Budapest, 1978. (16. évfolyam)

12. szám december - Zolnay László: A budai képfaragók kisebb emlékei II.

Az Arany János Gimnázium Iskola a város fölött A Hegyalja úton át Budára tartva azonnal szemünkbe ötlik a Sas-hegy oldalában emelkedő hatalmas épület, az Arany János Intézet. Iskolánk, ha nem is olyan régi és patinás, mint a hajdani nagy gimnáziumok, történetében nyomon követhetjük az utolsó ötven év eseményeit, társadalmi változásait. Volt leánylíceum, melyben apácák tanítottak, Oleg Kosevoj szovjet ösztöndíjas intézet, ma Arany János Altalános Iskola és Gimnázium. Az iskolában 1948-ig tanító apácarend, a Notre Dame de Sion (Sioni Miasszonyunk) szerzetesnői 1904-ben érkeztek Magyarországra. Ez a tanítórend főleg idegen nyelvek oktatására specializálta magát. Budapesti intézetükben, amely három évig az Albrecht (ma Hunyadi János) úton, 1907-től pedig az Attila utcában volt, bentlakásos elemi és polgári iskolát tartottak fönn, és nyelvtanfolyamokat szerveztek. 1910-ben a Villányi útra költöztek, egy akkoriban igen modernnek számító épületbe. 1930-ra épült fel a Sas-hegyen a líceum. Akkor az egész környéken egymagában állt. Igen jól felszerelt és méregdrága intézet volt. Németh László írja Lányaim c. kötetében — Ágnes lánya féléves sashegyi szerepléséről —: „A sashegyi zárda nemcsak a kibaktató látogatók fölött van magasan, de a pénztárcák fölött is." S ha megnézzük például az 1932/33-as III. évfolyamot, a nevek is elárulják, hogy előkelő, gazdag családok lányai tanultak itt: Beyer Lívia, Both Katalin, Czapkay Mária Terézia, Füzesséry Ludmilla, Jenei Sára, báró Karg Mária, Kussevich Zóra, gróf Mailáth Mária Rozália, Mártonffy Fedóra, Mihálffy Ilona, Nachtnebel Anna Mária, Schummel Izabella, gróf Serényi Henrietta, gróf Serényi Mária Anna, Vásárhelyi Veronika, báró Villani Józsa, Waldbauer Márta, Ugrón Éva, gróf Bethlen Éva. Az iskolában az oktatás német és francia nyelvű volt. A líceum felszereléséről, az intézeti életről képet kapunk, ha fellapozzuk az 1932/33. évi értesítőt: „Intézetünk Csonka-Magyarország egyetlen leányközépiskolája, amelyben a nyugat-európai szabadlevegős iskolarendszer nagyrészt megvalósult. Az épület a Sas-hegy fenyőfákkal beültetett oldalán emelkedik árnyas parkkal, fenyőligettel, hatalmas játszóterekkel, tenisz- és korcsolyapályákkal. ősszel-tavasszal a növendékek reggeltől estig a szabadban tartózkodnak, mert minden osztálynak van külön lugasa, ahol a tanítás zavartalanul folyik. Kedvezőtlen idő esetén a teniszt, korcsolyázást vagy játékot a környékbeli hegyek közé tett séta helyettesíti." Az intézet fizikai és kémiai előadóval, gazdag biológia- és rajzszertárral, a legmodernebb szemléltető eszközökkel rendelkezett. A nyilvános tanulók száma az öt osztályban együttvéve 64 fő volt, a magántanulók 14-en voltak. A szülők foglalkozása: földbirtokos 40%, köztisztviselő 18%, magántisztviselő 12%, katonatiszt 7%, tanár 1%, ügyvéd, orvos, mérnök 12%, író 1%, nagyiparos 6%, nagykereskedő 1 %, nyugdíjas (nyugalmazott miniszter) 1%, magánzó 1%. Az iskolához neogót stüusban épült kápolna tartozott, amely egyébként az intézet épületéhez hasonlóan építészetileg teljesen jelentéktelen volt. A diákok minden-A Notre Dame de Sion épülete. Jobb oldalon a II. világháborúban lebombázott kápolna HONISMERET