Budapest, 1978. (16. évfolyam)

4. szám április - Dr. Csulák Mihály: A magyar gyermekirodalom születése

kct. Az időközben megerősödött magyarságú tulajdonos már elégedetlen egyes idegen szavakkal, és most már odaírja a kifogásolt szó fölé a helyes magyar alakot. Képek a könyvben Egy gyermekkönyv-szakértőtől hallottam egyszer ezt a szójátékot: A kép nélküli gyermekkönyv — képtelenség! A szójáték talán erőltetett, a megállapítás igazsága azonban nyilvánvaló. Az első magyar gyermekkönyvek mégis képek nélkül vagy igen silány minőségű illusztrációkkal jelentek meg. A reformkorban lett a gyermekkönyvnek lényeges, a szöveggel egyenrangú alkotóeleme a kép. Sőt, a képeskönyvekben még fontosabb szerepet kapott. A korábbi évszázadoknak egyetlen olyan gyermekkönyve (tankönyve) volt, amelyben a kép bőven közvetített információkat: Comenius zseniális Orbis pictusa. De ahhoz képest, amit ő elgondolt, a fametszetű képek csak keveset tudtak adni az olvasóknak. A fametszésnek, majd a rézmetszésnek azon a fokán, amit Magyarországon a XIX. század elejéig el tudtak érni, csak a többé-kevésbé élethű tárgyi ábrázolásra voltak képesek a könyvillusztrátorok. A kőnyomatos sokszorosító eljárás hozott gyökeres változást. A tiszta színek, a finom árnyalatok, a gyengéd körvonalak olyan hangulatokat tudtak közvetíteni, amelyek mindaddig ismeretlenek voltak a gyerekkönyvekben. Az illusztrálás új lehetőségei együtt alakultak ki a gyerekirodalom tematikai és érzelmi gazdagodásával. Az oktató és moralizáló hang helyét a mese, a kaland, a fantasztikum és a humor foglalta cl. A kőnyomatos eljárás elterjedése olcsóbbá és demokratikusabbá tette az illusztrált gyerekkönyveket. Korábban ugyanis csak kézzel színezett rézkarcokkal tudtak színes gyermekkönyvet előállítani. A kőnyomás vagy litográfia a rajznak kémiai krétával, tintával, esetleg véséssel történő rögzítése egy megfelelő kőlapon azzal a céllal, hogy róla festékezés útján lenyomatokat nyerhessünk. Az eljárás feltalálója és elterjesztője Senefelder Aladár (1796). A művészi kőrajzot a festő magára a kőre rajzolja. Több színű kőrajz esetében minden egyes színt más-más kőről nyomnak ugyanarra a lapra. Nálunk ez az eljárás a XIX. század első évtizedeiben terjedt el, és elsősorban Barabás Miklós illusztrációi, arcképei révén vált népszerűvé. A színes kőrajz nagy példányszámban, olcsón állítható elő, ezért gyorsan kiszorította a kézzel színezett illusztrációkat, és módot adott a nyomdaiparnak, hogy az illusztrált könyveket sokszínű képekkel lássa el. A művészek is megkedvelték, mivel lehetőséget biztosított a rögtönzésre, a szabad vázlatosságra. Legnagyobb népszerűségét Franciaországban érte el, ahol olyan nagy művészek művelték, mint Daumier, Gavarni vagy Puvis de Chavannes. A gyermekkönyvek esztétikai fejlődésének másik oka, hogy illusztrátoraik közt feltűnnek a kor jelentős vagy legalábbis divatos művészei, többek között az előbb már említett Barabás Miklós. Illendő, hogy róla, mint jeles gyermekkönyv-illusztrátorról néhány szót ejtsünk. 1827-ben Nagyszebenben ismerkedett meg a litográfiával. Nehéz ifjúkor, küzdelmes tanulóévek és hosszabb külföldi tartózkodás után 1835-ben telepedett meg Pesten. Elsősorban mint közkedvelt portréfestő vált ismertté. Megifestette a reformkor szinte valamennyi fontosabb szereplőjének arcmását, egyebek közt Széchenyi, Kossuth, Vörösmarty és Petőfi arcképét. Szívesen illusztrált könyveket — köztük gyermekkönyveket is. A harmincas-negyvenes években hat gyermekkönyv képei kerültek ki a keze alól. Mellette a kor nevesebb gyermekkönyv-illusztrátorai közt Lehnhardt Sámuel (egyik színes rézkarca a hátsó borítón), Mangold, Fuchstaller, Gloós és Mihalkovics János nevét említhetjük. A gyermekkönyvkiadás fellendülésének fontos feltétele volt a kor nyomdászainak, könyvkereskedőinek, könyvkiadóinak megnövekedett vállalkozói kedve is. Bezerédj Amália könyvét Heckenast Gusztáv adta ki. Ő a kor legnevezetesebb könyvkereskedője és nyomdai vállalkozója. Gáspár János 1840-ben Heckenast Gusztáv társult Landerer Lajossal. Rajtuk kívül ebben az időben még a Geibel, az Emich, a Trattner, Eggenberger, a Hartleben és a Wigand nyomdák, illetve kiadók és könyvkereskedők foglalkoztak gyermekkönyvek kiadásával. Képek Bezerédj Amália: Flóri könyve c. munkájából. 1840