Budapest, 1978. (16. évfolyam)
7. szám július - Balogh András: Virágkultusz a lakótelepen
BALOGH ANDRAS Virágkultusz a lakótelepen FÓRUM Napjaink építészetét sok jogos és kevésbé jogos vád éri; ezek között az egyik legsúlyosabb új lakótelepeink lélektelen egyhangúsága, típusépületeinek ásító unalma. Az öreg városrészek valóban változatosabbak, s ezt — gondolom — annak köszönhetik, hogy bennük a szem örömei, meglepetései összeérnek, roint az egymásba ölelkező körök — szemben a léptékükben megnövekedett lakótelepek „örömköreinek" széthúzódásával. Míg egy középkori városrészben tett sétán lépésenként kínálkozik egy-egy meg-Csigó László felvételei lepetés a szem számára, ezeken a lakótelepeken kilométereket lehet megtenni anélkül, hogy a szemünk valami kis örömhöz jutna. Tehát: azok a személyiség által belakott, besugárzott körök, melyek az otthonosságot jelentik a városképben, vagyis a személy varázsa és vonzásköre, itt széthúzódik, sorokba rendeződik. Kereteinek egyhangúsága miatt elsorvad a személyes ötletek varázsa. Az ablakélet visszahúzódik :i magasba, elsatnyul benne, és épp a tömegesség miatt ürül ki. Mintha az ezernyi egyforma ablaksor mögött nem élne senki. Visszahúzódott, halott városkép keletkezik, szemben a régi, kifelé forduló városképpel. Ezer keletre néző ablakban is