Budapest, 1978. (16. évfolyam)

1. szám január - Dr. Bada Gyula: Túlzsúfolt főváros - kiüresedő Alföld

Dávid János I. A fővárosi lakáshelyzet Aki ismeri Budapestnek a Duna és a régi Országút — később Aréna út, ma Dózsa György út —, valamint a budai körút közé eső részét, az láthatja, hogy a városnak ez a magva viszonylag egységes. Budapest, mint tudjuk, a város története szempontjából igen rövid idő néhány évtized alatt épült fel; a kisvárosias Pestből és a szinte falusias Budából négy-öt emelet magas világvárossá, lényegében azonos, az évtizedek során alig változó építészeti feltételek között. Az építészeti feltételeknek ez a változatlansága azonban azt is jelenti, hogy a nagyszabású városépítés a magyarországi kapitalizmus előrehaladtával sokasodó új társadalmi problémákra alig reagált, illetve a felmerülő társadalmi igényeknek csak egy részéhez illeszkedett. Az 1867 után felépúit városrészek viszonylagos egységessége nem tükröz tehát harmonikus fejlődést; éppen ellenkezőleg : korábban nem tapasztalt mérvú feszültségeket és ellentmondásokat rejt. Ezeknek ismerete nélkül még mai építészeti-társadalmi gondjaink is alig érthetők meg. Mindezek nem maradtak észrevétlenül a korabeli városi közigazgatás előtt sem. 1883-ban Neményi Ambrus orvost bízták meg először, hogy elemezze a budapesti lakáshelyzetet és lakásreform-javaslatokat dolgozzon ki. Neményi jól látta meg a bevándorlás és az építkezések üteme közötti ellentmondást: „A son harmadfél év azonban, amely az utolsó (1880) népszámlálás óta elmúlt, jelentőségteljes idő volt fővárosunkra nézve .. . Ujabb lendületet vett az egész forgalom, ennek következtében az építkezés, de a bevándorlás is. Ma már szabálynak tekinthetjük, hogy rosszabb években hanyatlik ugyan a bevándorlás, de hanyatlik az építkezés is; ellenben jó időben, midőn az építkezés halad, még sokkal nagyobb mértékben emelkedik a bevándorlás is. így a mostani rendszer mellett lehetetlen, hogy építkezéseink csak a legszorosabb szükséget is fedezzék.'''' Megállapította, hogy az évenként 12—14 ezres budapesti népességszaporulat elhelyezéséhez legalább 3000 szobának kellene épülnie, ezzel szemben az 1880—83-as években csupán 2000 szoba épült. A bevándorlás és az építkezések üteme közötti harmónia hiánya a kislakásépítési akciót megelőző további két évtizedre is jellemző: 1881 1891 1901 1906 Lakások számának növekedése: 100,0 137,0 209,2 227,9 Lakószobák számának növekedése: 100,0 139,3 209,8 226,8 Lakók számának növekedése: 100,0 136,4 201,9 211, S A táblázat szerint a lakások, alábbi minőségi mutatóiban mégvalamint a lakószobák számának sem tapasztalhatunk lényeges növekedése meghaladta a lakos- változást, ság növekedését; a lakásmód 1881 1891 1901 1906 Egv lakásra jutó személyek szama: 4,99 4,96 4,82 4,66 Egy szobára jutó személyek szama: 2,89 2,82 2,79 2,71 Ugyanakkor e minőségi mu- módjában mekkora különbségek tatók még nem árulják el, hogy vannak! az egyes társadalmi rétegek lakás-A zsúfoltság körülményei között lakó rétegek 1880-ban a lakások 62 százaléka egyszobás volt; az egyszobásak között szerepelt az a 8000 lakás is, amelyhez nem tartozott konyha, tehát egyhelyiséges volt; többségében az egyszobás lakások között szerepelt a lakások nyolc százalékát jelentő 5400 pincelakás is! E lakásokban a város lakóinak több mint 53 százaléka lakott. 1880-ban a budapesti lakások megközelítően egyharmadában volt „túltömöttség" tapasztalható, azaz ennyi lakásban élt egy-egy szobában több mint 4 személy. Ilyen körülmények között lakott a város népességének 40 százaléka, 146 ezer személy. Neményi Ambrus 1883-ban megállapította „mivel a pincékben elhelyezett lakosság az, amely Budapest valamennyi osztályánál gyorsabbat1 és állandóbban szaporodik ... az új jövevények túlnyomó része a szegényebb néposztályokhoz tartozik. Tudva pedig, hogy a lakás képezi alapját és kritériumát a társadalmi helyzetnek, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy a vidéki bevándorlók szükségképpen mind mélyebbre süllyednek, és néhány, a fővárosban eltöltött évnegyed után, szükségképp szaporítják azon kétségbeesett tömeget, amelyet proletariátusnak nevezünk." 1893-ban Gerlóczy Károly alpolgármester foglalkozott újból a lakáshelyzet problémájával. Elemzésében különös súlyt kaptak a zsúfolt lakások és egészségtelen pincelakások, mivel az 1883-as és az 1893-as lakásreform-tervezet között két kolerajárvány is sújtotta a fővárost. Gerlóczy Károly felmérésében még egy fontos adatra figyelhetünk föl: a zsúfolt lakásokban összehasonlíthatatlanul magasabb volt az albérlők és ágybéilők aiánya, mint a nem túlnépes lakásokban. (Amíg a túlnépes lakások lakóinak 37 százaléka élt albérlői, ágybérlői minőségben, addig a nem túlnépes lakások lakóinak csak 11 százalékát jelentették az albérlők és az ágvbérlők.) A zsúfoltan lakó népesség aránya a század elejére sem csökkent. Ferenczi Károly 1905-ben a főváros megbízásából — alig húsz éven belül immáron a harmadik — lakásreform-tervezetet készítette elő. 1901-ben - az ő terminológiájával élve kielégítő lakásviszonyok között élt (szobánként 1—3 személy): 236 510 személy, vagyis a népesség 31,4%-a; kedvezőtlen lakásviszonyok között élt (szobánként 4—5 személy) : 205 553 személy, a népesség 29,6%-a; aggasztóan rossz lakásviszonyok között élt (szobánként 6-nál több személy): 252 044 személy, a népesség 36,3%-a-A lakásbérlők, albérlők és ágybérlök Az általános lakáshiányból egyenesen következik az albérlők és ágybérlők magas aránya, amely a budapesti népességen belül ebben az időszakban változatlanul 12—14 százalék között mozog. Az albérleti, ágybérleti helyzet kényszerűsége sajátos mechanizmust hoz létre a lakáspiacon, kialakítja a bérlők—albérlők— ágybéilők örökösen reprodukálódó, hierarchikus viszonyát. E rendszert már Neményi Ambrus is leírja: „A társadalom azon romjait, melyek itt találkoznak, 3—4 kisebb-nagyobb, gazdagabb és szegényebb üzérkedő szokta kifosztani. Az eljárás a következő: a háztulajdonos kiadja házát egy főbérlönek olyan magas áron, hogy tudnia kell, miszerint ezen ár csak úgy szedhető be, ha .. . olyan tömeges lakók vétetnek be, akik jóval nagyobb helyiségben sem férhetnek el. Magától érthetik, hogy a főbérlő, aki ilyen üzletre adja magát, csak tetemes nyereményre szamitva teszi ezt. És valóban, saját tapasztalásunk után mondhatjuk, hogy még a .. . fáskamrát is .. . rendesen 80—100—120 forintnyi lakbér mellett adják ki . . . 33 Kísérletek a lakáshelyzet intézményes megoldására [1883-19091