Budapest, 1978. (16. évfolyam)

7. szám július - Öveges József: Tudományos varázslatok

Csigó László felvételei ÖVEGES JÓZSEF Tudományos varázslatok Legelső könyvecskémet tatai tanár koromban írtam 1924-ben. „Időjóslás és időmeghatározás''' volt a címe, és csak úgy akadt rá egy vidéki kis kiadó, ha előzőleg összeszedek kétezer előfizetőt. így gyűjtötték az előfizetőket Csokonai korában is. Ráadásul én nem verseket írtam, hanem természettudományos könyveket az első világháború utáni nehéz időkben. Kinek kellett az? Nem volt könnyű az előfizetők listáját összeállítani a kiadó megnyugtatására. A múlt év nyarán jelent meg harmincegyedik kötetem: „Színes fizikai kísérletek — a semmiből". Negyvenötezer példányban adták ki. Az első és a harmincegyedik könyv közötti hosszú életszakasz folytonos küzdelem volt, küzdelem a tudásért, a természettudomány, a fizika megszerettetéséért. Milliók szívéhez akartam és akarom közel vinni a tudományt, úgy tűnik, nem egészen sikertelenül. A második könyvemhez már nem kellett előfizetőket gyűjtenem, és a kiadók maguk jelentkeztek, kértek fel újabb meg újabb könyvek írására. 1974-ben az Eötvös Lóránd Fizikai Társaság új kitüntetést alapított, a „Prométheusz Érmet". Évente egy kerül kiosztásra, az kapja, aki a legsikeresebben dolgozott a fizikai tudás terjesztésében. A legelső alkalommal Családi képünk 1909-ből. Balról a második vagyok ezt a díjat nekem ítélték: „A legismertebb magyar fizikusnak, aki milliók szívébe oltotta be könyveivel, előadásaival a fizika szeretetét." Mi segített az eredményhez ? Ha elmondom, olyan ez a történet a mai fiatalok számára, mint a népmese. Pedig az volt a valóság. Drága Édesanyám saját kezűleg varrta négy fiacskájának a ruháját. De sokba került az anyag, azt meg kellett venni. Ezért évente negyven libát keltetett, felnevelésük pedig a tarlókon és árokparton rám várt. Ötéves koromtól legeltettem a libákat, közben megfigyeltem a természetet. Olvasni is szerettem volna megfigyeléseimről, de nem volt mit. Az iskolai könyvtárakban szinte kizárólag szépirodalmi művek voltak, pedig én annak szerettem volna utánanézni, amit a természetben magam körül láttam. Amikor tanítani kezdtem, még akkor se nagyon akadt tudományos könyv, nemigen tudtam ilyet ajánlani az ifjúságnak, ezért is kezdtem el magam a könyvtermelést. Az egyik ösztönzőm tehát a természet iránti érdeklődés volt. A másik — nem tagadom, nem röstellem — a becsvágy. Becsvágyam volt már mezítlábas koromban is az, hogy az én libáim legyenek a legszebbek az egész környéken. Ez a becsvágy fűtött a tudományos munkában, a könyvírásban is. Örülök a sikernek, mint mindenki, aki kedvvel végzi, és szépnek találja hivatását. A tudós felnőttnek is meg kell őriznie valamit a gyermek tisztaságából. 10