Budapest, 1978. (16. évfolyam)

11. szám november - Dr. Körmendy István: Népesedéspolitikánk eredményei és feladatai

Utódaink egészségvédelme A népesedéspolitikai határozat nyomán az egészségvédelem szempontjából legjelentősebb változás a művi vetélések számának csökkenése és a korszerű születésszabályozási módszerek elterjedése volt. Budapesten 1972 és 1976 között a művi abortuszok száma 45%-kal csökkent. Különösen figyelemre méltó, hogy a csökkenés a legfiatalabb korosztályoknál volt a legnagyobb mértékű. Az új rendejkezések korlátozták a terhesség megszakításának lehetőségeit. A művi vetélések számának alakulása mégsem hozható közvetlen összefüggésbe a korlátozó intézkedésekkel, inkább egy általánosnak mondható szemlélet-változással magyarázható. Míg 1970-ben a fővárosi nőlakosság átlagosan havi 41 000 dobozzal fogyasztotta korszerű fogamzásgátló gyógyszerekből, 1976-ban 140 000-re nőtt a hormon hatású szerekkel rendszeresen védekezők száma. A család- és nővédelmi tanácsadók munkája í$ fejlődött, de még nem egységes. A házasság előtti tanácsadáson megjelent 36 ezer fiatal mellett 1976-ban már 46 ezren jelentkeztek meddőség, sikertelen terhesség, védekezési problémák miatt nővédelmi tanácsadáson; 17 ezren visszatérőként! E tanácsadók jelentős szerepet tölthetnek be a „fogamzás előtti gondozás"-ban a termékenységet és az utódok egészségét fenyegető ártalmak elhárításában. Hatékony egészségvédelmünk eredményeként könyvelhető el, hogy az utóbbi években, a születési hullám tetőfokán sem nőtt a csecsemőhalálozás, sőt az 1977. évi 29,5%<>-es arányszám az eddig tapasztalt legalacsonyabb érték volt. Családi életre nevelés Hazai és nemzetközi tapasztalatok egyaránt bizonyítják, hogy a népesedést nemcsak gazdasági — többek között a gyermekgondozási segély kiterjesztése, a családi pótlék összegének emelése, gyermekápolási táppénzbevétel lehetőségének bővítése stb. —, hanem tudati, érzelmi, erkölcsi tényezők is nagymértékben befolyásolják. Az ún. közvélemény mellett a sajtó, a rádió, a televízió és az irodalom is formálja a családok gyermekneveléssel kapcsolatos törekvéseit, az anyaság megbecsülését, a családi nevelés jelentőségének megítélését. Mindez szoros összefüggésben áll a megszületendő gyermekek számával, a felnövekvő és szülővé érő fiatalok szokásainak, életmódjának alakulásával, egészségi állapotával, és kihat utódaik egészségére is. A népesedéspolitika fontos feladata az ún. „minőségi igény" kielégítése: a születendő utódok egészségi állapotának, fejlettségének javítása. 1975-ben évtizedek óta első ízben csökkent a koraszülések gyakorisága Budapesten. Tartós csökkentése azonban csak következetes, folyamatos megelőző tevékenységtől várható. A jelenlegi érték még rendkívül magas. Hasonlóképpen kedvezőtlen Budapesten a veleszületett rendellenességgel születettek aránya, sok a terhesség és szülés alatti magzati károsodás; a családok 1/7-e pedig meddő, gyermektelen. A házasságok bomlékonysága rontja a gyermeknevelés feltételeit. A válások évente 4000 kiskorút, kb. 2000 hatévesnél fiatalabb gyermeket érintenek. A fiatalkori abortuszok számának csökkenése örvendetes, de ne feledjük, hogy a serdülő és ifjú korosztály terhesség elleni védekezése még nincs megnyugtató módon megoldva, s az éretlenül kezdett szexuális kapcsolatok nyomán más jellegű károsodásra (fertőzés, gyulladás, a személyiség sérülése) is számíthatunk. Az ifjúság körében számos egészségre káros szokás terjed. Nehezen alakulnak ki azok az erkölcsi magatartásra vonatkozó normák, melyek e korosztály egészséges fejlődésének előmozdításához feltétlenül szükségesek. Az említett bajok megelőzésére a népesedéspolitikai határozat egész társadalmunk feladataként fogalmazta meg a családi életre nevelés igényét. Utasítást adott arra, hogy „az állami oktatás minden formájában, továbbá a lakosság körében végzett ismeretterjesztő tevékenységben a családi életre való felkészítést szolgáló intézkedéseket kell tenni". A családi életre nevelés az osztályfőnöki órákon valamennyi fővárosi általános és középiskolában megindult. Ám a feladat csak a teljes nevelési folyamatban oldható meg eredményesen; nem merülhet ki az ilyen tárgyú osztályfőnöki órák megtartásában. Szükség van az egész pedagógus közösség összehangolt nevelő tevékenységére, az úttörőmozgalom és a KISZ keretében folyó nevelő munkára, a társadalmi szervek és a mozgalom követelményformáló erejére, s legfőképpen a családi nevelés alapozó, személyiségformáló, szocializáló hatásaira. A tapasztalatok kedvezőek. A tanulóifjúság érdeklődéssel, várakozással, nagy komolysággal fogadta az említett tanórákat. A szülők többsége egyetért azzal, hogy az iskola e téren is segítse a család nevelő munkáját. De nem hallgathatjuk el a nehézségeket sem. Igen nehéz a szocialista nemi erkölcs fogalmának és követelményeinek meghatározása — az általános etikai alapok hiánya, a bizonytalan normák, a társadalomban tapasztalható sokféle vélemény és gyakorlat miatt. A nevelők és orvosok elsősorban az etikai kérdések tisztázását várják, egységes, határozott és konkrét állásfoglalást sürgetnek. Sokan bírálják a nevelő munka belső arányait; ez gyakran eltolódik a biológiai, egészségügyi felvilágosítás irányába, anélkül, hogy a család szocialista vonásainak felvázolására, a családi élet gyakorlati tudnivalóinak, a szülővé válással járó felelősségnek tudatosítására és elsajátítására kellő hangsúlyt helyezne. E területen sürgősen rendet kell teremteni, több elvi segítséget szükséges nyújtani a határozat és az „Irányelvek" szellemében megindult nevelő munkához. * Demográfiai helyzetünk kedvező alakulása bizonyítja, hogy az első intézkedések megfontoltak és hatásosak voltak. Országos és helyi erőfeszítések segítették a jobb társadalmi közérzetet, a családdal, gyermekneveléssel kapcsolatos egészségesebb szemlélet kialakulását. Az 50-es évek óta folyamatossá vált anya-gyermekvédelmi és családpolitikai intézkedések sorában minőségi változást jelentett az átgondolt népesedéspolitikai koncepció megalkotása. Változatlanul sok azonban a tennivaló. Szükség van a népesedéspolitikai intézkedésrendszer továbbfejlesztésére, hatékonyságának fokozására. Különösen aktuális lesz ez a 70-es évek végén, a 80-as évek elején, amikor az alacsonyabb létszámú évjáratok belépnek a szülőképes korba. Ezen évjáratok termékenységének fokozásával, a háromgyermekes családtípus általánossá válásával ki lehetne egyenlíteni a korosztályok létszámában kialakult aránytalanságokat, egyenetlenségeket. Differenciáltan kell fejleszteni a gyermekekkel kapcsolatos társadalmi juttatásokat, tovább kell bővíteni a gyermekintézmények hálózatát. S további kedvezmények szükségesek a családalapítás előmozdításához; ezek sorában is a legelső: a fiatal házasok lakáshoz juttatása. Öt esztendő tapasztalatai alapján az is nyilvánvalóvá vált, hogy a népesedéspolitika egyben család -politika is. A népesedési célok érdekében felhasznált eszközök és módszerek tulajdonképpen a családok működését támogatják, velük nem az egyes állampolgárok, hanem a családok magatartását kívánjuk befolyásolni. Az MSZMP XI. kongresszusának határozata értelmében a családot — a szocialista társadalomban az emberi együttélés alapvető közösségét — fokozott támogatásban kell részesíteni. A határozat hangsúlyozza a család belső, szocialista típus átalakulásának szükségességét, a szülőknek gyermekeik neveléséért viselt felelősségét — de az egész állásfoglalásból tulajdonképpen a társadalom felelőssége csendül ki családjaink jelenéért, jövőjéért, a harmonikus, biztonságos családi élet kialakításáért. Ilyen — család-centrikus — szemlélettel kell a népesedési kérdéseket vizsgálni, a kibontakozáshoz vezető utakat, módszereket keresni, s a népesedési kérdések megnyugtató megoldásával a társadalom továbbfejlődését szolgálni. 30