Budapest, 1978. (16. évfolyam)
10. szám október - Borsos Zsuzsanna: Színház, nehéz időkben
SZÍNHÁZ, NEHÉZ IDŐKBEN Madách Színház, 1940—44 A jelenlegi Madách Kamaraszínház előcsarnokában márványtábla emlékeztet Pünkösti Andorra és arra a Madách Színházra, amely 1940—44. között ebben az épületben működött. A helyiséget eredetileg mozinak szánták. A háború előtt utolsóként megnyílt magánszínház hamarosan az érdeklődés középpontjába került. Első esztendeje Földessy Géza igazgatóval az élen nem bizonyult sikeresnek. Móricz Zsigmond Kismadár című darabján kívül jelentős bemutatót nem tartottak. Egy zenés vígjáték évadvégi sikerét leszámítva. A Nemzeti Színház bérelte a termet. A színház megújulása A fordulatot 1941-től Pünkösti Andor igazgatóvá kinevezése hozta. Pünkösti Andor ismert újságíró, író és rendező volt. Az első világháborút tényleges tisztként harcolta végig, meg is sebesült. A humanista, antifasiszta művész rajongva szerette a színházat. A haladó műsorpolitika kialakítása, az antifasiszta, baloldali, háborúellenes színház létrehozása az ő nevéhez fűződik. Nem szabad azonban elfeledkezni a színház tulajdonosáról, a 21 éves Károlyi István grófról, aki mindehhez nevét adta, sőt felelősséggel vállalta a játszott darabokat. Viszonylag nyugodtan politizálhattak, mert a színház mögött támogatásával, tekintélyével a Károlyi család állt. A bátor hang, kísérletező kedv nem volt általános abban a korban. A Színművészeti Kamara rendeletei, megkötései szoros kapcsolatban álltak a politikai helyzettel, a zsidótörvénnyel. Károlyi és Pünkösti lehetőséget teremtett olyan színészek szerződtetésére, akik — az akkori törvények értelmében — állami színházban már nem játszhattak. Többen Pünkösti baloldali, háborúellenes programját megismerve hagyták el megszokott színházukat, a bizonytalanért. „A Madách Színház világszemléletet képvisel, hisz az igaz győzelmében, hirdeti a szellem győzelmét a nyers erőszak felett" — nyilatkozta Pünkösti a Magyar Színpad 1941. szeptemberi (1—9.) számában. Hogyan tartotta fenn magát egy volt huszártiszt és egy gróf társulásából induló vállalkozás 1944-ig, abban az időben, amikor még a művészi értékelés mögött is politikai erők csatáztak? A színház vezetőit és társulatát a közös célok kapcsolták össze. Stand Géza, a neves színháztörténész volt a dramaturg. A 13 bemutatott darabból kilencet Pünkösti rendezett, az eszmei arculatot ő határozta meg. Ha a színlapon nem az ő neve szerepelt is rendezőként, ez biztonsági okokból történt, hogy a darab elkerülje a betiltást. A díszlet- és jelmeztervezők között Jaschik Almos, Jaschik Almosné, Fülöp Zoltán és Márk Tivadar nevét találjuk. Mennyire foglalkoztatta színészeit a Madách Színház? En suite játszottak, így hónapokig minden este, hétvégeken ötször is tartottak előadást. A fiatalok továbbképzésére stúdiót tartottak fenn, ahol beszédkészségüket, testmozgásukat, mimikájukat fejleszthették. A főbb szerepeket Várkonyi Zoltán, Tapolczai Gyula, Greguss Zoltán, Szakáts Zol-A2 igazgatóság 1944-es közleménye (Csijó László reprodukciói) MADÁCH SZÍNHÁZ i hu lapest, 19II április I I. IGAZGATÓSÁGA I Madách Szinliáz igazgat/miga ezúton közli igen tisztelt Hérlőközönségével, hogy <1 hátralévő bérleti előadásokat nem tartja meg. i teljesen befizetett bérleti összegből a hátralévő előadásokra eső összeget a szinliáz pénztára naponta •/• 6 óra közt visszafizeti. /'- búcsúzáskor hálás szivvel megköszönjük a tisztelt liérlőközöuség pártfogását és elismerő szeretetét. Hazafias tisztelettel: az u; i/t; I rós ú; tL i. ttirlvli vi.ixziifisrlcsrkot l'IH <í/>r . 17 tol április 30-ifl tl'ljriíljük. K<'.többi ifin!) h srkfl n v in r !• Ii c tunk ) i /> y «• I r m h r. tán, Sennyei Vera és Toronyi Imre játszották. Egy-két főszerepre szerződött: Sulyok Mária, Bulla Elma, Titkos Ilona, Turay Ida, Mezey Mária, Kiss Manyi és mások. Kezdőként Mádi Szabó Gábor és Szemere Vera ért el szép sikereket. Annál is nehezebb volt társulatot egybekovácsolni, mivel a színészek nem összeszokott, hanem több társulattól kikerült művészek voltak. „Az együttes összeállításánál — nyilatkozta Pünkösti — egyetlen szempont vezetett. Hasznos tagja-e a nemzeti kultúrának? Senkinek se érdeklődöm a meggyőződése iránt, de megkövetelem, hogy ugyanaz a művészet iránti lelkesedés, a szépnek, nemesnek és jónak ugyanaz a rendíthetetlen hite fűtse át a lelkét, amely az én szerény munkámat fűti." Jó irodalom, haladó mondanivaló A színvonalas irodalmi programot határozott politikai mondanivalója tette még jelentősebbé. A kritika észrevette a színház új szándékát, új útjait: „Az első bemutató más volt, mint a többi színházé. Most már elárulta, hogy ez a színház nemesebb anyaggal akar és mer dolgozni, nem elégszik meg a mai színház dilemmájának fél megoldásaival, nem éri be pótlékkal, hanem igazi irodalmat és igazi színházat ad egyszerre, megmutatva, hogy a kettő együtt nem öngyilkos ellentmondás, ha sikerült az egyetlen bölcs szövetség, amely a drámát a mai magyar szellemi zűrzavarban megmentheti" — írta Hertelendy István a IV. Henrik bemutatója után. (Esti Magyarország, 1941. IX. 19.) A nézők az irodalom, a politika, a kor szerencsés találkozásának lehettek tanúi 1941-ben a Pirandello-darab előadásain. Az „őrült" IV. Henrikkel szemben a „normális" világ a nácizmust jelentette. IV. Henrik szavai nyilvánvalóan utaltak Európa válságoshelyzetére. Várkonyi Zoltánnak nagy sikert hozott ez a szerep. A fordító Antonio Widmar kissé változtatott a szövegen, így a II. felvonás végén a császár vasökléről esett szó. Várkonyi kezét ökölbe szorítva a magasba 32
