Budapest, 1978. (16. évfolyam)

3. szám március - Harrach Erzsébet: A Rákóczi út színei

HELYTORTENET Pest megyei szabadcsapat felállítása 1819-ben Kossuth és a ráckevei járás 48-as kapcsolatainak egyik legérdekesebb fejezete a Hajós — Gergelyi-féle szabadcsapat megalakítása. E népi gerillaegységről fontos adatok találhatók Kossuth egyik levelében és Kardos István szigetszentmiklósi tanító visszaemlékezésében. 1849 júliusában, a császári és cári seregek gyors előrenyomulása idején, általános népfelkelést hirdettek. Július közepén Szemere Bertalan miniszterelnök Hajós Károly dömsödi honvédkapitányt egy szabadcsapat verbuválásával és felfegyverzésével bízta meg. Hajós Dömsödön állította fel „főhadiszállását". Ő maga a solti járás északi részein és a Csepel-sziget déli részén kezdett toborozni, például július 16-án Ráckevén járt, ahol Taksonyi Sándor rektortanító csatlakozott hozzá. Szoboszlay őrmestert Taksonyival a Csepelsziget északi felébe és a környező Duna-balparti falvakba küldte verbuválni, fegyvereket begyűjteni. Szigetszentmiklóson mintegy félszáz lelkes hazafi állt be a partizáncsapatba, köztük két 15 éves siheder, K. Becz András és K. Becz Gábor. Maga a község is felszerelt két lovast közpénzen: M. Becz Istvánt és D. Gere Andrást. Kívülük még Pereg is kiállított két lovast. Szoboszlayval és Taksonyival ment Harasztiba, Taksonyba és Soroksárra toborozni Kardos István tanító is, Szentmiklós egyik nemzetőr-hadnagya. A jobbára svábok által lakott falvakban a magyar kormányhoz hű lakosság egy kocsi fegyvert és ruhaneműt adományozott Hajós toborzóbiztosainak, akik Kardos visszaemlékezése szerint elindultak bázishelyükre: ,,£n a szabadcsapattal mentem Dömsödre, hol Hajós Károly fölszerelte és kvártélyra osztotta az embereit. Alig töltöttünk egypár napot Dömsödön, midőn számunk a Makódról jövőkkel fölszaporodott 80-ra. Hanem aztán Hajós Károlytól átvette a csapatot egy — a hadügyminiszter által kinevezett, 3-ik zászlóaljhoz tartozó honvédkapitány — Gergely Károly, ki ügyvéd és a kunszentmiklósi korrektornak fia volt." Mint ahogy a ráckevei levéltári iratok között Kossuth Lajos egyik levelének 1849-es másolata bizonyítja, a szabadcsapat Gergely Károly által történő megszervezésére maga a kormányzóelnök adott előbb szóbeli, majd írásbeli utasítást: ,,9267/K. Az ország kormányzója. Gergelyi Károly Százados úrnak. Szóbeli előzetes értesítésem folytán felhívom Százados Urat, hogy a Kiskunságban és különösen Pest vm. Solt-i járásában a nép telkesítésére mindent elkövetve, egy guerilla csapatot lehetőleg gyorsan alakítson, melynek rendeltetése főképpen a Dunának szemmel tartása leend felfelé Soroksárig. Az ezen feladatának létesítésére megkívánható pénzösszegről haladék nélkül kimutatást küldjön be, a kiadásokra nézve eleve utasíttatván, hogy azokat, ha egyáltalában mellőzhetett ennek, fedezésére szorítsa, minthogy az álladalom jelen szorult pénzviszonyai a legszorosabb gazdálkodást teszik szükségessé. Tájékoztatásul tudatom Önnel, hogy Perczel tábornok 24.000-nyi hadsereggel Abony és Szolnok közt áll. Az Alduna vidékén Vetter altábornagy a mai napon támadólag csatázik. Bajára pedig egy tekintélyes figyelő csapat (observacions korp.j Kholmann ezredes parancsnoksága alatt vonatkozik össze, kinek rendelkezése alá állíttatik Ön is oly értesítéssel, hogy vele magát folytonos érintkezésbe téve teendőire nézve körülményes utasítást tőle veend. Kelt: Szegeden, julius 14. 1849. Az ország kormányzója: Kossuth Lajos." Kunszentmiklósról Szoboszlay és Taksonyi a környékre ment verbuválni, s a csapat vezérletét Kardos Istvánra bízták. Innen Tassra, Szalkszentmártonba és Dunavecsére vonultak toborzókörútra. Kardos érdekességképpen megemlíti feljegyzéseiben, hogy ,,Vecsén találkoztam a menekülő Acs Károllyal és Jókai Mórral." Ezután Solt, Harta, Dunapataj, Kalocsa, Dusnok, Érsekcsanád és Baja volt útjuk következő állomása. Itt Gergelyi Károly kapitány átadta a gerillacsapatot Monti ezredesnek, majd Szoboszlayval és Taksonyival elment Szegedre a kormányhoz. Monti a mintegy 60 főnyi önkéntes egységet Benő őrnagy parancsnoksága alatt a 34. zászlóaljba osztotta be, mely teljes egészében románokból állt. Utóbb Guyon Richárd hadtestéhez csatlakoztak, és Dembinszky vezetésével részt vettek a szeged—szőregi és temesvári vesztes ütközetekben is augusztus elején. Kardos István már augusztus 13-án visszaérkezett Szigetszentmiklósra, s néhány hét múlva a szabadcsapat többi életben maradt tagja is hazamenekült Pest megye solti és pilisi járásába. A világosi táborból hazakerült honvédektől értesült Szigetszentmiklós népe is a nagy nemzeti katasztrófáról: ,,Kossuth a főhatalmat átadva Görgeynek, sok társaival együtt Törökországba menekült. Görgey meg Világosváron föltétlenül meghódolva egész seregével lerakatta a fegyvert a muszkák kezébe" — fejeződik be Kardos István kéziratos feljegyzése a szabadcsapat működéséről és a szabadságharc bukásáról. M. L Rózsa Sándor, a betyárból lett gerillavezér 30