Budapest, 1978. (16. évfolyam)

12. szám december - Zolnay László: A budai képfaragók kisebb emlékei II.

Siklós Péter felvételei és reprodukciói nap szentmisén vettek részt. A kápolnát a II. világháború alatt bombatalálat érte, újjáépítésére nem került sor. Az 1948/49-es év átmeneti időszak volt az intézet történetében: az apácák még itt laktak a keleti szárnyban, de a földszinten már állami általános leányiskola, az emeleten pedig leányotthon működött. 1949-ben az intézetet Oleg Kosevoj-ról — az Ifjú Gárda vezéréről — nevezték el, és szovjet ösztöndíjas iskola lett. Az Oleg Kosevoj ba évente körülbelül 300—500 munkásfiatal került, akik egyéves előkészítő után a Szovjetunió egyetemein tanultak tovább. Az intézetbe először szakérettségizetteket vettek fel, akik itt kaptak orosz nyelvű szakmai továbbképzést. Később már a gimnázium harmadik osztályából választották ki a tanulókat, ők már itt is érettségiztek. Nemcsak a tanulókat válogatták országos beiskolázással, hanem a tanárokat is. A legjobb orosz-szakos tanárokat gyűjtötték ide össze. Az itt végzett, ma 45—50 éves korosztály tagjai közül többen dolgoznak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságánál, és egyéb területeken is fontos posztokat töltenek be. A tanulók napi két órában, egy év alatt megtanultak oroszul. Az első félév a megalapozást szolgálta, a második félévben a választott egyetemi szaknak megfelelő szakszövegeket dolgoztak föl. A különböző szakoknak megfelelő tagozatos osztályok voltak. Az osztályfőnök csaknem minden idejét a rábízott osztállyal töltötte, foglalkozásokat és politikai tájékoztatást tartott. A tanároknak és a diákoknak közös színházlátogatásokat, kirándulásokat, osztálygyűléseket szerveztek. Az Oleg Kosevoj Intézet igazgatói 1949/50-ben Kovács József, 1950/5i-ben Kovács Margit, 1951—1954-ben Sárdi János voltak. 1954-re mindenütt emelkedett az orosz nyelv oktatásának színvonala, ezért a szovjet egyetemekre kerülőknél áttértek a ma is szokásos felkészítésre. így az intézet elvesztette jelentőségét, és 1954-ben megszűnt. Ettől kezdve általános iskola és gimnázium működik az épületben (mindkettőhöz tartozik diákotthon is). Az Oleg Kosevoj Intézet felszerelése, könyvtára az Arany János Gimnáziumra maradt, mely különleges, kiemelt oktatási intézmény lett. Az Arany János Intézet története két szakaszra osztható: az első tíz évben a tizenkét osztályos rendszerrel kísérleteztek. A második időszakban, ugyancsak kísérletként, az iskola munkája közvetlenül egy-egy tudományos intézethez kapcsolódott. Az iskolába először csak fiúk járhattak, később vegyes osztályokat indítottak, de a diákotthonban jelenleg is csak fiúk laknak. A kollégium gimnáziumhoz tartozó részében 100 tanulónak, köztük 60 állami gondozottnak kellett helyet biztosítani, de föl kellett venni a körzetben lakó tanulókat is, így az intézet kezdettől fogva helyhiánnyal küzdött. A második évben a gimnáziumi és az általános iskolai diákotthont összevonták. Az összevont otthonban a gimnazisták voltak a „családfők", akik igyekeztek az állami gondozott gyermekek részére is otthonossá tenni a környezetet. 40