Budapest, 1978. (16. évfolyam)

5. szám május - Tóth Eszter: Otthonaim

Tóth Eszter OTTHONAIM Apámmal, Tóth Árpáddal Babitsékkal Verbőczy utca (ma Táncsics Mihály utca) 13. Gyerekkorom otthona. A háztulajdonos, Cartier francia ékszerész, akiről a házmester néni úgy mondta: „vidéken él, Párisban" — meglehetősen elhanyagolta a bájos, ódon épület karbantartását, a mi lakásunk pedig eleve sem volt „komfortos". Az emeletet bérlő „mélióságáéktól" albérelt kétszobás lakrészhez csak a személyzeti vécé tartozott, kint a folyosón. Fürdőszoba sem volt, reggeli tisztálkodásra a hálószoba mosdója szolgált. Ebből következett, hogy ötéves koromban, rengetegfirkálásom közepette, elkészítettem a nyomtatott betűkkel így címzett rajzot: Tóth Árpád aktya — és kikerültem, kommentár nélkül, de rögtön, a közös hálóból. Kiságyam új helye sem volt rossz, a meghitt könyvespolcok tövében, melyeket régtől fogva játszóterepnek használhattam. Babáimnak a hátratolt könyvek előtt tálaltam, a fonetikusan kibetűzött Shakespeare és Bouvard és Pécuchet kötetek között, miközben a nyitott ablakokon óriási napfénnyel áradt be a Mátyás-templom déli harangszava, s utána gyakran a rézsút szemben lakó Koncz János gyönyörű hegedűjátéka. Szerettem volna, néhány éve, még egyszer kinézni ezeken az ablakokon, s fiamnak megmutatni a régi szobákat. Az ott lakó hölgy azonban nem engedett túl az előszobán. Bizalma elnyerése végett hivatkoztam rá, hogy édesapám az, akinek emléktáblája van a ház falán. A háziasszony ezzel szemben a frissen takarított padlókra hivatkozott — Tóth Árpád neve ez egyszer nem nyitott előttünk ajtót. S ép-10