Budapest, 1978. (16. évfolyam)

9. szám szeptember - A címlapon: A városligeti tó (Bérczy Lóránt felvétele)

működtetése és fejlesztése. Nagyobb a napköziotthon iránti igény, mint amennyit iskoláink tanteremmel és pedagógussal ki tudnak elégíteni. Helyenként nagy a zsúfoltság, rossz körülmények között folyik a tanulók étkeztetése. Ma minden második gyerek napköziotthonban van, s így az ott folyó munka színvonala nagymértékben befolyásolja a tanulmányi munka eredményességét. Éppen ezért újra hangsúlyozni kell azt a sokszor hangoztatott követelményünket, amit az utóbbi időben mintha elfelejtettünk volna, hogy a napköziotthonokban folyó tevékenység szerves része az általános iskola oktatónevelő munkájának, ezért ott intenzív pedagógiai tevékenységet kell folytatni, mely egyaránt irányul a tanulók képességeinek kibontakoztatására, szabadidejük helyes megszervezésére, önállóságuk fokozására és életrendjük egészséges alakítására. Ezt a célt kell szolgálnia a hagyományos napköziotthonos forma mellett az iskolaotthonos és a klubfoglalkozásos rendszernek is. Hogy melyiket választja az iskola, az a körülményeitől, személyi adottságaitól függ. A gimnáziumok Budapesten ma a középfokú iskolák diákjainak egyötöde jár gimnáziumba. A gimnázium elsősorban egyetemi, főiskolai továbbtanulásra készíti elő tanulóit. Szükséges azonban, hogy kialakítson bennük olyan képességeket is, amelyeknek birtokában — ha nem kerülnek felsőoktatási intézménybe — konfliktus nélkül megtalálják helyüket a gyakorlati életben. A gimnáziumok jövője ügyében sok volt a bizonytalanság az utóbbi esztendőkben. Szeretnénk, ha ez megszűnne. Jelenlegi gimnáziumainkat stabilizálni szeretnénk. Nem kívánjuk csökkenteni sem a gimnáziumok, sem az ott működő tanulócsoportok számát. Javítani igyekszünk a gimnáziumok felszereltségén, ellátottságán, kiegyenlítettebbé akarjuk tenni a gimnáziumok tárgyi és személyi feltételeit. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy a gimnáziumok oktató-nevelő munkájában csökkenjenek a színvonalbeli különbségek. Ezek ma még jelentősek. Megmutatkozik ez a tanulók neveltségében, általános műveltségében, politikai, közéleti aktivitásában, továbbtanulási arányában és a gyakorlati életbe való beilleszkedésükben egyaránt. Tudjuk, hogy e színvonalbeli különbségeknek sok objektív, iskolán kívüli oka is van. Mégis, miként az általános iskolák esetében már hangsúlyoztuk, nem lebecsülendők a belső, szubjektív okok -sem. Éppen ezért ebben az esztendőben valamennyi gimnáziumnak mozgósítania kell belső tartalékait munkája eredményesebbé tételére. Ennek a célnak a szolgálatába kell állítani az alapos felkészülést az 1979-től életbe lépő gimnáziumi fakultációra. Minden gimnáziumban úgy kívánjuk a fakultációt megszervezni, hogy egyforma szervezeti feltételeket biztosítsunk a továbbtanulásra és a gyakorlati életben való elhelyezkedésre. Gimnáziumainknak nagyobb gondot kell fordítaniuk a tanulók általános műveltségének fejlesztésére. Nem szabad megengedni, hogy a diák már a III. osztálytól kezdve csak azt a két tárgyat tanulja, amelyből felvételizni készül. Ez a szemlélet káros mind a tanuló, mind a társadalom számára. Az ilyen tanulók munkamorálja eltorzul, ahhoz szoknak hozzá, hogy csak azt a munkát végezzék el, amiből egzisztenciális hasznuk van. Általános műveltség helyett nagyon is szűk ismeretcsoportot visznek magukkal a gimnáziumból. Legyenek sokkal keményebbek, szigorúbbak gimnáziumaink a fegyelem, mindenekelőtt a tanulmányi fegyelem megkövetelésében. Fordítsanak sokkal nagyobb gondot a teljesebb személyiségformálásra, a széles látókörű, általános műveltséget megalapozó nevelőtevékenységre. Ebben az iskolatípusban is kapjon nagyobb fontosságot a tanulók pályairányítása. Ismerjék meg jobban tanítványaik képességeit, s azokat a munkahelyeket, ahová tovább nem tanuló tanítványaikat irányíthatják. Kísérjék figyelemmel az iskolából kikerülő diákok sorsát, s az így szerzett tapasztalatokból vonjanak le hasznos tanulságokat addigi ne velőmunká j ukról. Jobban kell érvényesíteni a gimnáziumokban a szocialista, demokratikus közélet normáit. A gimnáziumok váljanak szocialista értelmiségünk utánpótlásának műhelyeivé, ugyanakkor kapjon minden gimnazista kellő felkészítést arra, hogy értelmes munkával, a kudarcok érzete nélkül folytasson hasznos tevékenységet gyakorlati pályán is. A szakközépiskolák Az új tanév változást hoz a szakközépiskolák életében is. 23 budapesti szakközépiskolában valósítják meg az 1972. júniusi oktatáspolitikai határozatban egyértelműen megfogalmazott képzési célt, a szakmunkásképzést. A legfontosabb változás az, hogy ez az iskola befejezett képzést nyújt hallgatóinak. Ez pedig a gyakorlati munkára való jobb felkészítést jelenti. Ennek megfelelően nőni fog ezekben az iskolákban a gyakorlati foglalkozás ideje, s az iskolai tanműhelyeken kívül az üzemekben folyó munka alapos megismerésére is módot kapnak a tanulók. Az új képzési cél megvalósítása heves, máig tartó vitákat váltott ki. (A szakmai tantervek és tankönyvek kétségtelenül elég későn jutottak el a pedagógusokhoz.) Ennek ellenére bizonyos, hogy a szakközépiskolák képzési céljaiban végbemenő változás olyan folyamat eredménye, amelynek megvalósítása hosszabb időt vesz igénybe. Szakközépiskolákban dolgozó kollégáink számára mind világosabbá kell hogy váljon az a tény, hogy tanítványaikat elsősorban a gyakorlati életre kell felkészíteniük. A szakközépiskola egyik legfontosabb feladata a szakma megszerettetése. Nem jelenti ez a nevelési folyamat leszűkítését. Nem arról van szó, hogy szakközépiskoláink egy jottányit is engedhetnének a személyiségformálás felelősségteljes feladatából. Sőt ez itt még talán nagyobb jelentőséget kap, hiszen a szakközépiskolát végzett tanulók legnagyobb része középiskolai tanulmányai befejeztével elhelyezkedik választott szakmájában, és — legalább is egy időre — nem vesz részt szervezett továbbképzésben. Tehát az iskolából olyan szakmai tudással és morális tartással kell távozniuk, amely csökkenti a konfliktusokat választott hivatásuk gyakorlásában, és segíti bekapcsolódásukat a munkahely közösségi, közéleti tevékenységébe. Szakközépiskoláinknak éppen ezért úgy kell végezniük oktató tevékenységüket, hogy ez párosuljon a közéletre való felkészítéssel, erőteljesebbé váljon a tanulók önkormányzó képességének kialakítása. Ugyanakkor a szakközépiskolákra vár, hogy megtanítsák tanítványaikat a szabadidő értelmes eltöltésére, alkalmassá tegyék őket a kultúra befogadására és fellobbantsák bennük az igényt a sportolásra. Szakmunkásképzés Szakmunkásképző intézeteinkben tovább folyik az új tantervek tavaly megkezdett fokozatos bevezetése. Ez lehetővé teszi, hogy a szakmai tantárgyak korszerűbb oktatása mellett a közismereti tárgyaké is színvonalasabb legyen. Szakmunkástanuló-intézeteinknek tudatosan fel kell készülniük arra, hogy az ide jelentkezett tanulók jelentős része (több mint 3/4-e) csupán elégséges vagy közepes eredményt ért el az általános iskolában. E tanulók általános iskolai műveltsége hiányos, de a hiányai is eltérők. Ezért a szakmunkástanuló-intézetekben az első félévben különösen jelentős energiát kell fordítani a gyerekek tudásszintjének kiegyenlítésére. Ez körültekintőbb korrekciós nevelői tevékenységet kíván minden egyes pedagógustól. A szakmunkástanulóintézetekben végzett gyerekek szakmunkások lesznek: nem mindegy azonban, h<5gy milyenek. Az intézetek felelősek azért, hogy ezek a tanulók gondolkodó, a műveltséget becsülni tudó emberekké váljanak. A szakmunkástanuló-intézetek nevelőire óriási felelősség hárul a jövő munkásosztályának kialakításában. A tanulóknak csaknem egyharmada vidékről jár be. Meg kell tanítani őket az életrend helyes kialakítására, az idővel való termékeny gazdálkodásra, arra, hogy szabadidejüket hasznosan, alkotó módon, az emberi jellemet fejlesztőn töltsék el. Ezeknek az intézeteknek a tanulói egyúttal munkások is; arra kell törekedni, hogy becsüljék munkás voltukat, közéleti aktivitásra, önállóságra kell nevelni őket. És mert tanulók is, a pedagógus nevelő hatása mind a közéletiség fokozásában, mind az általános kulturáltság terjesztésében s az ehhez szükséges feltételek megteremtésében különösen nagy jelentőségű. Ezért szorgalmazzuk, hogy valamennyi szakmunkástanuló-intézetnek legyen önálló klubja, könyvtára, sportköre, s hogy ezek folyamatosan működjenek is. Erősíteni kell a szakmunkástanuló-intézetek és az üzemek kapcsolatát. A tanulók idejük jelentős részét a termelő üzemben töltik; a kettő együttesen hat a tanulóra. Ha ez a hatás azonos elveken alapszik, összegeződik az eredmény, ha nem, eredménytelenné válik a nevelés. Ebben az évben is tovább folytatjuk a szakmunkástanuló-intézetek szervezeti korszerűsítését. A kisebb intézeteket nagyobb egységekké vonjuk össze, szűkítjük egy-egy intézet képzési profilját. Ez jobb feltételeket teremt a szakmunkástanuló-intézetekben a hatékonyabb nevelő- és képző munkához. * A főváros közoktatási irányítása e feladatokat tartja szem előtt ebben a tanévben, s azt várja, hogy ezek megvalósítása érdekében kellő együttmunkálkodás alakul ki a budapesti szülők, a tanulóifjúság és a pedagógusok között. 4