Budapest, 1978. (16. évfolyam)

5. szám május - Major Máté: Táguló terek

cípium" legrangosabb képviselője stb. (Nem mintha államunk nem áldozott volna ilyenféle épületekre roppant összegeket, gondoljunk például arra, hogy romjaiból újjáépíttette a volt Királyi Palota egész komplexumát, s ezzel — nem esztétikai értelemben — páratlan központját teremtette meg a magyar kultúrának.) Ilyet — kisebb kivételekkel — ma még valóban nem építünk, pedig éppen az ilyen, teljesen új, nagyszabású létesítmények nyújtják a legnagyobb lehetőséget ahhoz, hogy bennük — „táguló" terekkel, „szűkülő" szerkezetekkel, „szabad alaprajzok"-kal és „szabad homlokzatok"kal — az elérhető legfejlettebb építészettel tartsanak lépést a magyar építészek. A középületeknek azonban van, a kategórián belül, egy sokkal nagyobb csoportjuk, a mindennapi szükségleteket kielégítő közösségi épületeké. Ilyenek: a bölcsődék, az óvodák, a különböző rendű és rangú iskolák, a művelődési házak, a kórházak, az egészségügyi, a közigazgatási és más irodaépületek, a sportlétesítmények épületei stb. Ezek is épülnek egyedi tervezésben, de főleg sorozattervek alapján valósulnak meg. Mint az előbbiek — és a többiek — ezek is képviselik és kifejezik korukat, társadalmukat, de elsődleges feladatuk, hogy rendeltetésüket, anyagi és szellemi vonatkozásban egyaránt jól betöltsék, a közösséget a legjobban szolgálják. Ezekben — a tervezési program szerint — gyakran több egyforma térelemet kell egymás mellé és fölé sorolni, határozott előírások (normák) szerint, melyek kötik méreteiket és elrendezésüket. Például egy iskola tantermei vagy egy szálloda szobái — járulékos helyiségeikkel — nagyjából azonosak egy másik iskoláéval vagy szállodáéval. Ez a megközelítő azonosság társul azzal a ténnyel, hogy az iskola vagy a szálloda által befogadott sajátos életforma hosszú időn át nem, vagy alig változik, tehát ezeknek az épületeknek erkölcsi avulása igen lassú folyamat. Ez teszi lehetővé — többek közt —, hogy merevebb, változtathatatlanabb szerkezettel is épüljenek, s így is egészen jól megfeleljenek rendeltetésüknek. Házgyári elemekből is lehet tehát jó szállodát építeni, mely évek múlva is jó szálloda lesz (ilyen például a Hotel Volga Budapesten). Persze az itt elmondottak nem általánosíthatók ugyan a felsorolt, illetőleg a fel nem sorolt középületekre, de értelemszerűen alkalmazhatók. Mindenesetre az építészet fejlettsége az ilyen épületek esetében is magas szintű lehet. Az ipari épületek építészetének kategóriájában minden kategória közül a legmagasabb szinten érvényesülhetnek az építészet fejlődésének tendenciái, s jöhetnek létre eredményei. Az ipari üzemek társadalmi — népgazdasági — fontossága vitathatatlanul igen nagy, termelésükkel állandóan a világszínvonalat kell ostromolniuk, ha nem akarnak lemaradni a versenyben a bel- és főleg a külföldi piacokon. Ezért minden üzemi épületünknek tökéletesen kell szolgálnia a termelés életformáját, befogadnia a termelési technológiát, tehát anyagi és szellemi megszerkesztettségében és megformáltságában a legjobbakat kell nyújtania, hogy a termelés munkáját megkönnyítse, s hozzá a jó közérzetet állandóan biztosíta. Sőt, mivel a termelési technológiák ma már átlagosan ötévenként megváltoznak, az üzemi épületnek nem annyira az első beépített technológia mozgását kell minél teljesebben követnie, mint inkább alkalmasnak kell lennie arra, hogy egymás után több technológiát is zavartalanul befogadhasson. Ez ma elsősorban univerzális munkacsarnokokkal biztosítható, de elképzelhető olyan szerkezet építése is, melyben — rugalmasan — maguk a terek alkalmazkodnak a technológiákhoz. Ipariépület-építészetünk ezért a fejlődésnek mindig a legmagasabb szintjein mozog, s így méltó modon képviseli és fejezi ki korunkat, társadalmunkat, még akkor is, ha fejlettségében nem külön' Szik — nem különbözhetik — a kapitalista társadalmak ipariépület-építészetének fejlettségétől. Lakóépület-építészetünk kategóriájában egészen más a helyzet. Ez összefügg mindenekelőtt azzal, hogy — amint már utaltam rá — itt óriási mennyisé-A tóparti magasházak, Chicago (USA) L. Mies van der Rohe műve, 1951. A tóparti magasházak általános emeleti alaprajza 29