Budapest, 1978. (16. évfolyam)

11. szám november - Zolnay László: A budai képfaragók középkori emlékei I.

Női szoborfej, gyámkő Csigó László felvételei Címertartó herold torzója felszínre. Puha mészkőből faragott kőszobortöredék. A 18 cm magas, 15 cm széles torzó páncélos férfialak alsó teste, deréktői lefelé. A töredék a felső combnál letört. Ép állapotában kb. 80 cm magas lehetett. Fegyvertörténeti analógiák — rákfarkas vértje, sodronyinge — alapján a XV. század nevezetes éveinél aligha korábbi. (Sem viselettörténeti jegyei, sem stiláris sajátságai nem kapcsolják a nagy budai gótikus galériához.) Alighanem herold alakja volt. A mi páncélos torzónk — noha körplasztikus megmunkálású — hátával kőfalhoz simulhatott. Meglehet, hogy konzolon állt, baldachin alatt. Rákfarkas vértlemezeinek négy sora maradt meg, deréktól csípőig szélesedő sávokban. Ágyékát, felső combját sodronyingének háromszögekben lecsüngő — cikcakkos — csücskei védik. Anyaga budai lágy mészkő. 40 Szent alakjának kőszobor töredéke Budaszentlőrincről A hajdani pálos főkolostor területén (II. Budakeszi út 91—93.) a XIV. század végi főtemplomhoz dél felől csatlakozó — ugyancsak XIV. század végi építésű — Szent Kereszt kápolna XV. század eleji beásásából került elő. Maga a Szent Kereszt kápolna Kóvári Pál nádori ítélőmesternek s családjának 1400 körüli alapítása, egyben a család sírkápolnája is volt. A szobortöredék vagy akkor került földbe, amikor a Szent Kereszt kápolnát hozzáépítették afőtemplomhoz (1390—1400 körül), vagy akkor, amikor a három itt nyugvó Kóvári köz£H~az utolsót is idetemették. Ez 1420 előtt történhetett. De idekerülhetett a szobor akkor is, amikor — talán a XVI. század elején a Szent Kereszt kápolnát új, díszesebb padlótéglázattal borították be. Ennyit mondanak a lelet régészeti vonatkozásai. Maga a töredékes, puha mészkőszobor — illetve egy köpenyes szobor-alak törzsrésze — két darabra tört állapotban került elő. Az alakot hegyes végű tövisekbe futó, Szent Bernardino glóriájához hasonló dicsfény övezi. Mérete: 30x32x12 cm. Ép állapotában kb. 80 cm magas lehetett. A torzó, igen töredékes megtartása ellenére, ugyanazokat a gótikus szent szoboralakokat idézi, amelyek a régebbi palotaásatásoknál és H. Gyürky Katalinnak a budavári domonkosrendi kolostor területén végzett feltárásainál kerültek napfényre. A mi pálos töredékünk puha, mállékony anyagából, méreteiből következtetve valamelyik teremnek belső dísze lehetett. Torzónk — mint a töredékes mellrész gyaníttatja — szent alakja volt, sugárözönös glóriájával. Inge — a rejtett öv alatt — vertikális redőkben fut le, ismétlődő V alakban leomló köpenyének ráncai közé. Mivel fején kívül kar- és kézcsontjai is hiányoznak, kevés a fogózónk. így aztán attribútumait, s ezáltal a szobor eszményi modelljét sem lehet rekonstruálni. A budaszentlőrinci töredéket a XIV. század hatvanas-hetvenes éveire datálnám. Frontális nézetre szerkesztett volta kissé síkszerűvé, egynézetűvé, nehézkessé teszi. Elképzelhető, hogy a Nagy Lajos király támogatásával épített új, háromhajós A magyar és a cseh címer töredéke