Budapest, 1978. (16. évfolyam)

4. szám április - Dr. Csulák Mihály: A magyar gyermekirodalom születése

A reformkor jelentős gyermekirodalmi értékeket termelő korszakának túlsó határkövét jelzi Gáspár János gyermekirodalmi antológiája, amely 1848-ban Kolozsvárott jelent meg „Csemegék olvasni nem tudó gyermekek számára . . ." címmel. Ennek a gyűjteménynek fő érdeme, hogy bőven válogat a népköltészetből és a kor nagy íróinak alkotásaiból. Mint írtuk, az antológiát Kolozsvárott adták ki, de jelentőségét Pesten értékelték a Tudományos Gyűjteményben, s recenzora nem kisebb személyiség volt, mint Arany János. „A magyar gyermekek számára írt könyvek között — írja — nem ismerünk e gyűjteménynél kitűnőbbet. Mind pedagógiai, mind aesthetikai szempontból tekintve teljes méltánylatunkát érdemli. Gáspár nem úgy tett, mint sok más, kik semmit sem tartanak könynyebbnek, mint kis gyermekek számára írni. ő oly nehéznek tartá e feladatot, hogy nem is mert könyvet írni, hanem csak gyűjteményt szerkesztett. Átbúvárolta az egész magyar irodalmat, s mindent felhasznált, mi céljaira szükséges volt; választásait és változtatásait legnagyobb részt dicsérnünk kell." A szabadságharc bukása, az önkényuralom a magyar gyermekirodalom ígéretes virágait is elfonnyasztotta. Az ötvenes évek elején megcsappan a gyermekkönyvek száma, megint aránytalanul sok a német nyelvű gyermekkönyv, s a magyar nyelvűek is visszasüllyednek egy félszázad előtti színvonalra, amikor a gyermekirodalom jelentős része magánhasználatú ábécés könyvekből, iskolai segédkönyvekből, vallásos iratokból és irodalmilag alig minősíthető dilettáns tákolmányokból állott. A megindult korábbi fejlődést azonban csak ideiglenesen lehetett visszaszorítani. Az ötvenes évek végére újra fejlődésnek indul a magyar gyermekirodalom, gyorsan pótolja a kényszerű mulasztásokat. Véglegesen elválik a didaktikus „tanirodalom"-tól, kialakítja sajátos műfajait, bekapcsolódik a nagyvilág gyermekirodalmának vérkeringésébe. Az 1850-es évek végétől általánossá válik a gyermekirodalom külföldi klasszikusainak magyar kiadása, s megjelennek az első, több esztendeig folyamatosan kiadásra kerülő gyermeklapok is. Ez azonban már a magyar gyermekirodalom történetének egy újabb fejezetébe tartozik. Döbrentei Gábor: Pali és Minka olvasni tanul. Lehnhardt Sámuel rézkarca. 1829 Kónya Kálmán reprodukciói