Budapest, 1978. (16. évfolyam)
4. szám április - Prof. Bókay Árpád: Színházi élet a múlt szazad második felében II.
Hegyesi Mari Molnár György a népszínművek ravasz parasztjainak megszemélyesítője, s „last but not least" a vén bakancsos alakítója. Hz utóbbi volt leghatásosabb szerepe. Szilágyi bácsi játszotta mindig a peleskei nótáriust, s a Szökött katona ezredesét. Kortsek a népszínművek kántorjait, jegyzőit alakította fényesen, főleg, ha részeges öreg volt szerepe. A pofája is illett hozzá. Sántha Antal jórészt Vizváry szerepeit játszotta. Legjobb szerepei közé tartozott őszinte Jakab a Fösvény-beil. Komáromy az óriás hangjával dbminált. A Szentivdtiéji álom-ban Ösztövér szabót játszotta, ő volt a fal, melynek repedésén át Pyramus és Thisbe egymással érintkeztek. Zubolyt, a takácsot, persze az öreg Szigeti személyesítette meg. Az Idegesek-ben nagyszerű együttest alkotott Feleki, Tóth József és Komáromy mint három ideges öreg. Gurultunk a nevetéstől, ha felhúzták a függönyt. Prielle Kornélia volt a drámai hősnő azokban a szerepekben, amelyeket ma Márkus Emília játszik. Toilettjei csoda számba mentek abban az időben. Mamáink bámulták, analyzálták. Legmegrázóbbnak éreztük Hugo Viktor Angelo- jában. Felekiné, Munkácsy Flóra játszott másik Prielle Kornélia hősnőként, de inkább a szavaló szerepekben, míg Prielle a társalgásiakban. Felekiné alakította Stuart Máriát is. Csudaszép asszony volt, szebbet keveset láttam. Hangja, mint a csellóé, szeme ábrándos, fekete, kifejező, az alakja, főleg büsztéje, remek volt. őt persze jól ismertük, hiszen gyermekei egészsége miatt gyakran járt Papához mint színházi orvoshoz. Jókainé a shakespeare-i hősnőket személyesítette meg. Lady Machbeth s más Jászai szerepek alkották az ő kiváltságait. Nem sokat játszott, de ünnepnek számított, ha fellépett. A fiatal Lendvayné Fáncsy Ilka volt a szűiház szerelmes színésznője, az, aki szenved, aminek szereptypusa pl. Lujza az Ármány és szer elem-ben. Nem tartottuk jó színésznőnek, legalábbis mi nem igen szerettük. Annál utolérhetetlenebb kómika volt Szathmáryné, ez az öregen is mozgékony asszony. A drámai személyzet tagjairól persze — mi öregek — az emlékezet nagyító szemüvegén át csak úgy beszélünk, mint akiket a mai generáció el nem tud érni. Kétségtelen azonban, hogy kitűnő erők voltak. Sajtó alá rendezte: Dr. Bókay János (sz. 1917.)