Budapest, 1978. (16. évfolyam)

11. szám november - Zolnay László: A budai képfaragók középkori emlékei I.

pálos főtemplomnak dísze volt. Talán 1390—1400 körül, éppen a Szent Kereszt kolostornak a főtemplomhoz való hozzáépítése idején semmisült meg. Női szoborfej; gyámkő a királyi palota gótikus előudvara területéről 1974 februárjának első napjaiban, budai ásatási munkám közben, későbbi szoborlelőhelyemtől mintegy 40 m-rel délre, a föld felszínén egy kődarabra akadtam. Először azt hittem — mivel a szoborfő, sajnos, az arcán feküdt —, hogy vászonba nyomódott cementdarab. A zsákvászon-lenyomatnak nézett motívum: szobor haja volt! Újra visszamentem s munkatársammal, Tóth Attilával megállapítottuk: női szoborfejről van szó. És nem is akármilyenről. A szoborfő 21 cm magas; átmérője — a füleim pák magasságában — 18 cm. A lelőhelyről megállapíthattam: 1973-ban ezen a területen egy vízvezető aknát ástak. Ennek megásásakor vetették ki az egyszerű, amorf kődarabnak nézett torzót. A fej arcra esett. Díszes hajzatát, gyöngyös hajhálójának faragását zöldes moha lepte be. Az arcnak néhány levált kőszilánkja abban a kis fészekben feküdt, amelyet maga a fej nyomott a földbe. Ezek egyikét Virág Lajosné, a Budapesti Történeti Múzeum vezető restaurátora visszaragasztotta; a többi szilánk annyira apró, hogy ma már nem lehet helyére rakni. A karcsú hattyúnyak, a gondosan megmunkált, finom cimpájú fül, a gyöngyös hálóba fogott, szépen fésült hajzat jó mester kezére vall. Ezt erősíti a román kori motívumokra emlékeztető hajfonat-képzés is, csigás aláfúrásaival, meg a gyöngyszegélyes, finom hajháló míves kialakítása. Major János rekonstrukciós rajza Rokon alakítású hajzattal, hajhálóval a XIV. század második felének franciaországi szobrászatában találkozunk. Későgótikus herold, magyar és cseh címertöredékkel 1974-ben — a nagy gótikus szoborlelet lelőhelyétől 40 méterrel délre — 1 méter mélységből, több darabra törten, arcra bukva került felszínre. Nem tartozik a nagy szoborgalériához, későbbi annál. Homokkőből faragták, 33 cm magas, legnagyobb szélessége 25 cm. A későgótika kemény realizmusának stílusjegyeit hordozza. Fejét balra billentő, hajadonfőtt ábrázolt férfialak, elnagyolt, hullámos hajzattal. Vállát egy elöl szalaggal átfogott palást borítja. Ez alól kilátszanak nyaknál zárt, redőzött fegyverkabátjának ráncai. A dülledt szemek, az orr és az arc erősen sérült, a törzs többi része hiányzik. Heroldunkhoz csatlakozik két — vele együtt talált — címertöredék. Régi országcímerünk pólyái ezek s a kétfarkú cseh oroszlán torzója. A magyar pólyás-címeres pajzsnak felső peremére heroldunk egyik keze — a bal kéz — támaszkodik. A bal oldali, cseh címerrész felett is mutatkozik egy ruhaujj töredéke. E szerint a magyar—cseh címeres pajzsot nem egy, hanem két — egymás mellett álló — herold tartotta. (Címertartó heroldunk rajzi rekonstrukcióját Major János restaurátorművész alkotta meg.) Torzónk — a heraldika tanúsága szerint — a magyar—cseh perszonálunió egyik korszakából való. Zsigmond (1387— 1437), Albert (1437—1439), V. László (1457—1458), Mátyás (1458—1490) s a késő Jagellók (1490—1526) kora jöhet számításba. Az általános stílusjegyek alapján e töredékes alkotást az 1450—60-as évekre datálhatjuk. 41