Budapest, 1978. (16. évfolyam)
12. szám december - Zolnay László: A budai képfaragók kisebb emlékei II.
Megemlítem még, hogy az 1971-es ásatások során a most leírt tumbatöredék közelében négy másik, e koporsóhoz tartozó darabot is találunk. Az egyik a sírláda oldaláról lepattant, stilizált fát ábrázoló töredék. A második a tumbának — felső — peremtöredéke. A harmadik s a negyedik töredék egy-egy oszlopocska a sírládáról. A két kis oszloptöredék annak bizonyítéka, hogy a Szent Pál tumbának baldachinja volt. (Ami viszont a sírládának másik jegye: Hadnagy Bálint XVI. század eleji munkája szerint a sírládát üveglap fedte.) 1971-ben talált alakos töredékünk mérete: 26X10X8,5 cm. A „homo unius operis" Dénes mester páios szobrászról, nevén és egyetlen alkotásán kívül, semmit sem tudunk. Művészettörténeti jelentősége — azon kívül, hogy a magyar későgótikának egyik legnagyobb képfaragója — az, hogy az ő esetében a művet a művésszel azonosítani tudjuk. Göngyössi Gergely pálos priornak a XVI. század húszas éveiben leTt rendtörténetéből egyértelműen az derül ki: Dénes budaszentlőrinci pálos fráter az új Szent Pál sírkápolna építésével egyidőben — de mindenképpen 1487 (halálának esztendeje) előtt — faragta meg Szent Pál tum báját. A remeték rendje szentjének tetemét ezután 1492 és 1496 között István szerémi püspök helyezte el a Dénes faragta koporsóban. így, ha helytálló az az adat, amely szerint Dénes barát — Dyonisius Lapi-Dénes pálos szobrászművész alkotásáról, a Remete Szent Pál-koporsóról középkori szemtanú jegyzi fel: egyízben az egyik Budán időző török követet vezették el Budaszentlőrincre. Amikor a török megiátta a tumbát, felkiáltott: ,,— Valóban a nagy isten volt e művésznek tanító mestere! Nem pedig ember!" Sajnos, a műremek alig három évtizedig gyönyörködtette azokat, akik megszemlélték, s elzarándokoltak hozzá. Ugyanis 1526 őszén ,,a mohácsi csata után, amikor a török feljött Budára, eljutott Budaszentlőrincre is. A szerzetesek huszonöt barát híján elmenekültek. Ezt a huszonöt pálost a törökök felkoncolták. Azután felgyújtották a templomot; a fényes táblaképek, a csodálatos mívű, nagy költséggel épült szép orgona, mind a lángok martaléka lett. Az oltárokat szétrombolták, a képeket, szobrokat darabokra törték, a sírokat feldúlták. Szent Pál remekül vésett márványkoporsójának fedelét három darabra törték. A kolostor épületét pedig, minekutána minden zugát felkutatták, a műhelyekkel együtt felgyújtották. És csak tíz napon át tartó dúlás és rombc ás után hagyták oda Budaszentlőrincet." Zárókő Remete Szent Pál alakjával A budaszentlőrinci pálos kolostor kőszobrászati emlékeivel kapcsolatban egy — régóta a Budapesti Történeti Múzeumban őrzött — pálos záró-Az 1971-es új lelet: az Atyaisten alakja Remete Szent Pál sírládájáról Zárókő Remete Szent Pál alakjával (SchopperTibor felvétele) cida — 1487-ben meghalt, eme „homo unius operis"-nek, ennek az egy-művű mesternek tragédiája megrendítő: Dénes nem érte meg élete nagy — s tán egyetlen — műve bemutatását, felállítását, felszentelését. 1487-ben halt meg, tumbáját pedig csak öt-tíz évvel később szentelték fel. G/öngyössi műve úgy mondja: készült ez a Dénes-faragta márványkoporsó „csodás munkával, miként mindenki láthatja". köre s egy budapesti történeti-topográfiai félreértésre hivnám fel a figyelmet. A Vármúzeum kedvelt kőemléke egy szépen festett boltozati zárókő töredék, Remete Szent Pál alakjával. A népmesék báját, naivitását kőbe álmodó remeteművész tán még a XIV. században örökítette meg a rend védőszentjének alakját ezen a faragáson. A természeti tájba helyezett szent a i7 •
