Budapest, 1978. (16. évfolyam)
9. szám szeptember - Havas Lujza: „A csavargó báró”
a keleti bölcsek (a buddhizmusban találta meg szemlélete igazolását), akik a természetet és az embert egyetlen nagy egész szerves és egyenértékű részének tekintik. A szabadságot olyan becses értéknek tartotta, amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy a helyhez Shylock. 1900 körül. Magyar Nemzeti Galéria chenben, majd Párizsban tanulta meg a mesterség alapjait, beutazta Olaszországot és az Osztrák—Magyar Monarchia minden zegét-zugát. Állandó lakhelye, gyerekkorától eltekintve, soha nem volt. Néha egy városon belül is több szobát bérelt. Előfordult például, hogy Budapesten egyszerre lakott a Dorottya utcában, a Tompa utcában és az újpesti Baross utcában. Ha télire Bécsben vett szállást, a tavaszi rügyfakadás biztosan hazacsalta a családi kastélyok valamelyikébe, Beckóra vagy Nagyőrre. Csavargó volt, de nemcsak a földrajzi helyváltoztatás értelmében. A különböző életformák között is szüntelenül vándorolt. Az egyik nap főúri kastélyban, másnap egy favágó kunyhójában hált. Jól berendezett műtermét hirtelen egy fűtetlen padlásszobával cserélte fel. A levelek nehezen találtak rá. Vándorokkal, kocsisokkal járta az országutakat, majd váratlanul egy előkelő estélyen bukkant fel rongyos, egyetlen ruhájában. Rá is ragadt „a bolond báró" jelző, pedig nem volt bolond, sőt még szeszélyes sem. Csupán úgy élt, ahogy gondolkodott: következetlenségében is következetesen. Minden kicsinyes kötöttségtől mentesen tekintett a világra, mint Mocsaras táj. 1880 körül. Magyar Nemzeti Galéria Óbudai kikötő. Az 1900-as évekből Tavasz a Gellérthegyen. 1895 körül. Magyar Nemzeti Galéria