Budapest, 1978. (16. évfolyam)

7. szám július - Vöő Imre: Szigetszentmiklós falumúzeuma

tett el. Számos e korból származó edénytöredék látható a múzeum vitrinjeiben. A bizánci eredetű szentről, Szent Miklósról, aki a középkorban a halászok és pákászok védőszentje volt, kapta nevét a falu. Az 1264-es oklevél már emliti a falu templomát. A középkorból gyűrűk, fegyverek, pénzek, téglák, faragott kövek maradtak fenn, és gazdagítják a múzeum anyagát. A törökök 1541-ben vették uralmuk alá a Csepel-szigetet. Emléküket adóösszeírások, oklevelek másolatai, pénzek, ágyúgolyók őrzik. Szigetszentmiklós 1570 körül lett reformátussá, valószínűleg Szegedi Kis István ráckevei prédikátor térítő buzgalma nyomán. Nagy érték, hogy az anyakönyvekben 1576-tól fennmaradt a lelkészek, tanítók névsora. A céhes időkből céhkorsók meg vízimalmok kövei láthatók. 1797-től kezdve számos újság bizonyítja a polgárosodás felé hajló kulturális törekvéseket, köztük Kossuth lapja is 1848-ból. Méltán híresek a református temetőből begyűjtött szív alakú, festett sírkövek és a kövek alól előkerült festett, virágos koporsódeszkák is. Külön teremben láthatók a falu múltját, szokásait őrző néprajzi tárgyak és a gazdálkodás eszközei. Említésre méltó munkásmozgalmi anyagát alkotják a múzeumnak azok a dokumentumok, amelyek a Szalmás-kórus szigetszentmiklósi tartózkodásáról adnak hírt az 1939 — 1944-es évekből. Tablón láthatók a falu neves embereinek a fényképei, többek között Erdei Ferenc, Bíró Lajos és Ádám Jenő emlékei. Ebben az évben készül el Ádám Jenő zenei hagyatékából az Ádám Jenő Emlékház, a falu második múzeuma. A Helytörténeti Gyűjteményt vasárnap délután lehet megtekinteni a Kéktó utca 2. szám alatti házban. Vöö Imre Kopjafa (1910) Kovács fújtató (1821) A kenderfonás eszközei (XIX. sz.)