Budapest, 1979. (17. évfolyam)

3. szám március - Az Iparművészeti Múzeum (Honismereti pályamunka)

a nemzetközi művészeti mozgalmak áramába, kialakítja külföldi kapcsolatait. 1882-ben a párizsi, a rákövetkező évben a bécsi kiállításhoz kölcsönöz anyagot. Ezeket az alapokat fejleszti tovább és teljesíti ki Radisics Jenő, aki 1881-ben kerül az intézményhez, és hat év múlva igazgatónak nevezik ki. Sokoldalú egyéniség: iparművészeti kutató, kultúrpolitikus, múzeumszervező, a korszerű iparművészeti muzeológia hazai úttörője. Tevékenységében nyomon követhető a hazai szecesszió kialakulása és felvirágzása. Felismeri, hogy az iparművészet forradalma, amely a' angol és francia kerámia átalakulásával kezdődik, a művészet minden ágára átterjed. Az 1884-es párizsi kiállítást megjárt tárgyak kísérőjeként alkalma volt megismerkedni a modern iparművészet úttörőivel. akiknek később az Iparművészeti Múzeum mindig számíthatott a segítségére. Ilyen ember volt Charles Lauth, a sévres-i porcelángyár igazgatója, valamint Louis Dellamare-Didot, a párizsi Union Centrale des Arts Décoratifs múzeum leendő igazgatója. Ez a múzeum a haladó iparművészeti mozgalmak központja volt, s a régi iparművészet mellett a haladó felfogású újat is istápolta. Az iparművészet megújhodását a feledésbe merült technikák felújításától várta. Ennek a felfogásnak jegyében régi magyar kerámiákkal és galvanoplasztikai másolatokkal szerepelt az Iparművészeti Múzeum ezen a párizsi kiállításon. A jól sikerült kiállítás eredményeiről és a francia tapasztalatokról Radisics jelentést adott be gróf Csáky mok tárgyaihoz fordultak ihletért, hanem a népművészethez és a régi kézműiparhoz. Az ezredéves ünnepségeken már a közeli győzelem reményében kelt versenyre az új stílus a historizmussal. A népművészettel való kapcsolata révén nemzeti jellegét is bizonyítani tudta az osztrák— német Jugendstilhez felzárkózó hazai iparművészet. Ez pedig a millennium légkörében hatásos gesztus volt. A szecessziónak az a törekvése, hogy megszépítse az ember környezetét, nemcsak az iparművészetet lendíti fel, hanem érthető nosztalgiát ébreszt a régi kézművesség művészi alkotásai, használati eszközei iránt, elindítja ezek gyűjtését. S hamarosan felmerül önálló iparművészeti múzeum létesítésének gondolata. * Az igényt Rómer Flóris fogalmazta meg az 1872. évi országgyűlésen. A, Tisztelt Ház szeptember i-én 50 000 forintot szavaz meg a létesítendő Mű- és Iparmúzeum céljaira, amelynek átmenetileg a Nemzeti Múzeum lépcsőházában biztosítanak helyet. Meg kell jegyezni, hogy Európának harmadik ilyen jellegű múzeuma volt ez a South Kensington Museum (1857) és az österreichisches Museum für Kunst und Industrie (1864) után. Az új múzeum gyűjteményének alapját a Nemzeti Múzeum régiségtárából származó, valamint az 1873-as bécsi világkiállításon vásárolt tárgyak képezték. Ezekhez csatlakozott később a Rómer Flóris és Xantus János által megszerzett háziipari gyűjtemény. A Múzeumot 1877-ben a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium közvetlen felügyelete alá rendelték. A minisztérium szabályzatának 1878. évi XVII. t. c-e határolja körül az intézmény máig érvényes funkcióját, szakanyagát. Ettől kezdve a múzeum fejlődése töretlen. 1881-től, Ráth György vezetése alatt válik a hazai közművelődésnek fontos intézményévé. Kiállításai nagy érdeklődést váltanak ki. 1884-es ötvösművészeti kiállításán (még a Nemzeti Múzeum épületében) közel százezer látogató fordul meg. Bekerül