénk levelezést folytatott édesanyjával angol nyelven. Ebben az időszakban számos szép nagybányai városképet és tájképet is festett, rajzolt. A rendkívülinek induló pálya megtörik, Ferenczy Valér gyenge idegrendszere nem bírja az alkotással járó feszültséget. Még édesapja él, amikor megbetegszik, művészi fejlődése megtorpan. Ebben az időben kezd intenzíven foglalkozni rézkarccal. Lelkiismeretesen tanulmányozza a technikát, mesterségbeli tudá-Aratók Csendélet szamovirral sát a tökéletességig fejleszti. Ezt a tudást értékeli Romain Rolland 1917. november 14-én Ferenczy Valérhoz írott levelében. „Szívből köszönöm két szép rézkarcát... Elsősorban a nagyot szeretem, árnyék és fényellentéteit, egét, a térben lebegés benyomását... A kisebbiken a domborművet szeretem... A kettő köziil ez a finomabb és egyöntetűbb. A felírás: Ara Pacis (a béke oltára) és az évszám a nagy rézkarcon úgy van elhelyezve, hogy mint címkép könyvbe is illenék. És arra gondoltam, hogy ha majd nyugalmasabb időben ezen mint író, akár mint rézkarcoló helyet biztosítana a maga számára..." Legjelentősebb művészeti tanulmánya, édesapjáról írott monográfiája 1934-ben jelent meg a Nyugat kiadásában. Élete utolsó évtizedeiben festett tájképei között nagy számban vannak Budapest régi városrészeit, a budai és az újpesti Duna-partot ábrázoló festmények. Hatvankilenc éves korában, 1954. december 23-án halt meg Budapesten. M. Várhelyi Vanda 27