Budapest, 1978. (16. évfolyam)

7. szám július - Tamás Ervin: Jászberény

Lehel kürtje Tamás Ervin JÁSZBERÉNY Jászberény: itt található Lehel kürtje. Jászberény: otthona a Hűtőgépgyárnak. Jászberény: fejlődő, s a fejlődés gondjaival birkózó kisváros. E három téma köré pró­bálom csoportosítani a település múltját, jelenét, jövőjét. Három embert faggatok: a múzeumigazgatót, a hűtőgépgyári mérnö­köt s a városi tanács elnökét. Vallomásukat kiegészítem tapasztalataimmal, olvasmá­nyaimmal s a berényi emberek véleményé­vel. Remélem, kerek képet kap az olvasó. A kürt A Jász Múzeum vitrinjében függ — rafi­nált megvilágításban — Lehel kürtje. Kö­rötte a tárgyak szerényebbek, a fő hely az elefántagyarból faragott kürté, amely min­den valószínűség szerint a X—XI. század táján készült bizánci munka. Faragványai­nak elemzése, az egyes figurák, jelenetso­rok értelmezése alapján bizonyosra vehető, hogy cirkuszi célokra készült: mutatványo­sok, erőművészek, hárfások játéka eleve­nedik meg rajta. László Gyula professzor tanulmánya igazít el a mondát illetően is. Anonymusnál e kürt indítja meg a görögök elleni csatát, Kézai Simon népmondaként ismeri Lehel kürtjének történetét, s végül a budai és a Képes Krónikában művészi feldolgozásban jelenik meg előttünk a nép­monda. Idézzünk a Zsámboki — budai — kódexből: ,,Azon a helyen foglyul estek Léi és Bulcsú kiváló kapitányok, és a császár elé vezették őket. Mikor a császár kérdezte, miért oly kegyetlenek a keresztények iránt, azt mond­ták: ,Mi a legfőbb Isten bosszúja vagyunk, tőle küldve ostorul hozzátok. Ti akkor fogtok el bennünket és öltök meg, mikor mi meg­szűnünk benneteket üldözni'. A császár azt mondta nekik: .Válasszatok magatoknak halált, amilyent akartok!' Léi így felelt: ,Hozzátok ide kürtömet, amelybe előbb bele­fúvok, aztán felelek neked'. Odavitték a kür­töt és a császárhoz közeledve, mikor neki­készült a kürtfúvásnak, erősen homlokon vágta monda szerint a császárt, kit egy csapással megölt. S azt mondta neki: ,Előt­tem fogsz menni és szolgálni fogsz engem a másvilágon'. Mert az a hite a szittyáknak, hogy akiket életükben megöltek, azok szol­gálni tartoznak nekik a másvilágon. Haladék­talanul lefogták őket, és Regensburgban bitó­fán megfojtották." Solymossy Sándor, a kiváló magyar nép­rajztudós nem hitt a mondának: Lehel és Bulcsú kivégzése történelmi esemény ugyan, de sehol sincs nyoma annak, hogy Lehel agyonütötte volna kürtjével Konrád császárt. Már csak azért sem, mert a csatát nem az ő, hanem Henrik hadaival vívták. László Gyula professzor pedig így ír: „A Lehel-mondát a Képes Krónika festője meg is festette. Ezen a képen nem a jászberényihez hasonló kürttel, hanem hosszú havasi kürttel vágja fejbe a császárt. Ebből nyilvánvaló, hogy a miniátor nem ismerte a jász kürtöt. Ezt talán úgy is értelmezhetjük, hogy a XIV. században Lehel mondája még nem fűződött a jász kürthöz. . . Bármennyire is bizonyos, hogy Lehel méltóságjelvénye kürt volt, ki tudna arra felelni ezer év távlatából, hogy éppen a jászberényi kürt volt-e az? Az el­mondottak ismeretében szinte talán nem is ez a leglényegesebb kérdés, mert a kürt így is Varjas utcai lakóház A városi tanács

Next

/
Oldalképek
Tartalom