Budapest, 1978. (16. évfolyam)

10. szám október - Kende János: A forradalom hétköznapjai

Siklós Péter reprodukciói Hadirokkantak adott a MOVE (Magyar Országos Véderő Egyesület) megalakulásáról. A fehérterror későbbi vezető politikai szervezete igyekezett elleplezni valódi céljait, de az alakuló közgyűlés által elfogadott határozat ravaszul megfogalmazott általánosságai is vallottak a figyelmes olvasónak. A határozat szerint a MOVE ,,a magyar katonai szellem megteremtését és fejlesztését" hirdeti működéséből kiküszöböli a pártpolitikát, a nemzetiségi, faji és vallási kérdéseket, de nem zárja ki a szólásszabadságot. . ." Hogy semmi kétség ne legyen az új egyesület irányát illetően, elnökké Molnár Dezső altábornagyot választották, aki 1918 október végén a frontról karhatalmi egységeket hozott a forradalmi Budapest ellen. December 3-án megalakult Magyarország területi épségének védelmi ligája. A jobboldali sajtóban ezzel egyidőben fékevesztett uszítás indult meg a polgári demokratikus kormány nemzetiségi politikája és személy szerint Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter ellen, aki a reménytelen helyzetben is a nemzetiségekkel való demokratikus megegyezésre törekedett. December 5-én összeült a jegyzők kongresszusa Budapesten. Az elnöki megnyitó szerint a magyar jegyzői kar „vagyonából kifosztva, becsületében megtámadva, mint a forradalom minden oldalról üldözött vértanúja jött ma össze." A „forradalom vértanúi" 9 pontos memorandumban teljes anyagi kártérítést követeltek, és védelmet vártak a kormánytól „a sajtó jogtalan és igazságtalan támadásaival szemben". A memorandumot átnyújtották a kormányon belüli jobboldal vezetőjének, Batthyány belügyminiszternek, aki rokonszenvéről biztosította a forradalom által elűzött jegyzőket. A hadseregben és a Károlyi-pártban is mozgolódottazellenforradalom. Bartha Albert hadügyminiszter „megbízható" tiszti ezredek szervezésébe fogott, és megkísérelte a katonatanácsok felszámolását. Bartha terveit leleplezték, s a Katonatanács élén álló baloldali szociáldemokraták mozgósították a budapesti helyőrséget a hadügyminiszter eltávolítására. December 12-én reggel 7000 fegyveres tüzér, gyalogos és huszár vette körül a hadügyminisztériumot, követelve Bartha lemondását (11-én éjjel Batthyány és Bartha a szociáldemokrata és radikális miniszterek kívánságára már távozott), a katonatanácsok hatáskörének biztosítását s a parancsnokok választását. December végén kilépett a kormányból, majd a Károlyi-pártból Lovászy Márton kultuszminiszter, és a korábban kilépett Batthyányval megalakította a Polgárszövetséget, maga köré tömörítve azokat az erőket, amelyek jobbról támadták a polgári demokratikus kormány nemzetiségi és agrárpolitikáját. A jobboldali sajtó, főként a Budapesti Hírlap és az Új Nemzedék, gunyoros glosszákban támadta a progresszív irodalom új szervét, a Vörösmarty Akadémiát, s a jobboldali sajtó csillaga, Milotay István nem átallotta Móricz Zsigmondot kioktatni a magyar parasztság megbecsüléséről. De tömörült a progresszió tábora is. 1918 november—decemberében sorra alakultak a korábban szervezetlen rétegek szakszervezetei. A mérnökök és a műszaki tisztviselők kezdték a sort; de ezekben a napokban jött létre a háztartási alkalmazottak és a pedagógusok önálló szervezete is, s ekkor kezdeményezték a szocialista orvosok és a szocialista tisztek szervezetének megalakítását (ez utóbbiban kiemelkedő szerepe volt Stromfeld Aurélnak). A szaktanácshoz tartozó szervezetek taglétszáma 1918 végére meghaladta a 700 000-et. A forradalmat követő szervezkedési láz sajátos képződményeként, 1918. december elején létrejött a katolikus alsópapságot képviselő Papi Tanács. Legelső akciójuk a papi nőtlenség eltörlését követelő aláírásgyűjtés volt. Rövid néhány nap alatt már 3000 káplán és hitoktató aláírását sikerült meg-