Budapest, 1978. (16. évfolyam)

11. szám november - A címlapon: Libegő a budai hegyek között

A Visegrádi utca 15. sz. ház magasföldszintjén volt a KMP központja gel, szilárd közigazgatási szervezettel. A vagyonos osztály a jelen körülmények között „a munkásosztály öntudatlanságára, félszegségére támaszkodva uralkodik" ... ,,a burzsoázia azért van hatalmon, mert a szociáldemokrata párt a hatalomról önként lemondott". A munkásság tehát éljen a kínálkozó lehetőséggel, vegye kezébe saját sorsának irányítását, rombolja szét a burzsoá államot, valósítsa meg a „közös társadalmasított termelési mód" érdekében „a proletariátus diktatúráját". Ennek eléréséhez a súlypontot nem a parlamenti munkára, hanem a proletárok tömegküzdelmére kell helyezni: tömegsztrájk, a munkások és parasztok fegyveres felkelése — „ezek a kommunisták eszközei a politikai hatalomnak a proletariátus által való meghódítására". A proletárdiktatúra formája nem a polgári köztársaság, meiyben a burzsoázia megmarad minden jogának birtokában és módjában van minden pillanatban ellenforradalmat előkészíteni. „A proletárdiktatúra formája a tanácsok (szovjetek) köztársasága, amelyben a burzsoázia az igazgatásból ki van zárva, és amelyben a proletár államhatalom a munkások tömegszervezeteire, a szakszervezetekre, a pártszervezetekre, a gyári munkásbizottságokra és más hasonló szervezetekre támaszkodik." A vázolt alapelvekből következően a kommunista párt fellépett a parlamenti illúziók ellen. Az alkotmányozó nemzetgyűlés — fejtegette a Vörös Újság — a burzsoá hatalom megszilárdítását, a magántulajdon, a kizsákmányolás fenntartását, „a forradalomról való lemondást jelenti". A hatalom megszerzésének, a hatalom elfoglalásának szervei ,,a munkások, katonák és földműves szegénység küldött tanácsai". Miután a budapesti munkástanács csak torzképe „annak a rendszernek, amelyet az oroszországi forradalom teremtett meg", valójában nem más, mint „kibővített bizalmi testülete a szociáldemokrata pártnak és a szakszervezeti választmányoknak", minden erővel arra kell törekedni, hogy a munkástanácsok valóban harci és hatalmi szervezetekké (a forradalmi harc, majd a proletárdiktatúra, a proletár állam szerveivé), valódi munkástanácsokká váljanak. A Vörös Újság újra és újra felhívta a figyelmet az ellenforradalom szervezkedésére. A reakciós burzsoázia a magántulajdon védelmében „zsoldosokat toboroz" és „fehérgárdákat szervez". Az ellenforradalommal szemben, mely fegyverrel kíván fellépni, nincs más mentsvár, mint a proletárok felfegyverzése, vörös gárdák alakítása és megakadályozása annak, hogy a hadsereg a-burzsoázia eszközévé, vagy szociáldemokrata párthadsereggé váljon a proletariátus ellen. A kommunista párt az üzemekben a munkásellenőrzés bevezetéséért szállt síkra, átmeneti eszközként, mindaddig, „míg a munkásosztály a politikai hatalmat meghódítja", míg sor kerülhet „a termelőeszközök megváltás nélküli kisajátítására, a bankoknak a proletár állam kezébe vételére". Az agrárkérdést illetően a párt álláspontja abban a két alapvető követelésben összegződött, hogy minden földet, amit ním a tulajdonos és annak családja művel meg, forradalmi úton, a parasztság tanácsai útján el kell foglalni, továbbá, hogy az elkobzott földekért megváltás nem fizetendő. A párt a „magántulajdont erősítő" földosztás propagálása ellen foglalt állást, de tudomásul vette, hogy e jelszó „a közvéleménybe egyelőre kitörölhetetlenül belekerült". A munkástanács december 13-i ülése elé terjesztett agrárjavaslat a kérdés lényegét a mezőgazdaság proletár és félig proletár elemeinek megnyerésében és a városi munkásság ellátásának biztosításában látta. Ebből kiindulva, helyesen, úgy foglalt állást, hogy össze kell hívni a földműves szervezetek küldötteinek országos kongresszusát, a földműves szegénységet választás elé kell állítani: „tárras termelés alapjára fektetett nagyüzemet vagy egyéni munkán alapuló kisüzemet akar? A nemzeti és nemzetiségi kérdésben a párt fellépett a burzsoázia irredenta agitációja, a nagyhatalmi sovinizmus ellen. Elítélte a területi integritás jelszavát, és az iránt sem hagyott kétséget, hogy a jelen helyzetben a nemzeti önrendelkezési jogra való hivatkozás is nacionalista célokat takar. A „nemzeti háború" az adott körülmények között nem más, mint az ellentétes érdekű burzsoáziák egymás elleni háborúja rabló célokért, kapitalista érdekekért, a piac, a profit védelmében. A „nemzeti háború" vagyis a burzsoázia háborújának frontját át kell változtatni a polgárháború frontjává, meg kell teremteni a burzsoáziák egymás elleni háborúja helyett „a különböző nyelveken beszélő proletárok közös frontját a közös elnyomók ellen". A Vörös Újság már első programadó vezércikkében a legfontosabb feladatok egyikeként jelölte meg: fel kell ébreszteni a magyar proletariátusban „a nemzetközi szolidaritás tervszerűen elhomályosított érzését". „Magyarország proletárjainak sorsa elválaszthatatlanul össze van kötve a nemzetközi forradalommal", szögezte le a munkástanács kommunista frakciójának január elején előterjesztett határozati javaslata. „A legközelebbi feladat: bekapcsolódni abba a forradalmi osztályharcba, Kun Béla jadjfg. mt Dwtn ; L frt >'- -m L Mim. VILÁG PROLETÁRJAI EGYBSÜUETEK | VOROS UJSAG KOMMUNISTA LAP. melynek élén jelenleg az oroszországi és németországi proletariátus halad . . Január 30-án a Vörös Újság teljes terjedelmében közölte a Kommunista Internacionálé összehívását bejelentő felhívást. A nevezetes dokumentumot nyolcan írták alá. A kezdeményezők egyike a Kommunisták Magyarországi Pártja volt. A KMP kiadványai Siklós Péter reprodukciói