Budapest, 1979. (17. évfolyam)

3. szám március - Rádi Péter: Autók vagy emberek?

RÁDI PÉTER ^^^ AUTÓK • vagy EMBEREK? Ennek az elmélkedésnek eredetileg azt a címet akartam adni: Másodrendű állampolgárok-e a gyalogosok? Amikor azonban jobban végiggondoltam a dolgot, rájöttem, hogy ez a cím igazságtalan lenne, mert a főváros belterületén csúcsforgalmi időben uralkodó állapot az autósoknak rosszabb, mint nekünk, gyalogosoknak. Annak idején Fellini Nyolc és fél című filmjének indító képsorát, a reménytelen forgalmi dugóba beszorult, autóját fejvesztetten otthagyó Mastroianni alakját szatirikus túlzásnak éreztem. Hála a hazai automobilizmus rohamos fejlődésének, rájöttem, hogy szikár realista ábrázolásról volt szó. A főváros belterületén — és ezen pl. Pesten nemcsak az V. kerületet értem, hanem a Dráva utca, Dózsa György út. Mező Imre út, Duna-part közti egész területet — környezeti ártalommá kezd válni az autó gyalogosok és autósok részére egyaránt. Félreértés ne essék! Nem — nem csak — arról van szó, hogy az autók szennyezik a levegőt és zajt okoznak, bár kétségtelenül ezt is megteszik. Ha valaki szélcsendes időben kénytelen egy körúti járdaszigeten villamosra várni, és mellette két-három oszlopban állnak üresjáratban túrázó motorral a szabad útra váró kocsik, annak már nem is olyan egzotikus, hogy Tokióban pénzbedobós automatákból lélegezhet be tiszta oxigént, aki már fuldoklik a füstgáztól. De itt nem erről van szó, pusztán a kocsik tömegének a fizikai jelenlétéről. Arról sem beszélek, hogy a világon évente több mint százezer, és nálunk is sokszáz ember hal meg személygépjármű-baleset folytán, amiben nem mindig a gépkocsi vezetője volt a hibás, nem ritkán a gyalogos, akit elütnek, vagy akit kikerülve megy fának a kocsi. Soha életemben nem volt klausztrofóbiám, csak újabban, amióta a lakásunk környékén, a Katona József utcában, a Radnóti utcában, az ún. Phőnix-ház környékén, a Felka utcában vagy egyáltalán nem lehet az egyik járdán sem közlekedni az ott parkoló gépkocsiktól, vagy pedig a fal és a kocsik között van egy keskeny sáv, amelyen egy ember esetleg elfér. Némelyik kocsi fara és a fal között csak oldalazva lehet elmenni. Vajon a KRESZ a járdához való jogunkat nem lenne képes szavatolni? (Legalább egy olyan előírás kellene, amely megszabná, hogy milyen széles sávot kell a járdából mindenképpen szabadon hagvni, feltéve, hogy a gyalogos is ember.) Ez a jelenség főként a gvalogosokat sújtja, akik — én is így vagyok vele — egyre gyakrabban választják azt a megoldást, hogy az úttesten mennek. Kerülgessék őket az autók, ne ők az autókat. De a csúcsforgalmi dugók — azt hiszem — súlyosabban érintik a volán mellett ülőket, mint akár a legzsúfoltabb autóbuszban szorongókat. Én legalábbis úgy vagyok vele, hogy ha villamosra vagy buszra szállok, előveszek valami olvasnivalót, és akár félkézzel kapaszkodva is nyugodtan töltöm olvasással az időt, bízva benne, hogy majd csak eljutunk a Széchenyi utcától a József nádor térre. (Ez rendszerint a negyedik vagy ötödik zöld jelzésre már sikerülni szokott.) De biztos vagyok abban, hogy aki a volán mellett ül és másfél percenként elindul, azután 5 méter után megint megáll, mire kiszabadul ebből a szituációból idegileg kikészül. Minden tiszteletem a buszvezetőké, akiknek ezt naponta 20—30 fordulóban kell csinálniuk. Attól tartok, hogy aki csak munkába menet és munkából jövet élvezi ezt az utazást, és aztán parkolóhely keresésével g vötrődik, azt is előbb-utóbb neurotizálja ez az állapot. Érdemes lenne az öngyilkossági statisztikákat ilyen szempontból is megnézni, hogy a Budapest belterületén lakó vagy dolgozó gépkocsi tulajdonosoknál eltér-e a gyakoriság az összlakosságétól. Mit lehet tenni? 0Lebontani az egész belterületet és háromszor olyan széles utcákkal újjáépíteni. (Szerencséjük ma a berlinieknek, hogy városuk akkor vált világvárossá, amikor Bismarck már a kétfrontos háborúra készült, és a főváros utca- és gyorsvasúthálózatát annak a célnak alárendelve terveztette meg, hogy könnyen lehessen egész hadseregeket napok alatt átdobni a francia határról az orosz határra vagy viszont. A világ nagyvárosai közül tudomásom szerint az NDK fővárosa az egyetlen, ahol aránylag sok autó van, s a gépkocsik mégis, szinte minden napszakban 40—60 kilométeres átlagsebességgel tudnak haladni.) 2 Bizonyos előkészítő idő-L_ szak után kitiltani a Hungária körúton belüli — és a hasonló budai — területről a személygépkocsik többségét. A tilalom semmi esetre sem vonatkozna a taxira és néhány száz állami kocsira (miniszterhelyettestől fölfelé), valamint azokra az orvosokra, akik a zárt területen laknak, vagy ott van a körzetük. (Rendelőintézeti rendelésre azonban ők is utazzanak csak úgy, mint mások munkahelyükre.) Továbbá nem vonatkozna a tilalom a rokkantkocsikra. Két variáns képzelhető cl. 2 J Minden más személygép* kocsinak tilos e terület. A Hungária körút vonalában különböző helyeken előbb nagyparkoló tereket, később sokszintű — lehetőleg föld alatti — parkológarázsokat kellene létesíteni. Ha valaki kirándulni akar menni. az metrón, buszon vagy taxin ?/