Budapest, 1978. (16. évfolyam)

7. szám július - Tamás Ervin: Jászberény

nemzeti múltunk egyik tündöklő korszakát s annak halálában is nagy hősét idézi népünk emlékezetébe." A múzeum másik érdekes és jellegzetes tárgya a XVIII. században készült privilé­giális láda, amelyben a jászkunok az adó­kat és a kiváltságleveleket őrizték. A más­fél mázsa súlyú láda lakatos-remekmű. Há­rom kulccsal nyitható. A 12 zárnyelvet mű­ködtető kulcsok valamikor a kis- és a nagy­kun, valamint a jász kapitány zsebében la­pulhattak. Tóth János, a múzeumigazgató nem jász, a közeli Túrán született. Az egyetemen néprajzot tanult, akkor kezdett érdeklőd­ni a Jászság iránt, majd évekkel később ide­települt. — A Jászság sajátos gazdasági és törté­neti fejlődése vonzott, hiszen ez befolyá­solta-alakítotca e vidék lakosságának gon­dolkodását, életvitelét. A betelepülésük óta kiváltságokat élvező jászokat érzéke­nyen érintette XVIII. század eleji időleges „eladottsági állapotuk", saját erőből vásá­rolták vissza függetlenségüket, kiváltságai­kat — a redempció után azonban a korábbi­nál is fokozottabban erősödött tudatuk­ban megkülönböztetett helyzetük. Ön­kormányzati szervezetük központjában, Jászberényben még erőteljesebben hatot­tak az évszázados hagyományok. Ezek szándékos és tudatos ébren tartása, a törté­nelmi tudat ápolása határozta meg e város közgondolkodását. A jász „öntudat" hang­súlyozása, a „redemptus jász" életérzés eltúlzott táplálása túlhaladott magatartás­formákat is konzervált, s különösen e szá­zad folyamán gyakran vált az előrehaladás gátlójává, amikor ennek gazdasági alapjai már fölbomlóban voltak. A századforduló utáni évtizedek ugyanis megkurtították a vagyont, csak a történel­mi öntudat maradt csorbítatlan. Amíg a redempc'ó idején Jászberény nagy kiter­ledésű határa mindössze 770 család kezé­ben volt, addig 1935-ben már a 48 ezer holdnyi területen csaknem 9 ezer tulajdo­nos osztozkodott. — Ezen a vidéken a szemlélet sok tekin­tetben demokratikusabb volt, mint az ország más területein, de persze a vagyoni tagozódás itt is kialakította az osztályokat — folytatja fejtegetését a múzeum igazga­tója. — Sokszínű a jászberényi kép: gyűj­teményünket az egyik polgármester alapí­totta több mint száz esztendeje, ugyan­akkor egy másik városatya kézzel-lábbal tiltakozott a vasútvonal ellen, hiszen az a birtokos-érdekeket sértette volna . .. Akadt polgármestfer, aki szegényebb gim­náziumi diákoknak alapítványt létesített, s akadt, aki inkább gátolta, mintsem segí­tette Jászberény fejlődését. — Joggo/ éri a vád a jászokat, miszerint maradi nép? — Óvatos inkább. A történelem sok­szor az orrára koppintott. Zárt világ volt itt. És a zártság nem kedvez a haladó gon­dolatnak. Ennek ellenére a munkásmoz­galom olyan nagyjai nőttek ezen a földön, mint Háy Mihály, Reiner Béla, Lévai Oszkár... A másik oldal: Jászt erény előkelősége, élen Apponyi gróffal, igyekezett gondos­kodni róla, hogy a gróf 1933-ban bekövet­kezett halála után „méltó" utódok kerül-Csigó László felvételei A Lehel vezér tér A Zagyva-part Park a Varjai utcában

Next

/
Oldalképek
Tartalom