Budapest, 1979. (17. évfolyam)

6. szám június - A címlapon: Czeizing Lajos felvétele

A megroggyant alapok aláfalazásos megerősí­tése lassú, munkaigényes, „babrás" tevékenység. Nincs korszerű technológia a városban sokhelyütt aládúcolt függőfolyosók cseréjére; ez csak sok élő­munkával és nehéz állványzattal végezhető. A kéz­műves módszerekkel végzendő munkafolyamatok további felsorolását mellőzöm, hiszen az eddig elmondottak is bizonyítják az épületfelújítás kéz­műipari jellegét. S ezen az sem változtat, hogy néhány munkafolyamatot részben már sikerrel gépesítettek és néhol előregyártott elemeket is fel­használtak. Az átépítéses felújítás több szakképzett munkaerőt kíván, mint a lakótelepeken folyó lakásépítés. A szakmunkásoknak nemcsak az új szerkezeteket, technológiákat, hanem a régieket is, a 80 — 100 évvel ezelőtt alkalmazottaknak leg­fontosabb erőtani, épületfizikai, kémiai jellemzőit, is ismerniük kell. A megsérült boltozatok egy ré­szének újrafalazását csak az a szakmunkás tudja elvégezni, aki ismeri az egykor használt szerkeze­tet, s mi több, annak elemi erőtanát. A felújító­átalakító munkák folyamán jobb helyzetfelismerő és döntési képességre, nagyobb önállóságra van szükség, mint a házgyári elemekből összeszere­lendő épületeknél. E nagy szaktudást igénylő te­rületen mind kevesebb a hozzáértő szakember. Az újonnan belépő fizikai dolgozók általában fia­tal szakmunkások, akik a közvetlen gyakorlat­ból felhalmozódott tapasztalat, szaktudás híján nem rendelkeznek azzal a szellem: energiával, amit az idősebbek az évtizedek során szerez­tek. Ez tehát azt jelenti, hogy a fiatalokat képez­nünk kell az épületfelújítási munkára, .nogy meg­tanulják mindazt javítani, pótolni, amit az előző nemzedékek építettek — készítettek. Az épületfelújítások gyakorlati nehézségein csak úgy lehetünk úrrá, ha a lehetséges és az adottsá­goknak megfelelő munkafolyamatokat gépesítjük és kevesebb élőmunkát kívánó szerkezeteket alkal­mazunk. Az elmúlt néhány évben már tért hódított a kis elemsúlyú, vázkerámiás, Fert-rendszerű födém. A szerelhető válaszfallapokkal a nehéz munkát je­lentő vakolást hagyhatjuk el. A filcalátétes szalag­parketta gyorsabban készíthető el, mint a szege­zen, kevesebb kézi munkát igényel. A tartós vako­lat és főleg i színezőanyagok, műanyagalapú bevo­natok — melyek örvendetesen terjednek, miként a Rákóczi úti és Szent István körúti sortatarozás bizonyítja — színtartóak, vízzel lemoshatok és élettartamuk lényegesen hosszabb mint a korábbi oxidfestékeké. A háztartási kémények felújításá­nál sikerrel alkalmazzák a kéménybéléseket. A törmelék elszállítását rakodó konténerek segí­tik. A felújításra kerülő — födémcserét nem kí­vánó — lakások komfortfokozatának növelésére alkalmas vizes térelemek gyorsítják a lakások kor­szerűsítését. Ez jelentős lépés, mert beépítésük csupán helyszíni szerelést igényel. Az épületfenn­tartó iparban is kívánatos komplex gépesítés azonban még mindig várat magára. Fővárosunk egyes részein szépen rendbetett, nemrég felújított házak sorakoznak. Sok még azonban a felújításra érdemes régi lakóépület. Fokozott feladat hárul az épületfelújító iparra, ha a következő évtized végére lényegesen csökkenteni akarjuk a felújításra váró épületek szá­mát. E cél eléréséhez biztosítani kell a pénzügyi alapok és a kivitelezési kapacitás egyensúlyát. A kivitelező kapacitás növelése ma már elsősorban korszerűbb technikával, jobb munkaszervezéssel és nem létszámnöveléssel lehetséges. Az épületek állagának további romlása viszont nemcsak a nem­zeti vagyont csökkenti, de társadalmi, politikai feszültséget is okozhat. Az V. ötéves tervben már mutatkoznak eredmények, az elmaradás csökken, de az anyagi, szellemi és technikai erők további koncentrálása szükséges ahhoz, hogy a napjaink­ban kitűzött feladat holnapra valósággá váljék. VI., Népköztársaság útja 53. homlokzatrészlet V., Veres Pálné u. 32. számú ház átépített Szerb utcai homlokzata VI., Népköztársaság útja 53,

Next

/
Oldalképek
Tartalom