Budapest, 1978. (16. évfolyam)

7. szám július - Öveges József: Tudományos varázslatok

beállítottságú latin—görög szakos tanártársam ilyen versikével tisztel meg: „Megalkottad az új csodát: bogáncsba oltott rózsafát". A bogáncs természetesen a fizikát jelenti. De az oltás megeredt. Milliók fogadták szívükbe a tudományt, ismerték fel a kísérletezés örömét, hasznát, és a fizikával együtt e tudományág terjesztőjét, népszerűsítőjét is szívükbe zárták. Talán sikerült érzékeltetnem, az út az indulástól az eredményig nehéz, meredek volt. Hiszen nagyon igaz: „Minden, mi szép, sok szenvedés gyümölcse. Csak az, ki küzd, nyer kincset és babért." Amikor még középiskolában tanítottam, diákjaimmal füzetük első oldalára írattam: „Semmiből nem lesz semmi". Ez a jelmondat volt mindig tudatomban, és serkentett, amikor nehéz volt munkához fognom. Diákjaimat felhatalmaztam, hogy bármikor megnézhetik lakásom ablakát reggel négy órakor. Ha nem látják a világosságot, hogy már felkeltem dolgozni, akkor jöjjenek fel, és kérjék számon: így mutat jó példát a tanár úr ? Őseim apai ágon kétszázötven évre visszamenően néptanítók voltak. Talán innen, az idők mélységéből hoztam magammal életcélomat: szétosztogatni a tudás kincseit a nép között, hogy egy emberibb világot alkothasson. Ebben támogattak gyermekkorom tapasztalatai: mezítlábas- voltam a többi, nálam is szegényebb mezítlábas között, és csak magamra, derűjéből. Ezért ne róják fel, kedves olvasók, dicsekvésnek örömömet. Örülök, hogy az Övegeskönyvek népszerűek, hamar elfogynak a könyvkereskedésekből, sőt, antikváriumokban sem találhatók. Örülök, hogy „Az élő fizika" című könyvem négy kiadását a Gondolat Kiadónál csupán „Elza és kölykei" előzte meg ötödik kiadásával. Fizikával majdnem utóiértem a kedves oroszlánmamát! Majdnem hihetetlen! Talán természettudományosan nem éppen megalapozott a dal: „Lehozom érted a csillagokat is az égből"..., de ha azért küldik a rádióban, mert megszerettettem a fizikát, amiért Komlós Juci színésznő küldte nekem, az ember nem gondol a képtelenségre, hanem örül a megemlékezésnek, az eredménynek. Ahogy örül a diósgyőri munkás és mások leveleinek, melyekben azt olvashatja: „Az ön könyveit megértem az első oldaltól az utolsóig". .. „... sikerült megtalálnia azt a művészi, nevelő módszert, stílust, hangütést, amely feltétele a tömegek és a tudomány találkozásának.'''' Mert ez a lényeg. A tömegeket kell megismertetni a tudománynyal. Ahogy bennem már libaőrző gyerekkoromban felébredt az érdeklődés a természet jelenségei, a világ titkai iránt, ugyanezt az érdeklődést kell felkelteni mindenkiben, aki társunk ezen a világon. Vallom, hogy csak természettudományosan művelt nép alkothat új világét. Mi lehet legnagyobb öröme a magamfajta népművelőnek, akinek azzal a komoly fizikával kell szórakoztatva gazdagítania a közműveltséget? Az, ha látja, hogy munkája eredményes. Amikor az erősen humán Érettségi képem— 1915 Édesanyám