Budapest, 1979. (17. évfolyam)

3. szám március - Szilágyi András: Két ötvösremek

OSREMEK Az 1838. évi pesti árvízről kevés egykorú ábrázolás maradt fenn. E művek — néhány rajz, metszet, üvegfestmény — a város egy-egy pontját hűen, topográfiailag hitelesen ábrázolják. Ez a törekvés figyelhető meg a Deák téri templom kelyhének jelenetén is. Az árvíz idején a környék — főleg a közeli Király utca — lakói a Szén téri evangélikus templomban találtak menedéket, ezt Lang Mihály, a templom lelkésze tette számunkra lehetővé. Az izraelita felekezet elöljárója, Löwy Hermann hálából e kelyhet adományozta Land Mihálynak 1840-ben; erről tudósít a műtárgy felső részén olvasható német és héber nyelvű felirat. A kehely csészéjének domborított ábrázolásán jól látható a templom alacsony homlokzati tornya, mely Pollack Mihály tervrajzain is szerepel. Az 1808-ban elkészült épület itt még eredeti formájában jelenik meg. Kissé módosította ezt 1856-ban a Hild József-féle átépítés, melynek során a torony helyére aranyozott kereszt került, így nyerte el az épület mai alakját, melyet Lyka Károly találóan nevezett monumentális ékszerdoboznak. A kehely ábrázolásának előterében a pusztító árvízzel küzdő alakok. Egyesek, csekély értékeiket mentve, gyalog próbálnak eljutni a templom kapujához, mások tutajjal és mentőcsónakon igyekeznek megközelíteni az épületet. Az ábrázolásnak van néhány rajzi fogyatékossága, elég, ha a figurák léptékét, a perspektíva kezdetleges alkalmazását említjük. A kehely mesterének azonban ennek ellenére sikerült hatásos jelenetet komponálnia. Munkája természetesen aligha vethető össze a hasonló tárgyú, egykorú képzőművészeti alkotásokkal. Az utóbbiak közül — Kisfaludy Károly sajátosan romantikus, a kortársak által nagyra értékelt képei mellett — kétségtelenül Zichy Mihály fiatalkori műve, a Magyar Nemzeti Galériában látható Mentőcsónak című festmény a legjelentősebb. E kép az alakokat eltérő érzelmi állapotuknak megfelelően egyénítve állítja elénk, ehhez járul, hogy Zichy a festői eszközöket fölényes biztonsággal alkalmazza; a jelenet az ő megfogalmazásában feszült drámaisággal telített. A kehely ábrázolása nem kelt ilyen magával ragadó hatást, az ötvösség műfaji sajátosságai ezt nem is teszik lehetővé. A Deák téri templom „árvízi" kelyhének jelentősége nem a részletek megmunkálásában, hanem abban rejlik, hogy ez az egyetlen iparművészeti alkotás, amely emléket állít az 1838. évi pesti árvíznek. Szilágyi András Az 1838-as pesti árviz domborművű ábrázolása Az „árvízi" kehely. A. W. mester, Bécs, 1840. Wagner Richárd felvételei