Budapest, 1978. (16. évfolyam)

4. szám április - Prof. Bókay Árpád: Színházi élet a múlt szazad második felében II.

Hegyesi Mari Molnár György a népszínművek ravasz paraszt­jainak megszemélyesítője, s „last but not least" a vén bakancsos alakítója. Hz utóbbi volt leghatá­sosabb szerepe. Szilágyi bácsi játszotta mindig a peleskei nótá­riust, s a Szökött katona ezrede­sét. Kortsek a népszínművek kántorjait, jegyzőit alakította fé­nyesen, főleg, ha részeges öreg volt szerepe. A pofája is illett hozzá. Sántha Antal jórészt Viz­váry szerepeit játszotta. Legjobb szerepei közé tartozott őszinte Jakab a Fösvény-beil. Komáromy az óriás hangjával dbminált. A Szentivdtiéji álom-ban Ösztövér szabót játszotta, ő volt a fal, melynek repedésén át Pyramus és Thisbe egymással érintkeztek. Zubolyt, a takácsot, persze az öreg Szigeti személyesítette meg. Az Idegesek-ben nagyszerű együt­test alkotott Feleki, Tóth József és Komáromy mint három ide­ges öreg. Gurultunk a nevetés­től, ha felhúzták a függönyt. Prielle Kornélia volt a drámai hősnő azokban a szerepek­ben, amelyeket ma Márkus Emília játszik. Toilettjei csoda számba mentek abban az időben. Mamáink bámulták, analyzálták. Legmegrázóbbnak éreztük Hugo Viktor Angelo- jában. Felekiné, Munkácsy Flóra játszott másik Prielle Kornélia hősnőként, de inkább a szavaló szerepekben, míg Prielle a tár­salgásiakban. Felekiné alakí­totta Stuart Máriát is. Csudaszép asszony volt, szebbet keveset lát­tam. Hangja, mint a csellóé, szeme ábrándos, fekete, kifejező, az alakja, főleg büsztéje, remek volt. őt persze jól ismertük, hi­szen gyermekei egészsége miatt gyakran járt Papához mint szín­házi orvoshoz. Jókainé a shakes­peare-i hősnőket személyesítette meg. Lady Machbeth s más Jászai szerepek alkották az ő kiváltságait. Nem sokat játszott, de ünnepnek számított, ha fel­lépett. A fiatal Lendvayné Fáncsy Ilka volt a szűiház szerelmes színész­nője, az, aki szenved, aminek szereptypusa pl. Lujza az Ár­mány és szer elem-ben. Nem tar­tottuk jó színésznőnek, legalább­is mi nem igen szerettük. Annál utolérhetetlenebb kómika volt Szathmáryné, ez az öregen is mozgékony asszony. A drámai személyzet tagjairól persze — mi öregek — az emlé­kezet nagyító szemüvegén át csak úgy beszélünk, mint akiket a mai generáció el nem tud érni. Kétségtelen azonban, hogy ki­tűnő erők voltak. Sajtó alá rendezte: Dr. Bókay János (sz. 1917.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom