Budapest, 1978. (16. évfolyam)

5. szám május - Tamás Ervin: Hatvan

A Városi Tanács épülete tanteremnél többet. Ezt a hiányt is be kell hoznunk, hiszen lassan már nem is két-, hanem háromműszakos oktatás van az általános iskolákban! A városi pártbizottság és a tanács közös akcióprogramot dolgozott ki. 1970-ben hirdették meg, s azóta a vál­lalatok, intézmények 18 millió forin­tot, meg sok társadalmi munkát aján­lottak föl gyermekintézmények épí­tésére. A terv szerint 1980-ig csak száz férőhelynyi óvoda épülne, ehhez azonban a közös összefogás még vagy 350 új férőhelyet biggyeszt! Társadal­mi munkában bővítenek általános is­kolát, s 8 tantermes kisegítő iskola épül. — Kell is, mert évente több mint százzal nö az általános iskolai tanulók száma — sóhajt Baráz Máté, aki nem­régiben vette át az osztály irányítását, eddig iskolaigazgató volt. Ismeri hát jól a gondokat, a zsúfoltság pedagógiai hátrányait. A Zagyva kétfelé választja a telepü­lést, s a két résznek más az arculata. Óhatvan a városiasabb, Újhatvan a családiházas övezet. Az utóbbiban gondok mutatkoznak a közművesítés­nél: nincs eléggé kiépítve az ivóvíz­hálózat, nem beszélve a szennyvíz­elvezetésről. A városhoz csatolt közsé­gek ellátása sem a legbiztatóbb. Nem kielégítő a vízellátásba bekapcsolt lakások aránya sem, alig több mint 40 százalékos. A városi szennyvíz­csatorna hossza 7,4 kilométer, a rá­kapcsolt lakások száma jóval a kétezer alatt van. A csapadék elvezetésével is jócskán akadnak problémák, mert az árkok, vízfolyások, csatornák nem alkotnak egységes hálózatot. Hatvan kommunális energiaigénye: 1,8 MW. A közvilágítást 667 higanygőz lámpa és fénycső látja el, a mellékutcákon csaknem 1300 hagyományos lámpa­test ad fényt. A városiasodásnak jelen­tős állomása volt, amikor 1976-ban bevezették a gázszolgáltatást. Híres Hatvan a járdáiról! Szinte mindenütt ki van építve, s ez is a társadalmi mun­kának köszönhető. Az új utcanyílá­soknál most fogják letenni a betonla­pokat — szintén a lakosság összefogá­sával. Tavaly a hatvaniak 10 és fél­millió forintért végeztek társadalmi munkát, egy lakosra 440 forint jutott. Az utóbbi időben kétszer is elsők let­tek a megye városszépítési versenyén. De térjünk vissza a gondokra. Is­mét a művelődésügyi osztályvezetőé a szó: — A tartalmi munka jó, de a köz­művelődés létesítmény hiányban szen­ved — mondja. — Mi szerveztük az országban először közös hálózatba a művelődési intézményeket, s ezzel sikerült a szellemi-anyagi erőket kon­centrálni: 11 gazdasági egység mintegy 300 ezer forintot ad össze a közműve­lődés támogatására. Mi ehhez másfél milliót biztosítunk. Még egyetemi elő­készítőt is szerveztünk. A Lenin Ter­melőszövetkezet letéti könyvtárat kért és kapott. Ez bizonyítja: felkelt­hető az emberekben az érdeklődés! Idén művelődési autót is beállítunk, hogy a város messzebb eső területei is részesüljenek programban. — És mi okoz fejtörést? — A Hatvany-hagyaték nagy része a szabadtéri színpad öltözőiben poro­sodik, rongálódik. Szűk a művelődési ház, hiába a megannyi klub, irodalmi színpad,föl kell parcellázni az időt, kü­lönben nem jut mindenkinek hely . . . Jó volna a kastélyt birtokba venni, szó volt arról, hogy országos viselet­történeti kiállítást kapna, de akkor hol lenne a szakrendelő? Sivár a vá­ros, nincs elég szobor ... A Képző­művészeti Főiskolával sikerült meg­állapodni: 1978-tól nyaranként ven­dégül látjuk hallgatóikat, akik az itt készült alkotásaikat Hatvannak aján­dékozzák. Ettől várunk gazdag gyűj­teményt s szép köztéri szobrokat . . . A környezetvédelem is központi kérdés Hatvanban. Hogy ez a téma nemcsak a kisdiákokat foglalkoztatja, bizonyítja, hogy a városi tanács végre­hajtó bizottsága éppen az elmúlt év­ben elemezte részletesen. A beszámoló nem hallgatta el, hogy szennyezik a Zagyvát, s a levegő tisztasága is kifogá­solható. Javulást várnak a gázvezeték további építésétől, hiszen egyre több lakásban, intézményben, gyárban bú­csúznak el így a korszerűtlen, sok kormot okozó tüzeléstől. Jelenleg több mint 150 ezer négyzetméternyi a zöldterület, s évente háromezer fát ültetnek. A környezetvédelemmel összefügg az épülő ifjúsági tábor is. Egy év alatt 16-ról 22-re nőtt a játszóterek száma. És a jövő? Híressége a városnak a Marsó-féle ABC-bolt. Az új lakótelep házai kö­zött épült, közel a centrumhoz. Az üzletvezetőről, Marsó Zoltánról nevez­ték el a környékbeliek. De járnak ide vásárolni Tarjánból, Egerből is. Az ABC nyolc éve nyílt, akkor a forgalom 31 millió forint körül volt, most már csaknem 79 millió! Miért híres az üz­let? Mert itt minden van, még udvari­as hang is! A jól összeszokott kollek­tíva — a Kossuth Lajos szocialista brigád — a kereskedelem egyetlen Munka Vörös Zászló Érdemrenddel ki­tüntetett közössége! Hogyan látja az üzletvezető, Marsó Zoltán Hatvant? — Szeretem a várost. Sajnálom, hogy nem sikerült már régebben több iparra szert tennie. Talán ezért nincs elég tekintélye. Elvitték innen a mező­gazdasági főiskola kihelyezett tagoza­tát; a gyöngyösiek élelmesebbek vol­tak, nálunk csak a tangazdaság maradt. Pedig Hatvan híres mezőgazdaságáról és élelmiszeriparáról! Hagyományai vannak itt a kereskedelemnek, még sincs egyetlen nagykereskedelmi köz­pont sem a városban. Pedig volt! De azért mi is fejlődünk. Tudja, vasutas falu volt ez, hosszan húzódó, földszin­tes házakkal. Lassacskán a földszint­ről az emeletre költözik Hatvan, s ez a fontos! A jövőt pedig Kiss György tanulmá­nya vázolja fel, amelyik a Hevesi Szem­le 1977. márciusi számban jelent meg. A felmérést, melynek alapján a dol­gozat készült az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem statisztikai tanszéke végezte a hallgatók tudományos diák­körének bevonásával. ,,A várost — írja a szerző — olyan jól ellátott települések vonzáskörzete határolja, mint Gödöllő, Gyöngyös és Salgótarján. Hatvan számára is e városokhoz hasonló ellátottsági szint a jövő követelménye." Nem kell hát féltenünk a várost. „Emeletre" költözik. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom