Budapest, 1978. (16. évfolyam)

11. szám november - Tamás Ervin: Pápa

A Petőfi Sándor utca A sorok mögül előbukkan a tény: Pápa nem a közelmúltban vesztette fényét, hanem már a hazai kapitalista fejlődés kezdetekor. Miért tér hát vissza-vissza a panasz még ma is? Feleletet rejt a prospektus szövege: a város sokáig megőrizte szellemi központúságát. A felszabadulás utáni esztendők azonban szellemileg is felemelték a szomszédos városokat! Azaz nem Pápa iskoláinak hírneve kopott meg, hanem fölnőtt hozzá a többi környező nagyobb település: Veszprém egyetemet, kutatóhelyeket kapott, Győr korszerű főiskolát. A patina megmaradt — az egyedülállóság veszett csupán, s helyes, hogy elveszett. Pápán ma mintegy háromezer középiskolás fiatal tanul. Igaz, egykor a városnak három tanítóképzője volt, s ma egy sincs, főiskolája is volt, ma az sincs — utolsó jeles intézményük az ötvenes évek közepén azért szűnt meg, mert nyolc-tíz tanári lakást nem tudtak előteremteni! Ám a Türr István Gimnázium neve országosan jól cseng; fejlődött a szakmunkásképzés (nevelni kellett az iparosodott Pápán az utánpótlást), és iskolák dolgában manapság is jobban áll a város, mint akár a megyeszékhely! A Vatikánhoz egyébként nincs köze Pápának, ahogy azt sokan a név hallatán gondolnák. Ellenben egy Papo nevű bajor grófnak húzódtak e vidéken birtokai, még a honfoglalás előtt, a frank őrgrófságok idején. A Marcal és a Bakony között elterülő földdarab törzsválasztó gyepű volt, így a szlávok a honfoglalás után is zavartalanul élhettek itt tovább — az állattenyésztésről a földművelésre áttérő magyarokkal érintkezve „magyarosodtak" el, s magyar csengést kapott Papo gróf faluja: Pápa lett. Csokorba gyűjtöm a lokálpatrióták válaszait: miért szeretik a várost? — Eletemet töltöttem itt — mondja a 82 éves Szűcs János. — A város falai között nőttem föl, emberesedtem meg, lettem öregember. A kövek velem öregedtek, akár a társaim. — Kisváros, megmaradt annak, ami volt, ez adja a varázsát, a jó közérzetet, a családias együttélést a többi itt lakóval — mondja dr. Mayer Ferenc, a városi tanács vb-titkára. — 19 esztendős voltam, amikor a közigazgatás malmába kerültem; nincs olyan család Pápán, amelyikkel ne lett volna kapcsolatom. A lokálpatriotizmus tartja a városban az embereket, igaz, hogy gyakorta túlontúl elfogultak Pápa javára — dehát pápaiak .. . — Olyan levegője van, hogy aki pár évig szívta, azt csak elerőltetni lehet innen — mondja Gálik Mihály. Majd a dicséret mellé panaszt is ejt: — Volna mit ránk is költeni, úgy, mint Sopronra! — A közelmúlt pápai diákja volt Nagy László, Csoóri Sándor, Somogyi József, Szekér Gyula, Gosztonyi János ... kell ennél több érv? — kérdez vissza Mátyus Ferenc, a városi tanács közművelődési felügyelője. Ne higgyünk hát a lemondó legyintésnek . . . Pápai napok — Ajkán A régi iparos-, kereskedő-, iskola- és hivatalnokváros a felszabadulás után sajátságosan fejlődött. Ennek a fejlődésnek a megértésére is érdemes a múltba pillantani. Az itteni iparra vonatkozó legrégibb adat 1183-ból való: III. Béla akkor ajándékozott a Tapolca folyó malmai közül hármat a zirci apátságnak. A későbbiekben a háziipar kézművesiparrá alakul. Kultúrhistóriánkhoz egy értékes adalék: a Huszár Gál alapította pápai nyomdában fia, Dávid nyomtatta ki a Heidelbergi Káté első magyar nyelvű kötetét, 1577-ben. A hétszázas évek elején a belváros lakosságának majdnem felét az iparosok alkották! Az elmúlt évszázadban nem kevesebb, mint hat-hétszáz kisiparos dolgozott a pápai házakban. A XIX. század második felében meggyorsuló ipari fejlődésbe azonban már későn kapcsolódott be a város. 1895-ben alapítják dohánygyárát. Híre Európa-szerte ismert. A pápaiak még ma sem egészen értik, miért zárta be kapuját ez a nagy múltú üzem a felszabadulás után. 1901-ben létesül a Perutz-féle szövőgyár — ebből nő ki a mai pápai textilgyár. 1913-ban kezdi meg működését a Közvágóhíd és Jéggyár, az előtte való évben pedig a műtrágyagyár. 1910-ben a lakosság 47,6 százalékának az ipar ad megélhetést. 1952-ben a megszüntetett Dohánygyár helyébe az Elekthermax Vállalat költözött. Akkoriban csupán hetven munkást foglalkoztatott; ma nagyüzem, termékeiből sokat exportál. A pápai iparról szóló füzetben ezenkívül még egy adatot találok: az utóbbi évtizedek ipartelepítése elkerülte a várost, csak egy kisebb fehérneműkészítő üzem létesült. Azaz: a gyárak Pápa iparából nőttek, bővültek, s nem idetelepültek. A textilgyár, a húsüzem, az Elekthermax jelentősebb fejlődése az ötvenes évekre datálódik, amikoris volt olyan esztendő, hogy egy-egy nagyüzem munkáslétszáma ötszázzal, nyolcszázzal nőtt. Új lakóházak azonban nem épültek, az infrastrukturális beruházások késtek, a régi épületek, miközben öregedtek, zsúfoltabbakká is váltak. Úgy mondták akkoriban: Pápán minden van és semmi sincs. — Egykor a munkásmozgalom bölcsője volt Pápa, 1919-ben több pápai kommunistát kivégeztek; a megye legnagyobb települése volt ez a város, most a második helyet tartjuk 32 ezer lakosunkkal — tájékoztat a városi tanács vb-titkára. — Nálunk senki sem vitatja, hogy egy megyeszékhelynek fejlődnie kell, viszont járja a városban a 17