Budapest, 1978. (16. évfolyam)
7. szám július - Dr. Gőbel József: „az idegeneknek évek óta nem ismert tódulása tapasztalható”
Dr. Gőbel József „az idegeneknek évek óta nem ismert tódulása tapasztalható" Pest és Buda középkorban virágzó külföldi kapcsolatai a török hódoltság idején megszűntek. A XVI. század közepe táján már csak elvétve látogattak ide közelkeleti érdekességet kereső utazók. Ez az állapot hosszú ideig fennmaradt. Még a két város egyesítését követően sem gondoltak fővárosunk idegenforgalmának szervezett előmozdítására. Pedig Weiss Berthold (1845—1915) örömmel látták, hogy a fejlődő Budapest szórakozóhelyeit egyre szívesebben keresik fel a délkeletről jövő — szerb, román stb. — nagykereskedők. Bécs idegenf orgalmához képest azonban ez alig számított. Budapest még nem versenyezhetett Béccsel. Egyes előrelátó várospolitikusok (Andrássy Gyula külpolitikai elképzelései nyomán) Budapest idegenforgalmának fellendülését a délkeleti kapcsolatok kiépítésétől és ügyes ápolásától várták. A Balkán félsziget a múlt század végén még a török birodalomhoz tartozott, fejletlen közlekedési hálózattal, megoldatlan nemzetiségi kérdésekkel. A Balkán népei azonban önállóságra törekedtek. A kapcsolat felvétele velük gyümölcsözőnek tűnt, hiszen Budapest az ottani városokat megelőzte gazdasági, kulturális és minden egyéb fejlődésben, így példát mutatott nekik. Híre jött, hogy 1887-ben a szerbiai Nis városa fontos vasúti csomóponttá válik. Küszöbön állt ugyanis az onnan egyrészt Szalonikibe, másrészt Konstantinápolyba vezető vasúti szakaszok megnyitása (egy tíz évvel előbbi nemzetközi szerződés kötelezettsége alapján). A várospolitikával foglalkozó polgárok akkor egy alig 300 főnyi — aránylag zártkörű és az országos politikába nem avatkozó — társaságba, a „Fővárosi Egylet"- be tömörültek. A Budapest fejlesztését éberen figyelő és segítő Egylet 1887. május 3-i ülésén Weiss Berthold (az első fővárosi konzervgyár, majd Manfréd öcscsével együtt a híres csepeli Weiss Művek alapítója) rámutatott Budapest délkeleti kapcsolatainak a balkáni vasúti közlekedés javulásától várható előnyeire. Javaslatára az Egylet hattagú bizottmányt küldött ki annak tanulmányozására, „mi módon volna az idegenek forgalma emelhető Budapesten, tekintettel a legközelebbi megnyitandó keleti vasutakra". A jelentést Weiss Berthold állította össze. Részletesen ismertette a Budapest—Belgrád—Szaloniki útvonal, majd az ebből kiágazó Nis—Konstantinápoly vasút főbb állomásait. Az akkori átlagos 6 (osztrák) mérföldes, vagyis kb. 43 km-es óránkénti gyorsvonati sebességet véve a Budapest— Szaloniki közötti 1040 kmes távolság a jövőben 24 órányira, Athén 62, Alexandria kb. 80 órányira rövidül. Érdemes tehát az ennyire közel kerülő délkeletet megismerni, és vele kapcsolatot teremteni. Weiss Berthold beszámolója az említett útvonalak minden jelentősebb állomásával foglalkozott (lakosság, gazdasági élet stb.). Kiemelte a 110 ezer lakosú, nagy, több évezredes múltú kereskedővárost, Szalonikit, amellyel különösen érdemes jó kapcsolatot kiépíteni, mert tőle Budapest éppen olyan távolságra esik, melynél a hosszú vasúti utazás után „minden utas érzi a nyugalom és a szórakozás feltétlen szükségét, a mit Budapesten kielégíthet". A jelentés a várható utasforgalmat Konstantinápoly irányából évi 15, Szaloniki felől 10, összesen 25 ezer főre becsülte. „Ezeket a keleti látogatókai kell ide vonzanunk és itt lebilincselnünk. Nemcsak az ebből származó jövedelem legyen az, ami a hivatásunk teljesítését kötelességünkké teszi, hanem az az öntudat is, hogy a mennyiben a Szalonikiig és Konstantinápolyig élő népeket arra szoríthatjuk, hogy Budapesten keressék a művelődés egyik gócpontját, egyúttal Budapest és Magyarország politikai meg intellektuális befolyását e népekre alig sejtett mértékben fokozhatjuk." Weiss Berthold beszámolója a
