Budapest, 1978. (16. évfolyam)

5. szám május - Vargha Balázs: Tatay Sándor pesti pasziánsza I.

érkező vendégeket. Csakhogy a déli nap ellenkező irányból sütött, és kellett, hogy a sugarak verjék a kupolás, tornyos kabinsort, a cukrászdát, melynek teraszán színes ernyők alatt fagylaltot és jegeskávét fogyasztottak a vendégek . . . Feljebb a domboldalon lesz a beszálló vendéglő számozott szobákkal. És számozott kulcsokat ad a vendéglősné a bentlakó vidékiek kezébe. Hántolatlan nyírfából készül a pavilon, melyben tűzoltózenekar játszik. Ám a zenész is ember. Míg azok fürödnek a tóban, amíg ebédelnek, a pavilonban az Ariston lyuggalt lemezei forognak. Később pedig Bécsben készíttetünk zongoraverklit, és akkor már egész nap pihenhet a zenekar." Furcsa késése az eszményeknek. Az országot a háború sokkja remegteti, de egy kisfiú még tovább álmodja azt a belle époque-ot, aminek őhozzá már csak a levelezőlap-törmelékei jutottak el. Mekkora ereje volt a tőkés rend haladás-maszlagának, hányféle módon tudták az agyakba belevésni. A kisgyerek érzi a stílust, s ez már elég ahhoz, hogy Ischlt vagy Herkulesfürdőt bűvöljön Bakonytamásiba. Szülőfaluja fantáziaröptető csinosodását — Kármán József szavával élve — mellékeszmék is színezik. A képzelt fürdőhely hol biblikus csoda színtere — a sánták, hadirokkantak elhajíthatják mankóikat —, hol pedig erotikusán szociális intézmény, amely újra megszépíti a munkában kiszikkadt parasztlányokat. „Az aratólányok Anna napján jöttek munkájuk végeztével. Rettenetes munkájukban úgy megsoványodtak, úgy kiasztak, mint a kórók. Emlékeztem, milyenek voltak kora tavasszal. Puhák, fehérek, gömbölyű karúak. És Anna napra csupa ín lett a testük, az arcuk égett és verejtéktől szántott. De az én vizemben csak énekeltek egyet, és már elő is jöhettek a lótuszok közül, olyanok lettek, mint farsangban. Istenem, de szépek lettek." „Az én vizemben" — Tatay Sándor remekül megmutatja, milyen szuverén ura a kisgyermek a maga-barkácsolta képzeletvilágnak. Lakás a Keletiben Nemcsak a vidéki állomásfőnököknek van magánlakásuk a hivatalukkal egy épületben. Pesten is laknak a pályaudvarok óriási épületében. Sőt a hidak őrházában is. Vidékről jött járókelő el-elámulhat, hogy Pestnek hány nevezetes helye lakható. Talán még irigyli is azokat az irigylésre egyáltalán nem méltó hivatalos közegeket, akiknek lakását éjjel-nappal remegtetik a jármüvek. A Simeon-trilógia első kötetének legfontosabb színhelye egy lakás a Keleti pályaudvar épületében. Nem az állomásfőnöké, az egyik pénztárosnőé. Özvegyi jogon, mert férje vasúti főember volt, a Talpfa Rt. egyik alapítója. Regénybeli helyét viszont családi kapcsolat adja: nővére a Simeon család fejének, Józsefnek. Az újabb európai próza klasszikus alkotásai: karrier- és családregények, regényfolyamok a vidék és főváros két pillérére építik cselekményük ívét. (Némelyik ív megáll, némelyik beomlik.) Egyszerűbb a dolga az írónak, ha egy szál ambiciózus fiatalembert hoz föl a fővárosba, s egyengeti pályáját a pénz és hatalom magasára. Többszörös szövésű regény szerzője kénytelen fölköltöztetni rokonok-ismerősök egész hálózatát, s kiosztani nekik sikert, bukást a fővárosban. Claire-hez, a Keleti pályaudvar lakójához házhoz jönnek a vidékiek, s hozzák magukkal előbb az otthoni, majd a Pesten szerzett gondjaikat. A Simeon család első kötetének ideje az első világháború. A pályaudvar azért is jó színhely, mert innen indulnak a menetszázadok. Claire lakása magosan van, csarnokok, tetők fölött, ahova a vonatok dübörgése már megszűrve, szelídülve hatol föl. „Az induló vonatok robajára nem mozdult a csillár, de az érkezőket finom csilingeléssel köszöntötte. Másképp, ha egyszerű személyvonat futott be. Megint másképp, ha gyorsvonat robogott az üvegtető alá." De ahogy sorra érkeznek Claire-hez a földiéi, úgy mozdul, majd rendül meg kiegyensúlyozott özvegyi nyugalma. Először egy parasztlány érkezik, Magdolna, akit csak a lakás szerkezetei (pl. a vízöblítés) ejtenek kétségbe. Aztán Claire keresztlánya, Klára, aki boldogtalan, mert rájött, hogy nem szereti a vőlegényét. A következő földi Barta Ármin, akit nagy üzlet reménye hoz ide. Mit lehet „keresni" egy ilyen szolgálati lakásban? Olyan értékpapírokat, amiket a tulajdonos makulatúraszámba vesz, a szakember azonban megsejti, hogy fekete napot lehet velük rendezni a tőzsdén. Tatay Sándornak minden lapja a helyére kerül így a nagy kirakós pasziánszban. Claire ötszáz Talpfa részvényt örökölt az urától. Ezek úgy kerülnek elő poros pihenőhelyükről, hogy Klára átrendezi Magdolna segítségével a nagynénje lakását, és az ablakot egy csomag részvénnyel támasztják ki. A szél ki is sodor közülük egy párat a tetőre. Barta Ármin pedig úgy szerez tudomást Claire kincséről, hogy Magdolna aki nála takarít, elmeséli neki a lakás átrendezését. „— Tetszik tudni, mit csináltunk az éjjel ? A hosszú utazás után nemhogy lepihent volna (Klára), hanem rávett, hogy rendezzük át a szobát. De hát ki tud neki ellenállni. Éjfélig dolgoztunk. És micsoda izgalomban ! A bútorok nyomait nem tudtuk eltüntetni, fel kellett sikálni a szobát. Utoljára meg valami papírok repültek szét. Még a háztetőre is ki kellett mászni értük." Papírok — ennek a szónak a kettős értelme fordítja meg a helyzetet. A parasztlánynak a papír ebben az esetben hulladékot jelent. A nagy tettekre hivatott kezdő pénzember azonban kihallja a szóból az őt érdeklő másik jelentést: tőzsdén jegyzett papír. S az ő szimatát igazolja a párbeszéd folytatása: „— Miféle papírok ? — Valami régi haszontalanságok. Az volt írva mindegyikre: «Talpfa»." A sejtés helyes volt. Elfogja Ármint az izgalom. De azt már a rutinos üzletember nyugalmával kérdezi: „— Mennyi van belőle? — Vagy húsz köteggel volt az üveges kaszni aljában." Metal Bank A lapok végig összeillenek. Egyetlen apró szakadás van a sorban: miért a tőzsdei zsargon szerinti nevet, a Talpfát jegyzi meg Magdolna, mikor a cég hivatalos neve: „Brassói Talpfa-Épületfa Rt", s ez van rányomva cirádás betűkkel minden részvényre ? Barta Ármin nemcsak jószimatú pénzember, hanem felkészült stratéga is, mikor a mitsem sejtő Claire-nél levizitel, s csábító, de az asszonyt hidegen hagyó ajánlatokat tesz, hogy az ötszáz részvényt megszerezze. Azt is tudja, hogy a nagy „keresztény" pénzintézet, a gróf Elekffyvel mint elnökével parádézó Metal Bank mesterségesen tartja fönn a Talpfa magas árfolyamát, azt is, hogy a szövetséges Románia hamarosan hadba fog lépni ellenünk, sőt még azt is, hogy a védekezésre nincsenek fölkészülve a központi hatalmak. Ebben a triplán ingatag helyzetben egy brassói cég ötszáz részvényének áruba bocsátása megindíthatja a kínálat áradatát, az árfolyam bukfencezését. S meg is indítja. Tatay számításba veszi, hogy az ország lakosságának nagy többsége semmit se tud kontreminről, tőzsdei krachról, részvénytársaságról, igazgatótanácsról. Ezért mindezekre megtanítja tájékozatlan olvasóit. Nem ő magyarázza el, hanem beavatott szereplők fejtik ki tájékozatlan szereplőknek. A Metal Bank igazgatósága az első baljós tőzsdei nap estjén összeül. Össze kell ülnie, mert Elekffy gróf még bízik a német—osztrák hadvezetésben, ennélfogva a Talpfa részvények árfolyamának emelkedésében is. A bank szakembere, Sugár úr szerint viszont veszni kell hagyni a tőzsdén a Talpfát. A tőzsde zsibongásával ellentétben az igazgatóság rendkívüli gyűlése csupa szertartásosság. Már a kapunál is. „A portás a vasrácsos kapuból gondosan szemügyre vette az érkezőket. Aztán kinyitotta a rácsos kapu két erős zárát. Kitárta a kaput, és mélyen meghajolt a belépő előtt. Utána pedig ismét alaposan bezárkózott, mint egy börtönőr. Bezárkózott még akkor is, ha a következő kegyelmes úr már tolta is kifelé éktelen ülepét a kocsijából. .. A tanácsterem egyik sarkában Széchenyi mellszobra volt, a másikban a királyé, középütt egy kis ezüstkereszt alatt régi nagy metszet a Széna piacról. Körülülték az urak a zöldposztós asztalt. Elekffy a régi metszet alatt ült, valamivel szélesebb karosszékben, mint a többi. Egyesek észrevették, hogy hasonlít a metszeten ábrázolt úrhoz, aki egy szénás szekér mellett áll, és korbáccsal a kezében vitatkozik valami piaci kufárral." A tárgyalás egy ideig a metszethez szolgáltat analógiát („Felteszem a kérdést.. . akade közöttünk olyan, aki elképzeli, hogy kormányunk tárva hagyná Erdély szorosait egy feltételezhető román támadás esetére?") De aztán a portás bead a tanácsterembe egy egyoldalasan nyomtatott újságlapot, a külön kiadást Románia hadüzenetéről. Elekffy erre lemond — hasonló hangnemben, mint ahogy előző nyilatkozatát elzengte. Ám a következő hetekben minden megfordul : a délkeleti front megszilárdul, a Talpfa visszanyeri árfolyamát. Csak még egyszer annyi ember hal meg a frontokon.