Budapest, 1978. (16. évfolyam)

11. szám november - Dr. Körmendy István: Népesedéspolitikánk eredményei és feladatai

A népmozgalom arányszámai (Budapest, 1000 lakosra) Termé-Csecsemő Élveszü-Haláloszetes halálozás É » letések zások szaporodás 1000 élve(fogyás) szülöttre 1951—1955 17,5 10,0 +7,5 63,3 1956—1960 9,9 10,1 —0,2 50,2 1962 8,2 10,5 —2,3 45,6 1966—1970 11,5 11,6 —0,1 40,7 1971 11,0 13,0 —2,0 44,6 1972 11,8 12,5 —0,7 38,3 1973 12,0 12,8 —0,8 39,1 1974 14,9 13,0 + 1,9 41,8 1975 16,0 13,4 + 2,6 38,4 1976 15,1 13,6 + 1,5 35,4 1977 14,4 13,5 +0,9 29,5 Kedvezőtlen jelenség, hogy a születések számának viszonylag nagymértékű növekedése csak átmenetileg és csak kevéssé járt együtt a magasabb sorrendű (harmadik és további) gyermekek megszületésével, sőt 1976-ban országosan és Budapesten is észlelhető a magasabb sorrendű szülöttek arányának csökkenése. Élveszülöttek megoszlása születési sorrend szerint (Budapest) Év 1. 2. 3. 4. 5. és több Összesen Év szülött Összesen 1965 65,0 24,8 6,0 2,0 2,2 100 1970 60,6 30,8 5,6 1,6 1.4 100 1974 52,4 37,6 7,3 1,5 1,2 100 1975 49,3 39,6 8,3 1,7 1,1 100 1976 52,4 37,4 7,6 1,6 1.0 100 Emiatt a családonkénti átlagos gyermekszám 1976-ban is csak 1,86 volt országosan (ez megegyezik az 1973-as értékkel). A kívánatos, családonkénti két-három gyermekszám elérése mégsem irreális célkitűzés. A születésszám növekedésének mintegy fele a 20—24 éves anyák szüléseiből adódott. A fiatal kétgyermekes anyák számának és arányának növekedése valószínűvé teheti a harmadik gyermek világrahozatalát is. Ennek feltétele: a folyamatos, átfogó jellegű népesedéspolitika és családpolitika! Ezzel enyhíthető az egyes korcsoportok közötti aránytalanságok kedvezőtlen hatása is. Bár gyermeklakosságunk létszáma a 80-as évek közepéig folyamatosan növekedni fog, a gyermekszülésben koránál fogva elsősorban érdekelt propagatív korú (18—39 éves) női korcsoport létszáma erősen apad. Különösen kicsiny lesz a legtermékenyebb 18—24 évesek száma. Budapest lakónépességének és egyes korcsoportok létszámának várható alakulása 1986-ig (ezer fő) január 1-i állapot Kiemelt korcsoportok 1976 1981 1986 Gyermekek 0—13 évesek 298 363 388 Serdülők-ifjak 14—17 évesek 83 72 89 Propagativ korú nők 18—24 évesek 132 81 65 25—39 évesek 229 273 199 Teljes lakónépesség: 2071 2110 2115 A hiány csak növekvő termékenységgel, családonként több gyermek vállalásával pótolható; csak így lehet enyhíteni a „korfa" különben újraképződő egyenetlenségeit. Népesedés és munkaerőhelyzet A születésszám jelentős ingadozásai a főváros munkaerőhelyzetét is befolyásolták. Az utóbbi években a munkaképes korú lakosság száma csökkent, és további csökkenéssel kell számolnunk. Mivel a bevándorlás is mérséklődött, a foglalkoztatottság pedig szinte teljes, a munkaerőforrások majdnem teljesen kiapadtak. Budapesten tartós munkaerőhiány van, s a foglalkoztathatók létszáma a közeljövőben tovább csökken. Mindez részben a hatvanas évek „népesedési apályának" következménye. A születések számának növekedésével a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő nők száma is emelkedett. Mintegy hatvanezres csoportjuk kétségtelenül növeli a munkaerőgondokat, különösen a túlnyomóan nőket foglalkoztató ágazatokban (textilipar, kereskedelem, egészségügy, művelődésügy). A munkaerőhelyzet javítására hozott intézkedések végrehajtásával, a munkaerő-áramlás szabályozásával a nehézségek bizonyára enyhíthetők. A népesedéspolitikai határozatok végrehajtása — ha rövid távon növeli is — hoszszabb idő alatt azonban oldja a munkaerő-feszültségeket! A következő néhány esztendőben — e folyamat első szakaszában — még ütközik a ma és a holnap érdeke. De nem lehet kétséges, hogy ma is az előremutató népesedéspolitikai feladatok megvalósítása az elsődleges érdek. Mindemellett szükséges, hogy valamenynyi munkaterületen kísérjék figyelemmel a népesedési és a munkaerőhelyzetet, s a népesedési helyzet figyelembevételével határozzák meg a gazdaságfejlesztési, munkaerőgazdálkodási tennivalókat. Lakásviszonyok és népesedés Szociológiai vizsgálatok bizonyították, hogy a szülések számát erősen csökkenti a kedvezőtlen lakáshelyzet. Ezért a népesedéspolitikai célkitűzések aligha valósíthatók meg következetes lakáspolitika nélkül. Sajnos az egy-másfél szobás lakásokban — ilyen a budapesti lakások nagyobb része — nincsen hely gyermekek számára. Ezért várospolitikánk céltudatosan törekszik a lakásstruktúra átalakítására. Bár az elmúlt 15 évben nőtt a lakások mérete, átlagos szobaszáma, a kislakások magas aránya még ma is jelentősen fékezi a családok növekedését. Igen messze vagyunk még az ideális (szobánként egy fő) aránytól. A jelenlegi lakásállomány nem teszi lehetővé több generáció együttélését sem. Éppen a „férőhelytöbbletes": 2,5—3 szobás vagy nagyobb lakásokban van nagy hiány! A fővárosi 15 éves lakásfejlesztési terv alapvető célkitűzése, hogy 1990-ig minden család önálló lakáshoz jusson. De emellett az is szükséges, hogy a nagyobb lakások arányának növelésével a tervezett gyermekek elhelyezése, a többgenerációs együttélés is lehetővé váljék. A fővárosban azokat a 3 vagy több gyermekes családokat, akik 1974-ben, illetve 1975-ben bejelentették lakásigényüket, a következő év végéig lakáshoz juttatták. 1975-ben csaknem 19 ezer kétgyermekes és 3400 három-vagy több gyermekes igénylő volt. A sokgyermekeseknél a lakás használatbavételi díjának elengedésével csökkentik a terheket. A végleges lakásjuttatás mellett bővíteni kell a fiatal házasok átmeneti elhelyezésének lehetőségeit is. Gyermekintézmények A lakásprobléma megoldása meUett a népesedéspolitikai célkitűzések megvalósításának másik feltétele a gyermekintézmények befogadóképességének jelentős bővítése. A becslések szerint a bölcsődés korúakszáma Budapesten valószínűleg 1978-ban tetőzik, 90 ezer körüli szinten, az óvodás korúak létszáma 1980 körül lesz a legmagasabb. A 70-es évek eleje óta gyorsan növekszik a bölcsődei elhelyezés iránti igény. A hálózat folyamatos bővítése ellenére évről évre csak a kérelmek felét lehet kielégíteni. A IV. ötéves terv időszakában már 3433 új férőhely létesült, de a 0—3 éves korosztálynak változatlanul csak az 1/5-ét tudták bölcsődében elhelyezni. A családok gyermeknevelési gondjainak enyhítésére 1980-ig több mint 6500 férőhelyfejlesztést terveznek. Ezzel a 3 éven aluliak 28%-át tudják bölcsődében gondozni. Az igények nagy része tehát még sokáig kielégítetlen marad. Igaz, hogy az első életévekben a gyermekek egészséges fejlődését legjobban a családi környezet biztosítja. Népesedéspolitikánk egyértelműen a család támogatására s nem a feladatok átvételére ösztönöz. A mostani helyzetben mégis nehéz megtalálni a helyes arányt a sürgetően jelentkező igény és a társadalmi segítség lehetőségei között. A bölcsődefejlesztés mértékét elsősorban a célszerűség: a gyermek érdeke kell hogy meghatározza. Míg a bölcsődés korú gyermekek nevelését nagyobbrészt a családnak kell a jövőben is megoldania, az óvoda iránti igényt másként kell megítélni: a 3—5 éves korosztály teljes óvodai ellátására kell töreked~ ni, fontos szocializáló és iskolaelőkészítő funkciója miatt. Jelenleg az óvodás korúak 90%-ának van helye ebben a fontos intézményben. 29