Budapest, 1978. (16. évfolyam)

4. szám április - Pereházy Károly: Jungfer Gyula kovácsművész

A volt Wenckheim-palota kapuja. 1897 — VIII., Szabó Ervin tér 1 Pereházy Károly Jungfer Gyula kovácsművész Akovácsolt vasszerkezetek művészi színvonala a XVIII. századi nagy fellendülés után, a XIX. század első felében lehanyatlott. A század harmadik negyedében e szerkezetek szinte teljesen eltűntek, és helyüket az olcsóbb öntöttvas foglalta el. A vas művészi kovácsolásával készült termékekre ez időben nemcsak hazánkban, szerte Európában sem volt igény. A XIX. század közepére a művészi kovácsolásban jártas mesterek gárdája jószerével eltűnt. A kor ismert építészrestaurátora Viollet-le-Duc 1840-ben nem talált egyetlen mestert sem, aki a párizsi Notre-Dame kovácsolt vasmunkáinak restaurálásában segítségére lehetett volna. A XIX. század utolsó negyedében azonban soha nem látott mértékben fellendült a művészi kovácsolás. A századfordulóra a hazai művészi kovácsművesség nemcsak európai színvonalra emelkedett, hanem az élre tört; nemzetközi kiállítások legrangosabb díjait magyar vasművesek alkotásai nyerték. A világvárossá fejlődő Budapest középületeinek és palotáinak, tehát legdíszesebb épületeinek kovácsoltvas-munkáit — legalábbis javát — e kor jeles kovácsművésze, Jungfer Gyula készítette. Már nagyapja, Jungfer András is lakatos volt, aki 1785-ben Szegeden lett mesterré, de a következő esztendőben Pestre költözött, és éveken át céhmester volt. Fia, Ferenc, szintén a lakatos pályát választotta. Jungfer Ferenc fia: Jungfer Gyula 1841. jan. 9-én született Pesten. Lakatosinasként apjánál sajátította el a mesterséget. Az 1857. jún. 16-án kelt Fő-Céhmesteri tanulólevél szerint 3 évi tanonckodás eredményeként felszabadult, és mint a céhrendszerben akkoriban szokás volt, vándorútra kelt. Az otthon, apjától kapott szaktudást idegen mestereknél tovább gyarapította. Beutazta a Felvidéket; 1857—1862-ig Bécsben, Drezdában, Lipcsében, Berlinben, Salzburgban, Hamburgban, majd később Halléban, az egykor kiemelkedő német vasművesség hagyományainak szellemében dolgozó műhelyekben növelte tudását, technikai készségét, pallérozta ízlését. Érzékeny befogadó képességével elsajátított mindent, amit a vas művészi megmunkálásához tudni kellett. 1865-ben Londonban dolgozott. Innen még ez évben hazatért, önállósította magát, s mesterként dolgozott mindaddig, mígnem itthon is polgár-24