Budapest, 1979. (17. évfolyam)

3. szám március - Szilágyi András: Két ötvösremek

Az alvó Krisztus a háborgó tengeren. Részlet az úrvacsora kannáról Úrvacsora kanna. Erasmus Bergmann, Besztercebánya, 1640—1647 között KÉT ÖTV A művészettörténet a francia Theodore Géricault Medúza tutaja című képét tekinti a romantikus festészet első jelentős alkotásának. A kép egy tengeri vihar hajótöröttéit ábrázolja. Géricault művét az újszerű festői megoldások mellett tárgyválasztása is népszerűvé tette; a pusztító erejű tengeri vihar, mely halálfélelmet, rettegést kelt, a romantika egyik kedvelt témája lett. A témát természetesen nem a XIX. század újító mesterei fedezték fel, előzményei megtalálhatók a korábbi, vallásos tárgyú művek között. A középkortól kezdve az Újszövetség eseményeit bemutató sorozatok gyakran ábrázolják az alvó Krisztust a tanítványok hajójában, a háborgó tengeren. A reformáció, majd a vallásháborúk idején különös aktualitást nyer e bibliai jelenet: a protestáns gyülekezetek megpróbáltatásait, híveik kiszolgáltatottságát jelképezi. Ezért találkozunk számos reformáció kori énekeskönyv címlapján ábrázolásával. Nem véletlen, hogy a XVII. század első felében készült úrvacsora kannán, amelyre három bibliai jelenetet véstek, ez a motívum is megtalálható. Az aranyozott ezüstből készült úrvacsora kanna — a Deák téri evangélikus templom legkorábbi ötvösremeke — a besztercebányai Erasmus Bergmann műhelyéből származik. 1799-ben került a templom tulajdonába, gróf Teleki Johanna adományaként. A kannán az említett jelenet mellett a gyermek Jézus imádása és az emmausi vacsora képe látható. A három vésett ábrázolás a német reneszánsz jeles mestere, Dürer követőjének, a nürnbergi Georg Pencznek a kompozíciói után készült. E mester alkotásai — főként az a metszet, mely az alvó Krisztust tanítványai hajójában, a háborgó Tibériás-tengeren ábrázolja — rendkívül népszerűek voltak a XVI—XVII. századi ötvösök körében. Később Matthäus Merian basonló tárgyú, drámaibb, mozgalmasabb kompozíciója vált mind szélesebb körben ismertté. Ez utóbbit a Merianféle illusztrációkkal díszített, Frankfurtban kiadott Luther-bibliák terjesztették. S hogy ez az ábrázolás több, mint száz év után sem veszített népszerűségéből, azt jól szemlélteti Goethe Utazás Itáliában című művének egy részlete. Mikor hajója Capri partjai előtt viharba kerül, s élete veszélyben van, Goethe számára az ismert újszövetségi példázat, illetve annak Merian-féle megjelenítése nyújt vigaszt és reményt: „Félig bódultan feküdtem matracomra, de mégis valami kellemes érzéssei, melyet talán Tibériás tengerének tulajdoníthattam: mert egész világosan ott lebegett előttem Merian rézmetszetes bibliájának képe." (Rónay György fordítása)