Budapest, 1978. (16. évfolyam)

12. szám december - Zolnay László: A budai képfaragók kisebb emlékei II.

Remete Szent Pál sírládájának részletei, 1480-as évek Csigó László felvételei Újabb töredékek Remete Szent Pál tumbájáról 1971-ben — azoknak a budaszentlörinci ásatásoknak során, amelyeket 1949-ben kezdtem meg — több kisebb, idetartozó architektonikus töredéken kívül — Remete Szent Pál híres vörösmárvány tumbájának egy újabb, jelentős figurálisára akadtunk. A töredék a korábban, 1846/47-ben, még a Bugát Pál és Henszlmann Imre végezte ásatások során felszínre került műtárgynak, a Remete Szent Pál mennybemenetelét ábrázoló, háromalakos reliefnek szerves tartozéka. Stíluskritikai jegyein és vörösmárvány, illetve vörösmészkő anyagán kívül döntően bizonyítja ezt a két kőlemeznek, az 1846/47-ben s az 1971-ben találtnak egyező vastagsága is. A sírláda falának vastagsága 8,S cm volt. Az 1971. évi ásatás során, június 15-i naplóbejegyzésem szerint, a kolostor udvarának a kerengő keleti falával érintkező részén egy, az 1930-as években létesített disznóól maradványainak falazóköveként, a jelenlegi talajszínt alatt fél méter mélyen került elő a Remete Szent Pál-koporsónak ez az újabb, második figurális töredéke. Ez a pont 50 m-rel nyugatabbra helyezkedik el attól a kápolnától, amelyben 1526-ig Szent Pál tumbáját őrizték. A gondos megmunkálású ábrázolás kisméretű — de kvalitásaiban az 1846-ban talált darabbal felérő — töredék. Ülő férfialakot ábrázol, uralkodói ornátusban. Jobb kezében jogar töredéke. Mellén díszes ékköves keresztkötés, keresztbe futó stóla. Hatalmas szakálla mellét veri. Fején királyi — császári — korona. Emögött a képtondo vagy mandorla lezárásáig sugárzó glória. A tumba töredékeivel kapcsolatban hadd idézzem egy régibb írónknak — a tisztes emlékű Horváth Henriknek pár lelkesült sorát az 1846-ban talált töredékről: „Elragadó emléke ez a késői gótika negédes bájának és a Quattrocento megkapó természetességének . . ." Gyéressy A. Béla kortárs művészettörténész így emlékezik meg az újabb, 1971-ben talált töredékről: „.. . a legújabb, Zolnay-féle töredéken gazdag királyi palástban szépszakállú férfi félalakját látjuk. Az arc sajnos sérült, a liliomos korona mögött fénysugarak áradnak szét. A pálos rend szentnek tartotta Nagy Lajos királyt, akién mint kiváló jótevőjéért ma is misézik, ősi szabályzata szerint — insignis benefactor —. Mert a pálosok neki köszönhették, hogy 1382-ben Velencéből hazakerültek védőszentjüknek ereklyéi. Ezért logikusnak, magától-értetődőnek tartjuk, hogy a nagy király méltó helyet kapott Fráter Dénes síremlékének domborművei között. Különösen gondos szép munka a királyi palást szegélydíszítése, bogláros csatja és leginkább a szembenéző arc finoman megmunkált hullámos szakálla . . ." A töredék meghatározásával kapcsolatban Feuerné Tóth Rózsa amellett hozott fel meggyőző érveket, hogy az ábrázolt személy ikonográfiailag: az Atyaisten.