Budapest, 1978. (16. évfolyam)

5. szám május - Vargha Balázs: Tatay Sándor pesti pasziánsza I.

Az író a 40-es években Irodalmi városképek Vargha Balázs Tatay Sándor pesti pasziánsza I. 22 Gyerekálmok Meglepetéseim könyve című önéletrajzi írásában ez az első, ijesztő meglepetés: „Négy lány ült a kályha mellett, és nem volt arcuk. Négy nővérem fejet mosott, hajuk nagy tömegét arcukra borították, úgy szárították a forró kályhánál. Iszonyú sikoltásomra felém fordultak, és felfedték arcukat. . ." Akár Salvador Dali is megfesthette volna, ami a gyerek halálsikolyát megszólaltatta. Pedig a lányoknak eszükben sem volt mumust játszani: praktikus és a hosszú haj korában nyilván általánosan ismert módon osztották el hajkoronájukat, hogy hamarabb és egyenletesebben száradjon. Ez persze nem azt jelenti, hogy a család fantáziakészlete mind a kisöcsbe szorult. Lehettek a nagylányoknak is riadalmaik, szívdobogtató tévképzeteik, egyéniek is, közösek is. De a .nagy családban egy ilyen lánynégyes rendszerint autonóm köztársasággá érik, s titkait nem adja ki. Tatay sok halogatás után — regényeken, elbeszéléseken, sikereken túl — írta meg gyerekkora meglepetéseit, meglepődve azon, hogy milyen tüneményes elevenséggel tolulnak föl több mint fél évszázados kalandjai. A belső, megálmodott, végigfantáziált kalandok természetesen még sokkal gazdagabbak, mint a megtörtént események. Körülbelül úgy aránylanak egymáshoz, mint a négy rémalak a hajszárító nővérekhez. Filius ante patrem. Az önéletrajz csírájában mutat meg sok motívumot, amiket regényeiben — főleg a Simeon család- ban meg a Puskák és galambok-ban — már korábban felnövesztett, elágaztatott. Nemcsak egyes motívumokra szorítkozik az egyezés. Tatay Sándor hatéves volt, mikor Ferenc József meghalt; ekkor kezdte jobban figyelni, amit a felnőttek háborúról, orosz frontról, román hadbalépésről beszéltek, s ami kulcsa lett a Simeon család első kötetének. A Puskák és galambok cselekményszövetéhez nyilvánvalóan az ő kilencéves kori emlékei adták az első szálakat. De mindazt, amit hozzátett hiteles gyerekkori emlékeihez a regényekben, a gyerekkortól megőrzött képzelő tehetségével cirkalmazta ki. Legbeszédesebb példa erre a Meglepetéseim könyve folytatásos ábrándsorozata falujuk elegáns és csodatévő fürdővárosáról. Bakonytamásin csakugyan terveztek strandfürdőt az első háború előtt. „A terv kútba esett, de megmaradtak a balatoni képek, sőt helyszínrajzok a fiókban és a látkép színesre festett kabinokkal, hullámzó medencével és parti sétánnyal. Virágágyások körös-körül. Azokat a levelezőlapokat szerettem különösképpen, melyeken fürdőzők labdáztak sekély vízben. A labda pettyes volt, a fürdőruhák legnagyobb részt csíkosak. A férfiaké térdig ért, az asszonyokét térden alul fogta össze masni, vagy éppen a bokájukon." A még iskolába sem járó kis lokálpatrióta a befuccsolt fürdő helyszínrajzából, levelezőlapokból meg a János vitéz „Kék tó, tiszta tó" slágerjából alkotta meg álomvárosát, tervező mérnöknek is becsületére váló körültekintéssel. „Jobb lett volna, ha a falu felől helyezkednek el a sétányok, a másik oldalon pedig az építmények állnak, mert így mintegy tárt karral fogadhatta volna fürdőtelepem (!) az