Budapest, 1978. (16. évfolyam)

11. szám november - A címlapon: Libegő a budai hegyek között

tf ilág proletárjai egyesűljeteli! A Kommunisták Magyarországi Pártjának witotoMn előadássorozat kazdAdik mag ti i!>t Meint romali i kMtat: 1. Kun BMa: Kommunisták As a földkérdés 2. Hun Béla: Lenin és Wilson. 3 Rudii* László: Reform vagy forradalom. 4. Vintus Király: Az Oroszországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság szervezete Az alsó elóadés 1»18 »vi december 21-én, szombaton asta 6 órakor lasz Mahmad szultán ut 4.a. (a régi műegyetem udvarén a gólyavárban). A kövatkazók határidejét kUlfin ktfzttIJUk. A terem korlátolt befogadóképességére tekintettel az előadásra jegyeket bocsátottunk ki, melyek a Tiunkásszerverclekben és a párt titkárságában (Visegrádi utca 15 szám félemelet jobbra) kaphatík. tu eis» eUidäs túuai; Az a«(ár keidé» lenyeve a prolrtárotztály lEímpcnljoból - A Wdkírdts o német és oiosz marxista irodalomban. Az 1905-ös lorradalom tnnulságai. — Csernov. Maslov. 1-cnin. — A falu és a város a márciust forradalom után — Kerenskiék a parasztsog ellen. — A bolseviki álláspont az av<rár-kerdésben - Az oktoberi proletárforradulom földtörvényé. - Mi okozta az éhséget. A földosztástól a föld társadalmi megműveléséig. — Hogyan áll ma á földkérdés Oroszországban? — A magyarországi agrár-programmok kritikája. — A pioletariátus kiéheztetesenek veszedelme. — Hocyan ifhet C7.i plkffüini ' Röplap a KMP előadássorozatáról A külpolitikát illetően a párt élesen bírálta a kormány antantbarát politikáját. „Az antant a győzelmes imperializmust képviseli. A legyőzött országokat zsákmánynak tekinti, mellyel a burzsoáziáját akarja talpra állítani, még azon az áron is, hogy már a legközelebbi jövőben, még a mostaninál is borzasztóbb háborút készít elő. Az antant rabló terveit csak egy dolog hiúsíthatja meg: a győzelmes bolsevizmus." Ha győz a- szocialista forradalom, létrejön a szövetség Szovjet-Oroszországgal, „megnyílik számunkra az egész világ ... a vörös forradalom el fogja törölni a demarkációs vonalakat . . ." * A kommunista párt kitűnő agitációs munkával tudatosította követeléseit és célkitűzéseit. Egyre-másra láttak napvilágot a különböző röplapok, brosúrák, köztük Kun Bélának első ízbeti még Szovjet-Oroszországban megjelent agitációs füzetei: Kié a föld?, Mi a Tanácsköztársaság?, Ki fizet a háborúért?, Mit akarnak a kommunisták? Először jelentek meg magyar nyelven az oroszországi forradalom vezetőinek írásai, Lenin munkái közül az áprilisi tézisek és a harmadik szovjet kongresszuson elmondott beszéde (A harc útja gyűjtőcím alatt, Kun Béla Lenin tevékenységét méltató előszavával), majd később az Állam és forradalom, Rudas László fordításában. A központi lap, a Vörös Újság, melynek első száma december 7-én látott napvilágot, sikeresen hárította el a polgári demokratikus kormányzat által útjába állított akadályokat. Harcos, bátor, jól szerkesztett, eleinte hetente kétszer, később hetente háromszor megjelenő, nagy népszerűségnek örvendő újság volt. Terjesztését a kiadók nem támogatták apparátussal ; a munkások maguk szervezték meg önkéntes munkával, fizetség nélkül. A párt később külön újságot adott ki Vörös katona címmel a hadsereg és Szegény Ember címmel a parasztság számára. Az Internacionálé 4 — Hevesi Gyula és Komját Aladár tudományos és irodalmi folyóirata — 1919 februárjától kezdve a párt tudományos folyóirataként jelent meg. A kommunista párt, helyesen, a szakszervezetek egysége mellett foglalt állást. Harc indult azért, hogy a szakszervezeti tagok ne csak a szociáldemokrata párthoz, hanem a kommunista párthoz is tartozhassanak. A legnagyobb és legjelentősebb szakszervezettel, a Vas- és Fémmunkások Szövetségével már december elején sikerült a kommunista vasesztergályosoknak, a munkásellenőrzésről folytatott több napos heves vita után, egy ilyen irányiavaslatot elfogadtatniok. Ez lehetővé tette, hogy a párt a szakszervezetben, azok egységét fenntartva, építhesse ki szervezeteit. December folyamán kommunista frakciók alakultak a nyomdászoknál, a szabóknál, az államvasúti alkalmazottaknál, a famunkásoknál és a bányászoknál. A budapesti és Pest környéki nagyüzemekben a kommunista szervezeteket elsősorban ott sikerült létrehozni, ahol a baloldal már a forradalmat megelőzően is jelentős befolyással bírt (az aszódi és mátyásföldi repülőgépgyár, a kispesti Lipták és Teudloff-Dietrich gyárak, az újpesti Egyesült Izzólámpagyár, Ganz-Danubius Hajógyár, Ganz-Fiat, Magyar Fiat, Ganz Vagongyár, MÁV Északi Főműhely stb.). A párt derékhadát e nagyüzemek bizalmi férfiai és munkásai alkották. Kommunista szervezetek alakultak Budapesten kerületek szerint, továbbá egyes vidéki városokban is (Salgótarján, Tata, Győr, Miskolc, Diósgyőr, Szeged, Debrecen, Sátoraljaújhely, Sopron, Kaposvár, Nagyvárad). Kommunista frakciók működtek a hadsereg és a népőrség körében. Kezdettől fogva nagy volt a párt befolyása a munkanélküliek, a leszerelt közkatonák és a leszerelt altisztek között. A falvakban a Szovjet-Oroszországból hazatért, volt hadifogoly-parasztkatonák hirdették a kommunista eszméket. Az Ifjúmunkások Országos Szövetsége december 30-án szakított a szociáldemokrata párttal, és független ifjúsági szervezetté alakult. Az új ifjúsági szervezet nyíltan nem nevezte magát kommunistának, de az IOSZ és hetilapja, Az Ifjú Proletár a kommunista párt irányítását követte. * Fontos mozzanat volt, hogy a kommunista párt mellett, mely Budapesten a változott helyzetnek megfelelően a magyar anyanyelvű munkások pártjaként alakult meg, kialakulóban voltak a nemzetiségi szekciók, a nem magyar anyanyelvű munkások kommunista szervezetei. E szervezetek létrehozásában egyrészt a Szovjet-Oroszországból hazatérő magyarországi, de nem magyar nemzetiségű kommunisták, másrészt a szociáldemokrata párt nemzetiségi bizottságainak baloldali tagjai, olyan volt szociáldemokraták vettek részt, akik nem kívánták követni a jobboldalt a polgári pártokkal való együttműködés, a burzsoá nacionalizmusnak tett engedmények, a burzsoáziának való alárendelődés útján. Anton Janousek Vladimir Jusztusz