Budapest, 1978. (16. évfolyam)

11. szám november - Tamás Ervin: Pápa

UBBHW1ALOPÓ ORSZÁG Tamás Ervin A Kossuth utca Cslgó László felvételei A Ruszek-köz Az igekötőn gondolkozom. Melyik illik jobban Pápára: az „el" vagy a „le"? Elvagy lemaradt a többi, korábban hasonló adottságú város mögött? Elmaradt — miközben fejlődött. Amikor az öreg pápai lakos fájdalmasan legyint városára: árnyéka önmagának, lemaradt a versenyfutásban, a sor végére került, amikor a fejlesztésre szánt összegeket osztották — ne higgyünk a legyintésnek. Elmaradt Pápa, mert közben óriássá nőtt Győr, terebélyes iparúvá Veszprém, bánya nyílt, város épült Ajkán. Pápa lépést tartott közben kisvárosi mivoltával; hangulata talán kissé Sopronhoz, Szentendréhez hasonló. Patinás iskolaváros A Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal kiadványa néhány sorba tömöríti az évszázadokat: „Pápa nagy múltú iskolaváros. A Bakony lábánál, a hegyvidék és a síkság érintkezési pontján épült.. . 1531-ben alapított református kollégiuma a Dunántúl egyik széllemi központjává emelte. A Rákóczi szabadságharc ideje alatt itt volt a kuruc csapatok dunántúli főhadiszállása, 1707-ben a császári csapatok visszafoglalták és véres bosszút álltak a lakosságon. A török uralom után az Esterházyak kezébe került város lassan fejlődött. Jelentőségét még a XIX. században is kollégiuma adta. 1841—42-ben itt tanult Petőfi Sándor, és itt kezdődött barátsága az ugyancsak pápai diák Jókai Mórral. A XIX. század második felében a város elmaradt a tőkés fejlődéstől, kedvezőtlen fekvése és közlekedési nehézségei miatt. A felszabadulás után meggyorsul az iparosodás üteme. Három, a világpiacon is jól ismert nagyüzeme — a Textilgyár, a Húspari Vállalat és az Elekthermax — egyre erőteljesebben meghatározza a város ipari jellegét."