Budapest, 1978. (16. évfolyam)
5. szám május - Tamás Ervin: Hatvan
A Városi Tanács épülete tanteremnél többet. Ezt a hiányt is be kell hoznunk, hiszen lassan már nem is két-, hanem háromműszakos oktatás van az általános iskolákban! A városi pártbizottság és a tanács közös akcióprogramot dolgozott ki. 1970-ben hirdették meg, s azóta a vállalatok, intézmények 18 millió forintot, meg sok társadalmi munkát ajánlottak föl gyermekintézmények építésére. A terv szerint 1980-ig csak száz férőhelynyi óvoda épülne, ehhez azonban a közös összefogás még vagy 350 új férőhelyet biggyeszt! Társadalmi munkában bővítenek általános iskolát, s 8 tantermes kisegítő iskola épül. — Kell is, mert évente több mint százzal nö az általános iskolai tanulók száma — sóhajt Baráz Máté, aki nemrégiben vette át az osztály irányítását, eddig iskolaigazgató volt. Ismeri hát jól a gondokat, a zsúfoltság pedagógiai hátrányait. A Zagyva kétfelé választja a települést, s a két résznek más az arculata. Óhatvan a városiasabb, Újhatvan a családiházas övezet. Az utóbbiban gondok mutatkoznak a közművesítésnél: nincs eléggé kiépítve az ivóvízhálózat, nem beszélve a szennyvízelvezetésről. A városhoz csatolt községek ellátása sem a legbiztatóbb. Nem kielégítő a vízellátásba bekapcsolt lakások aránya sem, alig több mint 40 százalékos. A városi szennyvízcsatorna hossza 7,4 kilométer, a rákapcsolt lakások száma jóval a kétezer alatt van. A csapadék elvezetésével is jócskán akadnak problémák, mert az árkok, vízfolyások, csatornák nem alkotnak egységes hálózatot. Hatvan kommunális energiaigénye: 1,8 MW. A közvilágítást 667 higanygőz lámpa és fénycső látja el, a mellékutcákon csaknem 1300 hagyományos lámpatest ad fényt. A városiasodásnak jelentős állomása volt, amikor 1976-ban bevezették a gázszolgáltatást. Híres Hatvan a járdáiról! Szinte mindenütt ki van építve, s ez is a társadalmi munkának köszönhető. Az új utcanyílásoknál most fogják letenni a betonlapokat — szintén a lakosság összefogásával. Tavaly a hatvaniak 10 és félmillió forintért végeztek társadalmi munkát, egy lakosra 440 forint jutott. Az utóbbi időben kétszer is elsők lettek a megye városszépítési versenyén. De térjünk vissza a gondokra. Ismét a művelődésügyi osztályvezetőé a szó: — A tartalmi munka jó, de a közművelődés létesítmény hiányban szenved — mondja. — Mi szerveztük az országban először közös hálózatba a művelődési intézményeket, s ezzel sikerült a szellemi-anyagi erőket koncentrálni: 11 gazdasági egység mintegy 300 ezer forintot ad össze a közművelődés támogatására. Mi ehhez másfél milliót biztosítunk. Még egyetemi előkészítőt is szerveztünk. A Lenin Termelőszövetkezet letéti könyvtárat kért és kapott. Ez bizonyítja: felkelthető az emberekben az érdeklődés! Idén művelődési autót is beállítunk, hogy a város messzebb eső területei is részesüljenek programban. — És mi okoz fejtörést? — A Hatvany-hagyaték nagy része a szabadtéri színpad öltözőiben porosodik, rongálódik. Szűk a művelődési ház, hiába a megannyi klub, irodalmi színpad,föl kell parcellázni az időt, különben nem jut mindenkinek hely . . . Jó volna a kastélyt birtokba venni, szó volt arról, hogy országos viselettörténeti kiállítást kapna, de akkor hol lenne a szakrendelő? Sivár a város, nincs elég szobor ... A Képzőművészeti Főiskolával sikerült megállapodni: 1978-tól nyaranként vendégül látjuk hallgatóikat, akik az itt készült alkotásaikat Hatvannak ajándékozzák. Ettől várunk gazdag gyűjteményt s szép köztéri szobrokat . . . A környezetvédelem is központi kérdés Hatvanban. Hogy ez a téma nemcsak a kisdiákokat foglalkoztatja, bizonyítja, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága éppen az elmúlt évben elemezte részletesen. A beszámoló nem hallgatta el, hogy szennyezik a Zagyvát, s a levegő tisztasága is kifogásolható. Javulást várnak a gázvezeték további építésétől, hiszen egyre több lakásban, intézményben, gyárban búcsúznak el így a korszerűtlen, sok kormot okozó tüzeléstől. Jelenleg több mint 150 ezer négyzetméternyi a zöldterület, s évente háromezer fát ültetnek. A környezetvédelemmel összefügg az épülő ifjúsági tábor is. Egy év alatt 16-ról 22-re nőtt a játszóterek száma. És a jövő? Híressége a városnak a Marsó-féle ABC-bolt. Az új lakótelep házai között épült, közel a centrumhoz. Az üzletvezetőről, Marsó Zoltánról nevezték el a környékbeliek. De járnak ide vásárolni Tarjánból, Egerből is. Az ABC nyolc éve nyílt, akkor a forgalom 31 millió forint körül volt, most már csaknem 79 millió! Miért híres az üzlet? Mert itt minden van, még udvarias hang is! A jól összeszokott kollektíva — a Kossuth Lajos szocialista brigád — a kereskedelem egyetlen Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett közössége! Hogyan látja az üzletvezető, Marsó Zoltán Hatvant? — Szeretem a várost. Sajnálom, hogy nem sikerült már régebben több iparra szert tennie. Talán ezért nincs elég tekintélye. Elvitték innen a mezőgazdasági főiskola kihelyezett tagozatát; a gyöngyösiek élelmesebbek voltak, nálunk csak a tangazdaság maradt. Pedig Hatvan híres mezőgazdaságáról és élelmiszeriparáról! Hagyományai vannak itt a kereskedelemnek, még sincs egyetlen nagykereskedelmi központ sem a városban. Pedig volt! De azért mi is fejlődünk. Tudja, vasutas falu volt ez, hosszan húzódó, földszintes házakkal. Lassacskán a földszintről az emeletre költözik Hatvan, s ez a fontos! A jövőt pedig Kiss György tanulmánya vázolja fel, amelyik a Hevesi Szemle 1977. márciusi számban jelent meg. A felmérést, melynek alapján a dolgozat készült az Eötvös Lóránd Tudományegyetem statisztikai tanszéke végezte a hallgatók tudományos diákkörének bevonásával. ,,A várost — írja a szerző — olyan jól ellátott települések vonzáskörzete határolja, mint Gödöllő, Gyöngyös és Salgótarján. Hatvan számára is e városokhoz hasonló ellátottsági szint a jövő követelménye." Nem kell hát féltenünk a várost. „Emeletre" költözik. 9