Budapest, 1978. (16. évfolyam)

2. szám február - Dr. Palotás László: A híd állni fog

4 Komolyabb sérüléseket, rongálódásokat a pesti oldali pilon mutatott. Hogy a kimozdult kőtömbök helyzetét meg lehessen állapítani, s a helyreállításra javaslatot tenni, a déli oldali pilon melletti gyalogjárón néhány faoszlopból álló tornyot állítottunk össze, s a beépített hágcsón jutottunk fel egymás után, óvatosan (dr. Széchy, Fábián József mérnök és jó magam) a pilon tetejére, kb. ii—12 emeletnyi magasságra. A pilon hatalmas lefödő és párkány-kövei oly szétzilált állapotban feküdtek egymáson és egymás mellett, eredeti helyükből kilökődve, hogy egyetlen botlás és a laza, labilis kövekkel együtt zuhantunk volna lefelé. A helyzet felmérése azt mutatta, hogy az eredeti kövek zömét acélkapcsokkal lehet biztosítani, megmenteni s utánfaragással hasznosítani, így történt. Súlyos gondot okozott a felrobbantott hídfő — főképpen a pesti hídfő — helyreállítása. A láncok lehorgonyzó kamrája teljesen el volt árasztva vízzel; a vastag téglafalak össze-vissza repedve. Szivattyúzunk, zuhog be a víz. Kívülről elszigetelni lehetetlen, ill. igen-igen költséges megoldás. Belülről kell a szigetelést elkészíteni. Hogyan? Van valaki, aki erre vállalkozni mer és tud ? Volt. Felülről lefelé haladva — szivattyúzás közben — a falakba ún. fenyőfa-szerű csatorna-hálózatot vésünk be, hogy a vizet levezesse. A kis csatornákat lefödve, kitömjük a repedéseket, ötrétegű vízzáró cementvakolatot készítünk, végül a fenékig lejutva, egy szivattyúzásra alkalmas mélyedést (zsompot) alakítunk ki, és a kamra fenekét is leszigeteljük. Mindkét lánckamrát így állítottuk helyre, hogy el lehessen készíteni a láncok lehorgonyzását. (Szivattyúzni természetesen most is kell időnkint.) 1947 tavaszán a Lánchíd újjáépítésének előmozdítására megalakult az ún. 48-as Lánchíd Bizottság. A Bizottság ismertette a híd újjáépítésével kapcsolatos problémákat, s felhívást intézett az ország népéhez, hogy vállaljon áldozatot, járuljon hozzá a romok eltakarításához s az újjáépítéshez. Az ország lakói — és az amerikai magyarok is — amikor tudomást szereztek a Lánchíd újjáépítéséről, szeretettel és lelkesedéssel igyekeztek a terv megvalósítását segíteni. Ezek a felajánlások, adományok tették lehetővé, hogy a szükséges előkészítő munkálatok már 1947 nyarán megindulhattak. A továbbiak során a hídépítés költségeit az állami költségvetés keretein belül lehetett biztosítani. * A tervezett és megépült híd teljes általánosságban követi a régi híd megszokott s megcsodált harmonikus vonalát, amelyről az egykori újság 1858-ban oly szeretettel írta: „Mily nagyszerű ívek! mily pazar pompa ömlik el az óriás oszlopokon! Erő és szépség oly bensőleg egyesülvén rajta, mintha a természet alkotta volna! Úgy bele is illik ebbe a változatos — halmok, végtelen síkság, az óriás folyó által alkotott — panorámába, hogy nála nélkül a kép teljességéből hiányoznék valami! . . ." A híd tartószerkezete megmaradt a régi, kéttámaszú részekből álló, merevítőtartós lánchídszerkezetnek. A megnövekedett közlekedési igények megkívánták, hogy a hidat az érvényben levő előírásoknak megfelelően nagyobb teherbírásúra méretezzék. A forgalmi igények azonban egy módosítást kívántak. A közlekedési viszonyok javítása érdekében a mederpillérek kapuzatának minimális kiszélesítését határoztuk el, mely lehetővé teszi a